AZ ÍRÁS MEGJELENT A KLIKKOUT 2019/8. SZÁMÁBAN.
Az olvasó viszonya Máraihoz: vagy szereti valaki és élvezi sorait, vagy nem szereti, és az első oldalon feladja. Más – megtűrt – alternatíva nem létezik (szerintem). Maga az életútja is épp’ olyan különleges, mint az írásai. Már a harmincas években korának egyik legismertebb magyar írója volt, de hiába gondolok vissza az alapiskolás éveimre, bizony a nyolcvanas években egy szót nem írtak róla a tankönyvek. Ugorjunk az időben egy-két évtizedet: veszik a könyveit, mint a cukrot, és amolyan magyar Coelho szintjén idéznek műveiből.
Mielőtt rátérnénk Márai Sándorra, Kassa szülöttére, mindenképpen meg kell említenem egy embert, aki megszerettette velem őt. Ám nemcsak megszerettette, de általa meg is ismertem az írót „ától-zettig”, lévén földije, úgy hívják: Gazdag József. És bár Márai nem szerette a focit, sőt kocsmai verekedéshez hasonlította azt, Jóska mégis valami plusz töltetet vitt általa a rádiós műsoraiba. Márai 1948-ban elhagyta Magyarországot, és vele együtt a művei is emigráltak. Sorstársa volt az erdélyi Wass Albertnek, mint az emigrációban „elfeledett, majd újra felfedezett” Anyaországon túli író.
Márai Sándor magyar író, költő, újságíró, eredeti nevén Grosschmid Sándor Károly Henrik 1900-ban született Kassán.
Márai a klasszikus polgári értékeknek adott hangot a műveiben, mely társadalmi réteget a rendszer osztályellenesnek állított be. Sokáig a nevét sem szabadott kiejteni, az enyhülést csak a nyolcvanas évek hozták meg. Az író ragaszkodott hozzá, hogy műveinek megjelenéséhez nem járul hozzá, míg megszálló csapatok tartózkodnak Magyarországon, és nem lesznek demokratikus választások. Életműsorozatának kiadása csak 1990-ben, halála után indult meg, ekkor posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.
Felvidéki cipszer (német ajkú szepességi szász népcsoport) családból származott. Kassa maradt számára az „örök város”, ahova az emigráció évei alatt is visszavágyott. Iskoláit Kassán, Budapesten és Eperjesen végezte. 1918-ban jelent meg elsőként az Emlékkönyv című verseskötete. Márai Pesten meglehetősen bohém életet élt, rendszeresen járt mulatókba, ahol mesterével, Krúdy Gyulával találkozott.
Csatlakozott a kommunistákhoz, majd a Tanácsköztársaság bukása után – ahogy ő fogalmazott – világpolgár lett. Számos német városban megfordult, de Prágában és Kassán is több újság munkatársa lett. 1923-ban kötött házasságot Metzner Ilonával (Lolával), akinek haláláig hű társa maradt. Ezután Párizs következett, ahonnan csak 1928-ban jött haza Budapestre, immár elismert íróként. Irodalmi szempontból a legtermékenyebb éveit élte ekkor, műveit színházak is játszották. 1934-ben írta az Egy polgár vallomásai című regényének első részét, amit egy év múlva a második követett. A Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia is felvette tagjai közé. 1938-ban az 1. bécsi döntést követően visszatért Kassára.
A 2. világháború után az ország ideológiai változásai miatt az emigrációt választotta. Előbb Svájcba, majd Olaszországba utazott. 1949-ben fejezte be az Egy polgár vallomásai harmadik részét, a kötet később a Föld! Föld! címet kapta. 1951-tól a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. 1952 és 1967 között az USA-ban élt, majd ismét Olaszország következett. 1980-ban végleg Amerikában, San Diego városában telepedett le feleségével. 1985-től sorozatos családi tragédiák érték, elvesztette testvéreit, feleségét és fogadott fiát is. A tragédiák mély nyomot hagytak az íróban, aki maga is rákbetegséggel és depresszióval küszködött. 1989-ben önkezével vetett véget életének, hamvait kívánsága szerint a Csendes-óceánba szórták.
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Bár regényként tartják számon, kétségtelen, Márai egy naplót írt életének azon fejezetéből, mikor kisfiúból felnőtté cseperedett, majd szülővárosából indulva meghódította a nagyvilágot.Aki az író életét szeretné megismerni, annak a lexikonok helyett mindenképp ezt az önéletrajzi regényt, vagyis egy ember vallomásait javaslom elolvasni.
Az első kötetben a házat mutatja be, ahol él családjával, a szomszédok és a cselédek mindennapjait írja le. Lakásukat aprólékosan taglalja, minden sarok, minden szekrény terítékre kerül. Szülővárosát, Kassát „festi le” a békebeli Monarchia idejéből, életképekkel tarkítja az utcák nyüzsgését. A valódi kassai polgárság társadalomrajzát adja hírül. Családjáról, felmenőiről és a rokonságról készít jellemrajzot. Biztonságról és jólétről ad tanúbizonyságot, tisztán látja életcéljait is. Egy diák szemével láttatja tanárait és a diáktársait. Az iskolai lelkiatya, majd a szülői szigorral szemben is fellázadt, ezért elhagyta Kassát és Budapesten tanult tovább. 1914 nyarára különösen emlékezik, majd az 1. világháború hírének fogadtatását is beleszövi a sorok közé. Végleg kikerül az otthon védettségéből a rideg és könyörtelen világba.
A második kötet az utazásairól szól, valamint személyiségének változásáról és műveltségének fejlődéseiről. Visszaemlékezéseit az 1. világháború utáni évektől kezdi, magát a nagy háborút alig említi. Mint ifjú újságíró vágott neki a nagyvilágnak. A párizsi utazás után a német városokban eltöltött időszakot öleli át, Lipcse, Frankfurt, Berlin. Lolával kötött házasságáról is ír, majd a párizsi hat évet az olaszországi hónapok követik. A Közel-Kelet is terítékre kerül, és az angol főváros, majd a svájci Genf. Második kötetét budapesti hazatérésével, az írói munkásságának kibontakozásaival, az egzisztenciateremtéssel, valamint apja halálával zárja.
(Roberto)