Vége van a nyárnak, a sorozat viszont folytatódik, méghozzá egy különleges epizóddal. A 98. Vikkendhouse házmestere a Gombaszögi Nyári Tábor egyik kulcsfigurája, Kocskovics Péter. Egy zeneimádó, igaz ember, aki most kitárulkozik, és megmutatja azokat a hol vicces, hol mély tartalmú, vagy éppen zúzós dalokat, amelyek leginkább őt jellemzik. Az olvasmányban az útról mesél, amit a zenével járt be.
Fotók: Gombaszög
Kocskovics Peti vagyok, a.k.a. Kocskovics úr. Ógyallán éltem a gyermekkorom, félig párkányi vagyok, a fejlődéshez fontos éveket pedig Komáromban töltöttem: gimi-egyetem-felnőttkor. Jelenleg a Gombaszögi Nyári Táborral foglalkozom 0-24-ben, mint főszervező-helyettes és programigazgató.
Honnan a zenerajongás és mióta tart?
Édesapámnak köszönhetem… A bakelites hi-fi tornyunkban a Karthago és a „bakancsos” EDDA volt az etalon, némi LGT-vel fűszerezve, na meg persze a rádióból magnókazettára feljátszott U2, Pink Floyd és hasonlók. Szerettem volna zenélni tanulni, de az érdeklődés hiányában elmaradt. Furulya kellett, hogy gitározni kezdhessek, az meg aztán nem az volt, amit a rocksztároktól láttam… Abba is hagytam, aztán autodidakta lettem.
Ifjonc korodtól milyen zenei stílusokon haladtál át? Mi az, ami maradt, és mi az, ami már nem jöhet szóba és magnóba?
Az emlegetett Karthago/EDDA/Pink Floyd után jött a punk-rock időszak, némi metállal. Rózsaszín Pitbulltól a Depresszióig minden volt, csak ne legyen nagyon elektronikus zene. Aztán kinyílt a szemem. A folk (mert néptáncoltam is) elhúzott a rock/punk vonaltól a folkrock/folkmetál felé. Nem tagadom, a 2000-es évek derekán az aktuális HITS vol 1999 nyilván megvolt, Scooterrel, Hip Hop Boysszal. Nem vagyok rá büszke, de volt ilyen, akkor ez kb. normális volt. Elvonultam a folkmetál felé, de jött a gimi, amikor pedig megismerkedtem a Cseh Tamás- és a Kispál-vonallal. Egymástól nagyon távol állnak, de sajátomnak érzem mindet, mert mindegyik komoly része volt az életemnek,
ha ma bármit meghallok a régiekből, átszellemülök, mivel előhozza a kapcsolódó emlékeket. Nincs olyan, amit kilöknék.
Ki a három abszolút kedvenc előadód, vagy zenekarod?
Cseh Tamás etalon! Nehéz mellé ide még kettőt kitalálni. A Kerekes Bandre nem sírnék sosem, és a harmadik…. mondjuk az Estendön.
Számtalan zenés rendezvényen részt vettél már. Főleg Gombaszögön. Életed legizgalmasabb koncertélménye a táborhoz köthető?
Ezt az élményt kétfelé venném. Az egyik a tavalyi VOLT-on volt IRON MAIDEN-koncert, ahol a „koncert igazából show is lehet” effekttel élményem lenne az említendő, amúgy pedig a 2013-es krasznahorkai Jóvilágvan koncert, amikor talán a legjobban együtt voltunk mi, a közönség a fellépőkkel.
Gombaszög Szlovákia másik felén van, mégis van úgy, hogy heti rendszerességgel jársz oda. Miket hallgatsz ilyenkor az úton?
Szégyen és gyalázat, vagy korai jó ítélőképesség, van egy 8 GB-os USB-m, amit 8 éve hallgatok. Nincs rajta KoRn, Slíže, de van Anna and The Barbies, JVV, Ghymes, Guano Apes, SOAD, Nirvana, Korpiklaani, meg minden földi jó. Az egyebeket mindig SD kártyáról pótolom. Most ilyen a Rammstein, a Bijouterrier, a Bagossy Brothers Company, vagy a Queen.
Mi alapján válogattad a zenéket a mai mixbe?
Mivel kb. minden szóról eszembe jut egy dalrészlet (valaha kommunikáltunk is így Facebookon a számomra éppen kedves emberekkel) nehéz kedvencet előszedni a háttértárból. Pillanatnyi hangulatom adta a kedvenc dalokat, mert 8 kedvencet összeszedni kb. 80 szoros lehetetlen feladat. Megpróbálok átfogó képet és egy jó hangulatú listát adni. 🙂
ÜZENET A MIXHEZ:
Nem adom magam meg egy irányzatnak. Ha valami jó, az jó, a zene pedig kifejezi azt, amit nem tudsz akkor éppen kimondani! Hallgasd, ami jól esik. Sok év múlva vissza fog köszönni!
A MIX:
TRACKLIST:
1. Kerekes Band – Csángó Boogie
2. Anna And The Barbies – Nyuszika
3. Estendon – 360
4. Rammstein – Adios
5. Kispál és a Borz – 0 óra 2 perc
6. Korpiklaani – You Looked Into My Eyes
7. Ghymes – Boszi
8. Cseh Tamás – Budapest
Köszi, Peti! Sokat adtak a zenék!
