Fotók: Horen
Azt talán már említettem, hogy napunk legörömtelibb része az eleje, meg a vége. Ez persze így pontatlan, mert ébredés előtt és elalvás után is zajlik az élet, de mi vagyok én, patikamérleg?
Nos, az mindenesetre leszögezhető, hogy a pici altatása/elalvása előtti utolsó napirendi pontunk, kb. egy-másfél órával azt megelőzően a fürdés. Ez az a pont, ahol megkezdődik a nap utolsó szakasza, a főműsoridő a színházban, este hét környékén, és előre tudni, hogy jó muri lesz!
Rokink kapcsolata a vízzel egyébként is kimondottan szimbiotikus. Mostanáig az első olyan anyag, amit nem tudott olyan istenigazából megszorongatni, mert az a fránya folyton kicsúszik a markából! De menjünk csak végig ennek is a momentumain! Rokink és a há-kettő-ó (meg ez, meg az).
Hisz abban nőtt fel! Alsó magozatos korától kezdődően számára ez volt a világmindenséget betöltő anyag. Amint kirúgta a ház oldalát, megismerkedett a huzattal, a vizecske pedig visszaszorult a bonyodalmakkal és akadályokkal teli kisbetűs élet oázisaiba, ráadásul jó esetben úgy kell megengedni neki, hogy előbújjon a láthatatlanból!
Mint az élet minden valamirevaló törvényében, ebben is van egy kiskapu, Rokink pedig hamar rájött, hogy ha ő maga még nem is tudja feltérképezni, honnan jön a vizecske, azt pláne nem tudja megengedni neki, hogy kijöjjön onnét, akkor is elő lehet teremteni! Magából! Mikor nyílik a pelus, azonnal nekilát a munkának, hisz nincs vesztegetni való ideje, sem esélye, hogy lássa csobogni a nedűt. „Mert Anyuci, Apuci rögtön ráhajít valamit a forrásra, mintha az valami drága párlat volna, amit nem szabad elpazarolni!” – gondolhatja. Ennek a frontális hadműveletnek mostanában egyébként nyoma sincs, bizonyára azért, mert a vizecskével már számtalan helyen randizik!
A fürdetés az egyik dolog, amit már az első napokban megtanulunk, és ez az egyik pont, ahol összpontosul a pici nevelésével kapcsolatos összes öröm és rémület. Ahol máshogy fogjuk, mint egyébként – egy kézzel, és ez a kapcsolatvesztés oda vezet, hogy a praclik bizony melóznak az egyensúllyal, miközben a korábban otthonos közeg már/még egy picit rémisztő. Amint viszont Roki elkezdett gügyögni, a kis pletykafészkünknek ez lett az a helyszín, ahol mindent elkotkodácsolt nekünk.
Ami kell, az kell. Rokit az apróval nem lehet megvesztegetni, így hát szedte is fel magára a húst, mintha nem lenne holnap. Végül a babakádban már csaknem úgy nézett ki, mint a kupakba fejjel lefelé becsavart kólásüveg. De hát #loveislove. Gombócunk és a vizecske kapcsolatához jó szülőként meg kellett teremtenünk a kedvezőbb körülményeket!
Az átlagtól valószínűleg néhány hónappal előbb szerezte meg azt, ami a fölnőtteké, de ez mellékes. A nagy kád a cici óta az első mennyország volt számára, de míg utóbbi kétóránként szembejött, előbbi csak napjában egyszer, bele kell hát sűríteni abba a néhány percbe a világmindenség összes tánclépését és gesztikulációját.
Az egész nagykádas élményt fokozni már csak azzal lehetett, amikor Anyuci is beszállt, és itt meg is lett válaszolva az élet összes nagy kérdése. „Egy helyre került a cici, a meleg vizecske, és még Apuci is ott lapátolta valahol körülöttünk az örömöket! Kő’ több?!” Ribillió csak akkor volt, amikor ebbe a csodás wellnessbe belerondított némi váratlan produktum, a lágyan simogató kakipelyhek, olyankor ugyanis evakuálni kellett a mennyországot.
A husisodással egyidejűleg fejlesztés alatt volt Rokink első magánvállalkozása: a kézművessajt-manufaktúra. A nyakpárnák közt büfiemisszióból érlelt parenyica persze nem jutott el a boltok polcaiig, csak a kis- és nagykád kémiamentes, tiszta vizéig, mi viszont legalább a szagmintát levettük!
A kádazás, mint ahogy fentebb is említettem, már a kezdetektől egy adrenalinbomba volt a kis hógolyónknak (volt ennek még egy következő szintje, a medencézés, de azt hagyjuk meg egy következő epizódra), és csak akkor állított minket is velős föladat elé, amikor a pici már elindult jobbra-balra, majd felfele. A pancsi már háton fekve is roppant flottul ment, a forgás, majd a felülés viszont behozta egy újabb rétegét a cselekménynek, dundi kis Cseh Lackónk ugyanis heves lapátolással elkezdett mellezni meg pillangózni a füstölt sajtos, köldök- és hónaljszösszel, meg még ki-tudja-mivel teli fürdővízben.
Talán előre megbeszélhettük volna vele, hogy amit leválasztunk a kis testéről, arra nincs szüksége, és akkor nem így, izomból próbálja visszaszerezni orron, szájon keresztül, oldalról, hason fekve, ülő pózból előrehajolva. Röviden: itta azt a retkes vizet!
Eleinte pánikszerűen próbáltuk menteni őt attól az átkozott ázott komposzttól, de mivel ez egyébként is csak korlátozottan sikerülhet, azóta hagyjuk, hadd sikálja pár percig a kádat, hisz olyan kis boldog buborék lesz tőle. Kakiriadó esetén persze erősen szirénázunk. Viszont ha azt az energiát valahogy fel tudnám fogni, amit Roki nap mint nap ott kitermel, akkor télen abból fűtünk!
Oké, egyébként csak ilyenkor jár ám apuci agya a bizniszen, közben azt figyelem, milyen izgalommal és erővel tükrözi vissza egy-két-há-négy-öt-hat-hét hónaposunk nekünk ezáltal is a környezetéből felvett mintákat, és hogyan állít ki rólunk is egy újabb bizonyítványt (remélem, olyan kettő mínuszig beleférünk, hármassal már mindig fogcsikorgatva mentem haza), közben pedig Renivel jókat mulatunk azon, hogy az ilyenkor mutatott pajkos, sugárzó mosolya, illetve szép szóval határozott (egyébként: eszelős) tekintete alapján egyértelmű az, hogy miről van szó:
Anyja fia!
Az előző részek:
2. Rókus úrfi
3. Ott voltam!
4. Tíz dolog, amit imádok benned!
5. A Vuclik, a Muclik, a Durcik meg a Hurcik!
7. Hogyan szerettem meg a kisfiamat?
8. Szóltunk a kis köpcösnek, és ő válaszolt!
9. Mi nem leszünk olyan szülők…!
10. Husi a köbön!
11. Pusztító utolsó mondatok a kicsi mellett
12. Azt a hétszázát, megtanultam énekelni!
13. Embert faragunk belőle – meg magunkból
14. Mosolyogj, nevess, kuncogj, kacagj!
15. „Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra!” (©Roki)
16. Anyu, Apu, én csak szép emlékeket akarok!
17. Fordulj, Róka, csosszantóra!
18. Leesett
19. Ami egykor hidegen hagyott, most majd’ felrobbant!
20. Alig vártuk, hogy eljöjjön ez a nap!
22. Anyu(ci)róka
