A cikk megjelent a Klikk Out 2019/08. számában.
Fotók: Michal Babinčák
Bivaly nagy lakat került a fővárosban a legendás Subclub kapuira. Huszonhat év, megannyi generációváltás, és csak úgy “dovi-dopo”. Jött egy invesztor, aki meggyőzte a várost a terveivel és viszi a barlangot. De ez csak egy szelet a tortából. Pozsonyban sorra zárnak be a legendás helyek, és lassan szűnik az a fajta révület, ami a hazai technóra volt jellemző. Ezek hatására a szlovák klubszcéna egyre halványabban világít Európa bulitérképén és vele együtt eltűnnek az inspiráló, innovatív külföldi előadók, akik megmutatták a zenét.
Írásommal nem azt akarom sugallni, hogy ez milyen rossz, hisz minden változik. Sokkal inkább azt, hogy jó pár szép dolog fog hiányozni az életünkből, ha végleg elveszik ez az éjjeli kultúra.
Mi a zenés klub, vagy „music club”?
Egy olyan, főleg késő éjjel működő szórakozóhely, ahol élő elektronikus zene, vagy DJ-szettek szólnak reggelig, és az emberek tömegesen, tánccal ünneplik azt. Az esetek nagy százalékában az underground techno, house és drum and bass műfajokat képviselik.
A budapesti virágzó klubélet mellett nálunk éppen egy erős korszakváltás uralkodik, ami reményeim szerint a zene imádata fényében folytatódik tovább. Egy olyan kor zárul most le, amikor még az emberek jártak klubokba és volt is hová. Folyton visszatérő, nagy létszámú társaságok éltették ezeket a helyeket, akik egy-egy rave buli alkalmával kovácsolódtak össze.
Tíz év DJ-fülkében töltött idő után bátran mondom, hogy a klubok felelőssége a közösségépítés és az emberek formálása zeneileg. Lássuk be, ezek a helyek nem a helytelen életmód és a drogozás melegágyai. (Ez az, amit mondanak azok, akik még sosem jártak ilyen helyeken).
A kilencvenes években Pozsony előkelő helyen szerepelt a zenés magazinok toplistáin, ahol a Berlinhez hasonló gazdag zenei áradatot ontó fővárosok kerültek felsorolásra. A már említett Subclub, (korábban U-Club) nevét mindenhol ismerték, a DJ-legendák krémje-habja megfordult ott, és alapítói, mint Loktibrada, Holoda és a dunaszerdahelyiek nagy kedvence, Toky meghódították és újradefiniálták a technozenét. Később bekapcsolt a Spojka, a Unique, a Radosť Music Club, valamint a Nu Spirit Club. Az utolsó kettő hosszú éveken át PLUSplus formációnk rezidenciája is volt.
A csúcskorszakban sokan átéltük, amikor a DJ teljesen ismeretlen, de varázslatos zenét játszott, mi meg az összes erőforrásunkat bevetettük, hogy megszerezzük a szám címét. Valamikor hetekig, nálam sokszor évekig tartott, amíg az a rövid melódia, ami a fejemben keringett, kiegészült a keresett zene címével.
Ez a „találkozás” azonnali rajongássá alakult.
Ennek volt varázsa. A „clubbing” feelingje adta. Alig vártam, hogy újra hallhassam élőben valahol. Ma két méter magasba emeled a mobilod a Shazammal és meg van a szám címe. Nyomsz rá egy szívecskét és jó esetben holnap még emlékszel rá.
A klubok működését egy ilyen „nagyvárosban” is, mint Pozsony, három dolog szabályozza.
Az egyik az, hogy az olcsó technológiának köszönhetően rettentően megnőtt a DJ-k száma. Ez azért gáz, mert mindenki zenélni akar, a klubok tulajdonosai meg sok esetben adják hozzá magukat. Miért is hívnának külföldi előadót sok pénzért, mikor pár eurórét szívesen eljön a feltörekvő lemezlovas zenélni akár egész éjjel.
A második fő probléma az internet. Kályhacső vastagságú csatornán folyik az ölünkbe a zene. Olyan mennyiségben, hogy sem feldolgozni, sem megjegyezni nem tudjuk, mit hallunk, és ebből mi az, ami tetszik.
Ha ettől meg akarsz pihenni, azt megértem.
Viszont az internet hozott még egy forradalmat. Jöttek az online közvetített videók, a Boiler Room-korszak, aminek köszönhetően a szobánkban megnézhetjük élőben az összes érdekes előadót teljesen ingyen és kényelmesen.
Végül a harmadik, ami a drága jó Subclubunkkal is leszámolt, az a folyamatosan fejlődő főváros, a szebbnél szebb lakóparkok és parkolók, melyek átveszik a teret a szubkultúrát éltető éjjeli szórakozóhelyektől.
Napjainkban, ami (még) él Pozsonyban, a Radosť Music Club, a Fuga és a KC Dunaj. Mindhárom túlélő rezsimben működik, és ebben ki is merül az ereje.
Ősszel beköszönt a klubszezon. A szabadtéri koncertek és fesztiválok után az előadók a klubokban folytatják tovább. Itt jövünk mi a képbe. Mi vagyunk azok, akiket hív az éjszaka, a zenekedvelő közösség, a buliszervezők és az előadók. Mi vagyunk azok is, akik életben tarthatjuk a kultúrát és a fővárosunkat élhetőbbé és zenétől nyüzsgőbbé tehetjük. Ha van igény a minőségre, lesz is minőség. Ne éljünk burokban és főleg ne interneten szerezzük be a tudást – tapasztaljuk meg a saját érzékeinkkel, milyen az, amikor egy telt házas bulin szólalnak meg a legjobb zenék a legegyedibb előadóktól!
