Ankétunkban olyanok véleményére voltunk kíváncsiak, akikre a legkevesebb azt mondani, hogy állatbarátok.
KÉRDÉSEK:
1. Miért kötődsz a kisállatokhoz?
2. Mikor váltak az otthonotok részévé?
3. Véleményed szerint, miben vagytok mások, mint egy állatka nélküli család?
Fotó: Horen
HORVÁTH RENI (HOREN)
(fotós)
1. Nem is az a fontos kérdés, hogy miért, hanem, hogy aki nem, az miért nem? Vannak dolgok, amiket csak szeretni lehet. Ilyen az első meleg nap tavasszal, a rakottkrumpli és a kisállatok.
2. Már több generációnyi kisállat fordult meg az életemben, sosem voltam kutya/cica nélkül, amióta élek. A két szobacicánk, Panda és Marci 7 és 4 éve boldogítanak.
3. A ruhánkon és körülöttünk több a macskaszőr. Több a szétkapart kanapé, tányérról ellopott falat, hajnali ébresztő. Mi nem félünk a szellemektől, mert ha éjjel a nagy csendben egyszer csak halljuk, ahogy lepottyan valami, ami amúgy esélytelen, ráfogjuk a macskákra és alszunk nyugodtan tovább. Nálunk biztosan több a küszöbön hagyott döglött egér, madár és gyík, és valószínűleg a dorombolás és a cirógatás is.
ANGYAL LINDA
(könyvelő)
1. Gyerekkoromban kezdődött, mivel egyke voltam, ráadásul eléggé introvertált kislányka, így a ház körüli állatkák lettek a pajtásaim. Minden nap körülöttük sertepertéltem, etettem, itattam, gondoztam és szórakoztattam őket. A tyúkoknak például esténként mesét vetítettem, a nyulak az udvaron legelészhettek, stb. Éreztem, hogy szeretnek ezek az állatkák, én pedig megtanultam őket tisztelni. Ja, és elolvastam Fekete István összes állatregényét, és ez így együtt eléggé megalapozta a kötödést. 🙂
2. Az első saját állatkám a Csöpi, aki 7 éve csöppent az életembe, és hozott mindent, ami egy Jack Russel terrier velejárója. Akkor már nagyon vágytam egy kiskutyára, és arra is, hogy felforgassa a nyugodt kis életem. A szerelem máig is tart, amit csak lehet, együtt csinálunk.
3. Szerintem a reggeleink eléggé eltérnek ????. Csöpinek hála énekszóra ébredhetünk puszikák és nyalakodás közepette. Szerintem sokkal több a móka, a séta, na meg a szeretet Csöpivel, mint nélküle. Önzetlenségre tanít bennünket.
TÖRÖK BIANKA
(grafikus, illusztrátor)
1. Már gyerekkorunk óta voltak állataink otthon, igazából az egész családom nagyon állatbarát, szóval szerintem ha valaki eleve ilyen környezetben nő fel, biztosan kialakul egy kötődés. Nálam különösen, mert emlékszem, hogy mindig is állatgondozó szerettem volna lenni gyerekként, vagy állatorvos… a lényeg annyi volt, hogy a közelemben legyenek. Bár állatorvos nem lettem, de az illusztrációimból nem hiányozhatnak az állatok. Csak remélni tudom, hogy egyébként ez a kötődés az állataim részéről is kölcsönös. 🙂
2. Ahogy már említettem, gyerekkorom óta körülvesznek az állataim, és szinte mindegy, hogy mennyi időt töltenek nálunk, az első pillanattól, illetve attól az első gondolattól, döntéstől fogva, hogy mi neveljük és hazavisszük őket, teljes mértékű családtaggá válnak számomra, ez nem volt kérdés soha…Még akkor is, ha csak pl. pár napig kell egy madarat nevelni… ő addig az otthonunk része 🙂
3. Egy állatka tartása felelősséggel jár, ami azt jelenti, hogy bele kell számolni az időnkbe, mindennapjainkba azt, hogy van egy élőlény, aki tőlünk függ. Természetesen ez nincs máshogy egy gyermekes családnál sem, viszont az megint csak persze teljesen más. Én elfogult vagyok ebben, de nem tudnám elképzelni az életem állatok nélkül, sőt nagyon vissza kell magam fogni, hogy ne legyen teli a ház. 🙂
Egy zizi, de csupaszív anyuka, aki ritka szabadidejében inkább egy fúró-faragó, koszosruhás pimasz hölgy. Izgága, okoskodó, az élet igazságain elgondolkodó és a föld felett egy méterrel közlekedő naiv lény.
