Nincs egyszerűbb dolog a világon, mint írni egy posztot a neten, amiben mi majd szépen elmondjuk a világnak a mi fennkölt gondolatainkat, és igazoljuk az életstílust, amivel rendelkezünk.
Az írás megjelent a Klikkout 2019/9. számában.
Ehhez még csak az sem szükséges, hogy bölcsek és/vagy tapasztaltak legyünk. Ugyanígy működik ez élőben is, nyugodtan kifejtheti bárki a véleményét, a legrosszabb, ami történhet az, hogy nem értenek vele egyet. Ne feledjük, egy kulturált beszédkörnyezetről beszélünk, nem a világos sörtől savanyú szájú életművészekről, mert a kocsmában az is lehet, hogy megvernek érte.
Abban az esetben is, ha az általunk kiötlött felfoghatatlan mélységű életbölcselet tulajdonképpen semmilyen új gondolatot nem tartalmaz, nyugodt szívvel ereszthetjük szabadon bele a világba, hisz ártani nem ártunk vele, mások meg majd legfeljebb megmosolyogják, hogy: „Na, Józsi megtalálta a tyúkszarban az ütőeret!”.
Általában az ilyenekből születnek azok a képek a neten, melyeknek a háttere Jason Statham vagy Vin Diesel, és valami nagyon hegyről jövő csodát tartalmaznak a barátságról, a gyűlölködőkről, vagy az „igazi férfiakról”.
Bár számomra ez kicsit vicces általában, mégis sokan vannak, akik lelkesen osztogatják az ehhez hasonló bölcselkedéseket. Viszont!
Egy napon egy ember rájött arra, hogy ha elég szépen van megfogalmazva, bármit el lehet adni bölcseletként. Egy napon egy ember rájött arra, hogy mindegy mekkora közhelyes szart írunk, biztosan találunk rá vevőt, ha megfelelően reklámozzuk.
Egy napon egy ember rájött arra, hogy ha az olvasó egóját simogatod, nagyobb valószínűséggel fogja elhinni azt, amit írsz, mert hinni akar benne. Egy napon egy ember rájött arra, hogy mindebben mekkora nagy pénz van.
Szóval megszülettek az idézetgyárosok, az önkéntes megvilágosult bölcsek, coach-ok, tanácsadók és a sorozatos sziporkaágyúk, akik olyan jó marketinget építettek maguknak, hogy lassan bármilyen mondat alá írják oda a nevüket, megélnek belőle. Kezdetben meglévő gondolatok sajátos megfogalmazásával indult a közhelyparádé, de a későbbiekben oly mértékűvé vált a szellemi értékgyalázás, hogy egyenesen káros bölcseletek is születtek.
Félreértés ne essék, mielőtt saját vádammal illetnének engem is, megjegyzem, nem szabad általánosítani, szép számmal születnek értékes gondolatok is, bár nem minden szerző büszkélkedhet ilyenekkel, és én itt most a megélhetési okosakról beszélek elsősorban. Nem azokról, akik alkotnak egy értékelhető bármit, amiből aztán kiválaszthatunk pár mondatot, melyet aztán idézgetünk, hanem azokra gondolok, akik konkrétan idézeteket gyártanak. Nincs szövegkörnyezet, pusztán három mondat, melyben sziruposan megfogalmazzuk, meg persze a név, ami már önmagában egy merch. Itt egy példa:
„A siker nem annyi, amennyit látsz belőle: nemcsak fény és csillogás, és mindig rengeteg nehézséget leküzdve lehet csak elérni.”
Hogy tanult barátomat idézzem: No shit, Sherlock? Nem azzal van a baj, hogy ez le van írva, hanem az, hogy ebből meg lehet élni. A szél fú, a zöld fű! Tessék, Dolák Saly ezt anno viccnek szánta, de én most szeretném szállóigévé tenni. De egyébként is, mit bölcselkedek én itt, hisz ez is csak egy vélemény…
