Avagy a minap ezt üzente főszereplőnk kínai szerencsesütije. Véletlenek nincsenek és Fortuna süteménye sem hazudik. Ma egy szerfelett különleges ember mutatja meg zenei oldalát és válogatta össze nekünk a kedvenceit egy szédületes mixbe.
Fotók: Ugróczky István
A Vikkendhouse mai epizódja egy bársonyosan finom járaton áramlik beléd egy olyan zenei szelekcióval, ami az eddigiek közül talán a legközelebb áll hozzám. Nem azt akarom ezzel sugallni, hogy ti is ezt szeressétek, de nagyon fontos, hogy megismerjetek új zenei világokat, hogy lássátok és halljátok, van zene azon túl is, amit a kereskedelmi rádiók pénzért szerettetnek meg veletek.
Íme a 96. epizód, melyben a dunaszerdahelyi Vontszemű Gyuszi fedi fel zenei oldalát, mesél a zenerajongásról, a fesztiválokról és koncertekről, melyek mélyen megérintették.
Sziasztok, Gyuszi vagyok (kollégáimnak Juicy, mert ez a legközelebbi angol megfelelője a nevemnek kiejtésben). Eredetileg Dunaszerdahelyről származom, de már lassan 6 éve Budapesten élek. Először a tanulmányaim miatt költöztem ide, aztán itt szippantott magába a felnőtt élet is = itt kezdtem el dolgozni, kicsit több, mint 3 éve már. Jelenleg a TransferWise-nál dolgozom, mint KYC Agent és az a munkám, hogy a nálunk regisztráló cégeket bírálom el (mivel foglalkozik, mennyire kockázatos, stb.). Szabadidőmben leginkább koncertekre, bulikra szeretek járni, valamint utazni, de mostanában beleszerettem a falmászásba, valamint a köredzésbe. Ezen kívül szeretem próbára tenni magam félmaratonokon és idén szeretném teljesíteni életem első teljes maratonját is szeptember végén.
Milyen kapcsolatban állsz a zenével?
Nem nagyon tudom elviselni egy napomat nélküle, úgyhogy elég szomorú napok azok, amikor rájövök reggel, hogy elfelejtettem feltölteni a fülhallgatóm!
Hány éves voltál, amikor a zene először hatott rád igazán?
Nem igazán tudnék évszámot mondani, mert mindig is ott volt körülöttem valamilyen formában. A legnagyobb hatással a gyerekkori énemre mindenképpen a Jamiroquai és annak frontembere volt. Imádtam ahogy Jay Kay mozog a klipekben, imádtam a hangját, ő akartam lenni, ha egyszer felnövök. Ez sajnos nem jött össze, de azóta is örömmel hallgatom valamelyik albumukat vagy gondolok vissza a rengeteg koncertfelvételre, amit megnéztem tőlük vagy éppen arra a pillanatra, amikor a 2010-es Balaton Soundon végre volt szerencsém élőben is meghallgatni őket. A mai napig óriási élmény.
Gyermekként milyen zsánerek érdekeltek? Volt „beksztrítbojszos” popzenés, vagy gengszterrepperes korszakod?
Apámnak köszönhetően többnyire David Bowie-n, Gary Numan-en, Jamiroquai-on és Prince-en nőttem fel. Emellett persze megvolt azért a populárisabb zenék iránt való rajongás is, mint minden gyereknél. Ha már gengszterrepp, Snoop Dogg volt nagy kedvenc, illetve imádom Justin Timberlake első, Justified című albumát (kb. 13 lehettem, mikor megjelent, de máig vallom, hogy az egy elég erős anyagra sikeredett). Nem szégyellem bevallani, hogy egy nagyon rövid ideig tiniként guilty pleasure volt számomra a Fall Out Boy → ez utóbbiból hál’ Istennek már kinőttem rég. 😀
Manapság miket hallgat a világ legjobb koncertjeit bejáró, az elit partikon résztvevő, kifinomult zeneválogató és -fogyasztó Vontszemű Gyuszi?
Az utóbbi években egy picit visszaesett a lelkesedés részemről az állandó új zenék meg új előadók iránt való kutakodásban. Gondolom, az a tény is rátesz, hogy már nincs annyi időm meg energiám, mint régen, valamint jelenleg egyszerűen kicsit úgy érzem, hogy túl sok a beáramló új album meg koncertdátum, hogy mindennel képben tudjon maradni az ember. Nagy kedvencem mostanában a Baltra, DJ Boring, Ross from Friends-féle lo-fi house vonulat, de sokat hallgattam Kendrick Lamart vagy Freddie Gibbst, illetve Holly Herndon, Amnesia Scanner, James Blake, Weval és Thom Yorke új albumait.
Ki az a top három előadó, aki nálad bármikor jöhet?
Kicsit szűkös az a top 3, de igyekszem belesűríteni:
Mi volt életed legnagyobb koncertélménye?
Életem legjobb élményét nehéz hirtelen megnevezni, de megpróbálok egy kisebb felsorolást összerakni: Extrawelt, Apparat, Moderat, Nathan Fake, James Holden, Floating Points, Kiasmos, Henry Saiz, Jamiroquai, Autechre, Holly Herndon, Forest Swords, HVOB, Omar Souleyman, Sevdaliza, Ross from Friends, Nicolas Jaar, Gorillaz, Jan Blomqvist, Rone, John Talabot, Jon Hopkins, Bonobo… túl sok a csodálatos élmény. Külön említést érdemel talán a 2015-ös Unsoundon, Krakkóban, az Ephemera nevű show, ahol a zene mellett fontos elem volt, hogy az emberek egy már-már átláthatatlan sűrűségű köddel ellepett teremben járkálnak fel-alá állandóan váltakozó megvilágítással.
Rendkívül érdekes audiovizuális élmény volt ahogy a lámpák fényei színüket váltva úsztak a ködben, ezzel egyfajta álomszerű hangulatot teremtve, míg a körülötted lévő emberek árnyakként suhantak el melletted és eközben végig Tim Hecker atmoszferikus zenéje ment a háttérben. Most is libabőrös leszek, ha rágondolok.
Mi alapján válogattad a zenéket a mixhez?
Amiket mostanában (utóbbi 1-2-3 évben) pörgettem sokat. Nem feltétlenül arra mentem, hogy mik a legújabb kiadások, hanem inkább azok közül válogattam, amik a leginkább megfogtak a közelmúltban. Igyekeztem több stílusból válogatni ami leköt, úgyhogy nem feltétlenül a legkoherensebb mix lesz ez.
ÜZENET A MIXHEZ:
Szeretek ugrálni a stílusok között, akár naponta többször is, úgyhogy remélem nem ijeszt el senkit a tracklist összevisszasága. Pont ellenkezőleg, remélem talál benne mindenki magának valót. : )
A MIX:
TRACKLIST
1. Weval – Roll Together
2. James Blake, Andre 3000 – Where’s the Catch?
3. Throwing Snow – Elixir
4. Jacques Greene – Avatar Beach
5. Palms Trax – Honey Lemongina
6. Ross From Friends – Pale Blue Dot
7. Bonobo – Linked
8. Thom Yorke – Not the News
