A cikk megjelent a Klikk Out 2012/10 számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Az utóbbi években a híres, habos fehér kenyéren kívül egyre több különböző kenyérféle kezd feltűnni a szaporodó pékségek kínálatában. Válogatunk a barna, félbarna, rozs és ezek magvakkal megszórt változatai között. Mintha a lakosság egy része érezné, hogy azzal a nagyon foszlós fehér kenyérrel talán mégsincs minden rendben.
Mára a nyugati világban a betegbiztosítók költségeik csökkentésének egyetlen lehetséges módját a helytelen táplálkozás okozta megbetegedések megelőzésében látják. Ennek szerves része a gabona egészéből készült lisztnek, mint konyhai nyersanyagnak felhasználása sütéshez, főzéshez. Ma még úgy érezzük, hogy a fehér kenyér és a fehér liszt elhagyásának szükségessége igen súlyos csapást jelentene táplálkozási szokásainkra, holott fogyasztásuk alig több mint 100 esztendőre tekint vissza. Az 1870-es évek táján Széchenyi állíttatta fel az első olyan ipari malmot Magyarországon, amely képes volt a korpát a gabonaszem többi részétől eltávolítani. És a fehér kenyér fogyasztása divattá vált a monarchia azon területén, ahol mi is élünk. A lakosság egészen eddig az időpontig csak és kizárólag teljes őrlésű gabonából készült kenyeret fogyasztott, amelyhez a lisztet vagy saját kezűleg otthoni kis őrlőkön őrölték, vagy a közös falusi malmokban őröltették.
Az, hogy nem tartalmazzák a gabonaszem héját és csírakezdeményét, melyek a mai őrlési technológiákban mellékterméknek számítanak. Pedig a bennük lévő értékes enzimek, vitaminok, olajok, ásványi anyagok és finomrostok, mint vitális anyagok együtthatása csökkenthetné civilizációs betegségeink rizikóját. Vagyis a kettes típusú cukorbetegséget, szív és érrendszeri problémáinkat és bizonyos daganatos megbetegedéseinket. A fehér liszttel és rizzsel csak üres kalóriákat viszünk be szervezetünkbe.
Már az is jelentős változás lehetne, ha részben teljes őrlésű liszttel készülnének az átlagos kenyerek, amint az egykor szokás volt. Valódi félbarnák lennének, nem azok, amiket manapság annak neveznek. Ha ugyanis teljesre őrölt a liszt, mindegy, hogy búza vagy rozs, a belőle sütött kenyér – a benne lévő korpaszemcsék miatt – eleve barnább lesz. És ízesebb! Kétségtelenül könnyebb és olcsóbb „barna” kenyeret előállítani színező adalékanyagokkal, csak ennek semmi értelme. Az adalékanyagok használata szabályokhoz kötött, ha azt betartják, a kenyér festése önmagában nem lenne káros, legfeljebb felesleges. A káros az benne, hogy megtévesztő és szinte mindenki bedől.
A fogyasztónak tisztán kellene látnia a teljes értékűség lényegét és fontosságát, és kikövetelni a pékektől a régen létezett megfelelő kenyeret.
Amennyiben egészségesebben és tartalmasabban szeretnénk megélni az egyre hosszabbodó életünket, nincs más kiút, vissza kell hozni étkezésünkbe a gabonát.
Nos, ennek több biztos jele is van. Először is a valódi teljes őrlésű lisztből készült kenyerek mindig tömörebbek, sűrűbbek, és általában nem olyan látványosan magasak. Az ilyen kenyér metszetében jól látható a tészta szemcsés szerkezete, a sötétebb korpaszemcsék. Ha a barna kenyér gyanúsan könnyed, magas, laza a héja és metszete nagyon homogénen barna minden szemcsézettség nélkül, (színe a világos tejeskávétól, az enyhén tejes sötét kávéig terjedhet), akkor alapos a gyanú, hogy festett kenyérrel állunk szemben.
Még egy biztos jel: ha a kenyér egy-két napon belül jelentősen megkeményedik, megszárad, akkor festett lehetett (kivéve, ha telenyomják tartósítóval).
A tudatosan táplálkozók körében egyre nő az igény a többféle gabonából készült, esetleg értékes olajos magvakkal is dúsított kenyér iránt, aminek fogyasztása védi és építi egészségünket.
