Nemrég pár szóban megemlékeztünk arról, hogy a nyár a legtöbbeknek egyet jelent a fesztiválszezonnal, és tisztáztuk azt is, mi fesztivál, mi nem az. Ennek fényében így augusztusra illendő lett elővennünk, és megemlékeznünk a modern zenei fesztiválok alfájáról, a zenetörténet egyik legfontosabb eseményéről, az ötven évvel ezelőtt megrendezett Woodstockról.
A fesztiválról, mely megdöntött minden addigi rekordot, mely színpadján megjelentette a kor legszínvonalasabb előadóit, és egy teljes generáció gondolkodására volt hatással.
Képzeljük el, milyen hangulat uralkodhatott akkoriban a világban! Az emberiség egy tökös képviselője, csak mert úgy YOLO, épp az imént tett egy sétát a Holdon, keleten épp zajlik a vietnámi háború, melynek apropóján
megjelenik a hippikorszak, kirobbanóban van a szexuális forradalom, és mindennek a tetejébe tombol a két nagyhatalom versengése, a hidegháború.
Az egész társadalomban úgy általában annyi feszültség van, mint egy Nolan filmben. Ebbe a környezetbe született bele maga a fesztivál ötlete négy fiatal srác fejében, akik eredetileg egy kisebb zenei rendezvényt akartak létrehozni, melynek bevételéből egy stúdiót szerettek volna építeni.
A szervezés olyan jól sikerült, hogy a fesztivál gyógyászati céllal vágott eret a társadalmon, és mint egy túlfolyóként sikerült a kor fiatalságának szellemét áteresztenie magán.
A fesztivál nevét adó Woodstock település ugyancsak előrelátó módon nem kért a fesztiválozó tömegből, így azt végül Bethel városa mellett tartották meg, ahol addig soha nem látott tömeg, több mint félmillió ember gyűlt össze.
A tömeg miatt több környező városban és településen is szükségállapotot hirdettek, valamint nem sokon múlott a Nemzeti Gárda bevetése sem. Sajnos a srácoknak nem Woodstockban, de sehol sem sikerült végül stúdiót alapítaniuk, ugyanis a fesztivál hatalmas anyagi ráfizetéssé vált a számukra.
Tekintve, hogy túl jól sikerült az előadók összeválogatása, országszerte boldog-boldogtalan ott akart lenni a fesztiválon, hogy a kor legnevesebb zenészeit láthassa. Erre pedig nem voltak felkészülve, így az elővételben eladott nagyjából 200 000 jegyet megvásárlókon kívül szinte senki más nem fizetett azért, hogy a fesztivál három napján ott lehessen.
Ez az összeg pedig a fellépők honoráriumát is csak alig fedezte, pedig
olyan nevek sorakoztak fel a fesztiválon, mint a Grateful Dead’s, Joe Cocker, Santana, Janis Joplin, Jimmy Hendrix, vagy az épp frissen alakult Creedence Clearwater Revival.
„Három nap béke és zene” – hirdette magáról a fesztivál, melynek idejére legálissá tették a drogfogyasztást és terjesztést, mely több filmet és regényt is megihletett, mely a popkultúrában egy máig kitörölhetetlen nyomot hagyott spontaneitásával, vadságával és harmóniájával.
Woodstock szellemiségére így az 50. évfordulón leginkább egy hasonló fesztivál keretein belül lehetne megemlékezni, melynek szervezése jelenleg is zajlik, bár egyre több akadály gördül a szervezők útjába.
A jelenlegi álláspont szerint egy illetékes az interneten nemrég úgy nyilatkozott:
„Ha a fellépők eljönnek, a rendezvényt megtartjuk!”
Reméljük!
