ARCHÍV FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
A kiinduló helyzet
A fiatalokkal való munka – jelenleg kirívóan alacsony a csapat áltagéletkora –, és egy idő után a futballbizniszben azok egy előnyös eladással való pénzzé tétele.
Rengeteg klubfilozófia működik, és természetesen azok a legsikeresebbek, amelyek összetettek, az elméletben és a gyakorlatban is a külső behatásokat figyelembe véve vannak összerakva.
A filozófiák egészen szép száma kísérleti, vagy nevezzük progresszíveknek, amelyeket a gyakorlat eddig még csak részben tett próbára. Ezeket is használhatjuk, de az alap, hogy ezeket az egész, komplex konceptustól nem kiszakítva, és nem csak sportüzleti tervként használjuk.
Ha csak erre az oldalra összpontosítunk, előbb-utóbb jönnek a gondok, és a modell elkezd befuccsolni. Az hatalmas kockázat, ha ezek a modellek nem mértékletesen és érzéssel vannak hozzáadva. Úgy vélem, pontosan ezt a hibát követtük el.
A modell teljesen más feltételekkel rendelkező országokban lett összerakva, amelyek nem számolnak azzal, hogy például az utánpótlás nevelése Szlovákiában több tíz évvel elmarad az európai mércétől, a testnevelés oktatása az iskolákban lényegében szétesett és többé-kevésbé már csak papíron létezik, és ami a legfontosabb: a mi fiatal labdarúgóink fejben és személyiségbeli szempontból is gyerekek, és összehasonlítva a fejlett országokból érkező fiatal futballistákkal, minden szempontból nagyon éretlen kölykök.
Az ezekkel a fiatalokkal való munka egy nagyon rövid időszakaszba sűríthető össze, kimaradnak a személyes fejlődésükhöz elengedhetetlen folyamatok, aztán nem csoda, hogy távozáskor ez az egész gyorsan és erővel átnyomott konceptus szétesik, és a sikeres eladás ellenére, a sport oldaláról nézve a játékosaink elhasalnak külföldön és a fejlődésük lényegében megáll.
Ez azonban ránk is hatással van. A fiatalok csoportja lényegében ellenőrizhetetlen a személyes és sportfegyelem terén, ha a csapatban nem szerepelnek tapasztaltabb futballisták. A tapasztaltabb játékos nem azt jelenti, hogy valakinek 20 évesen 20 nemzetközi mérkőzés van a háta mögött.
A tapasztalt játékos kifejezés sok szezont, tavaszi és őszi felkészülést, sok életszituációt (a sportban és a személyes életben) jelent, amelyek praktikus tapasztalatokat hoznak.
Nekünk csak olyan futballistáink vannak, akiknek mindössze elméleti tapasztalataik vannak, amelyek valamilyen metodika alapján kerültek elmagyarázásra a számukra. Csakhogy az együttesnek olyan játékosokból kellene állnia, akiknek gyakorlati tapasztalataik is vannak, amikkel logikus módon a jelenlegiek nem rendelkezhetnek.
Vereség vagy probléma esetén ezek a fiatalok összeesnek, szétesik a játékrendszer.
Az a legrosszabb, ha egy ilyen kockázatos modellben úgy nyúlnak bele a csapatba, ahogyan az nálunk a három középső védő távozásakor történt. A gárda és a vezetőedző számára ez még akkor is egy megoldhatatlan feladat lenne, ha nem követnének saját maguk ki nem kényszerített hibákat.
Hyballa
A gegenpressingről akkor beszélhettünk, amikor tipológiailag és játékosságban olyan minőség volt a csapatban, amely az ésszerű pótlásokkal a gyakorlatban is működött.
Több játékos távozott – néhányan jóban, valaki rosszban –, ám az ő feladatukat így is-úgy is helyettesíteni kell, és tovább kiegészíteni a gárdát Hyballa stílusához igazodva, ami a fő irány volt.
Még a tavalyi szezon során Hyballa nyilvánosan kijelentette, hogy a játékoskeret kiegészítése a kérése (lásd az Új Szóban megjelent interjút).
Egyáltalán nem bocsátkozom annak értékelésébe, hogy a kérése teljesítve lett-e. Ezt az a tény állította teljesen a feje tetejére, hogy távozott a komplett középső védősor. Ez alaposan megnehezítette az edző helyzetét, számomra lényegében a mission impossible (lehetetlen küldetés) szituációjába került.
Másrészt viszont nem értem a keményfejűségét és a gegenpressing gyakorlatba való átültetését, amikor ez a stílus rosszat tesz ENNEK a csapatnak, és szétmarja azt.
Sok szó hangzik el arról, hogy jobbak voltunk az Atromitosznál. Igen. Játékosságban. Taktikai szempontból a görögök messze felülmúltak minket – az edzőt és a játékosokat is.
Ugyanez történik a bajnokságban is. A keret abszolút nem alkalmas a gegenpressingre, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen helyzetben, amikor nem igazán megy a gárdának a játék és a pontszerzés sem, más olyan együttes is, amely képes a gegenpressing praktizálására, egy óvatosabb, biztonságosabb játékra állna át.
A 92. percben gólt kapni a katasztrofális Trencsén ellen fél kontratámadás után egy olyan meccsen, ahol a játékvezető a golyóinkat is simogatta, egyszerűen sok.
Rengeteg biztonságos rendszer létezik, például a 4-2-3-1, ahogyan Radványi azt 2014-ben praktizálta azzal, hogy a labdavesztés után hét-nyolc biztonsági játékos helyezkedett a „labda mögött” és nem fordítva: a kockázatos gegenpressing során nyolc olyan futballista támad le, akik nem képesek erre.
Akkoriban Radványinak rendkívüli módon nem összeszokott csapat volt a keze alatt, a mostani pedig rendkívül szétvert – lényegében mindkettőnél szükséges a biztosítási rendszer.
Nem valószínű, hogy a változások azonnali eredményeket hoznának; amit néhány hónapon át nem éppen okosan kezeltünk, annak hosszabb időre van szüksége a normális kerékvágásba való visszatéréhez. A védelem közepének dettó. Ez ugyanolyan elv, mint Davisnél is. Az, hogy végbemegy egy elkerülhetetlen változás, nem jelenti azt, hogy varázsütésre minden jó lesz.
A javítás hosszabb ideig tart majd és fájni fog.
