Fordította: Németh András
Fotók: Fekete Nándor archív felvételei
A kezdő sípszó előtt a mérkőzés forgatókönyvén gondolkodva – kis eltérésekkel – pontosan úgy képzeltem el a nyitrai kilencven percet, ahogy azt végül a sors el is rendezte. A szép időben való akadályfutás, ámde szétrugdalt akadályokkal és bár megerősödve, de ugyanakkor megsebezve, néhol egészen vérfakadásig…
A bajnokság kezd minőségileg szétválni. A topcsapatok és a tabella alján tanyázók közötti különbség egyre szélesebb; azokon a meccseken, ahol két, minőségileg teljesen eltérő szinten levő gárda találkozik, a jobb általában hozzáidomul a gyengébbhez, és a Fortuna Ligához szintén méltatlan produkciót nyújt…
Természetesen a Nyitra elleni összecsapás jelszava ez volt: győzni!
Akarat, hajtás, szív, izzadság és vér – tegnap az összes résztvevő ezeket adta ki magából, a csodálatos szurkolókat is beleértve. A futballhoz azonban minőség is szükségeltetik. Tegnap – még ha a „Csapatot építünk” mondattal is, de teret nyitottam az önbecsapásnak, mentséget keresve a két együttes tegnapi teljesítményére – nem láttunk minőséget.
A szezon elején járunk, a bajnokság néhány mérkőzésén hiányzik a megfelelő minőség és láthatjuk…
Mit is látunk valójában? Elsősorban olyan edzőket, akik képesek a mély átlagon aluliságot a „minőségi, jó stb.” szavakkal illetni. Hehehe!
Tegnap két olyan csapatot láttam, amelyeknek a rövid és a hosszú passzok, a területi és személyes védekezés továbbá az előre begyakorolt játékfelállás is problémát okozott – tulajdonképpen akkor lényegében mivel nem gyűlt meg a bajuk?
Oké, színlelhetjük azt, hogy a második félidőben jól futballoztunk, de én az ellenfelet is figyeltem, amelynek néhány játékosa nagyjából tizenöt perccel a vége előtt elfáradt úgy, hogy az iram nem volt magas. Ennyi elrontott passzal, elemi hibával nem is lehet nyomást kialakítani a magas iram mellett.
El kell ismernem, hogy néha kedvem lett volna felpofozni a hazai játékosokat, akkora hatalmas hibákat vétettek.
Rövidre fogom, győztünk – ha minden így marad – a kiesésre legesélyesebb csapat ellen. Sajnos a csak a második ligára megérett együttesekből elég sok van az élvonalban, és az edző által érintett gyenge gárdáknál nem tehetnek egyebet, mint hogy megdicsérik játékosaikat egy egyenes járásmódért.
És mi a helyzet velünk?
Tényleg a legnagyobb tisztelettel ismerem el a győzelem iránti vágyat, de a jelenlegi nyitrai együttes nem olyan ellenfél, aki próbára tett volna minket, inkább kevésbé komplikálta az összeszokási és a csapatarculat megfelelő kialakításáról szóló időszakunkat. Hyballa? Nála szintén értékelem a győzelem iránti vágyat, de történt-e valamilyen fejlődés a csapatépítésben?
Ezt hamarabb a Slovan elleni összecsapás mutatja majd meg, főként taktikai oldalról. A Nyitra elleni pontosan úgy csinálta jó és rossz dolgokat, ahogy azt a klub túlzott játékoscseréjével és az ő, kissé felületes, a csapat jelenlegi állapotáról készített elemzéséből adódó szituáció megkövetelte.
Igen, nagy igazság, hogy az edző nem tud gólt lőni a játékosai helyett, másrészt azonban az is igaz, hogy a játékosok sem csinálják meg az edző helyett azt, ami az ő dolga.
Nyilván, vár még ránk a Slovan elleni összecsapás, amelyen maximális alázattal kell pályára lépnünk, de remélhetőleg már sikerült felállnunk azokból a pofonokból, amelyeket a szezon során saját magunknak adtunk.
Rögtön Huk távozása után írtam egy cikket, amelyben rámutattam arra, hogy ez egy túl nagy változás, és hogy ezen a poszton nem működik a darabszámon alapuló helyettesítési mód. Šatka és Koné távozása után nyilvánosan is kifejeztem azt a véleményemet, hogy
ez már az ésszerű kockázati határon túlmegy, és fontos lesz, hogyan viseli el ezt mentálisan nemcsak a csapat, hanem az edzői stáb is. E helyzet kiértékelése a klub belső ügye, de néhány következmény nyilvánosan is látható.
Úgy gondolom, hogy olyan dolgok történtek, amelyeket már most korrigálni lehet, néhányat talán az év végéig, néhány pedig (a nagyon rosszak is) az egész szezon során a nyakunkon marad. Ez ismét a klub belügye, de megismétlem az egyik gondolatomat a klub filozófiájáról – a kölyökcsapat modellje mentálisan már egy olyan problémánál szétesett, amelynél a futballban tucatszám vannak nagyobbak is…
Ez irányban egyetlen szavacskát hiányolok – kiegyensúlyozottság.