Ahogy azt a korábbi írásomban ígértem, ezúttal a köszönési szokásokat veszem górcső alá. Személy szerint ez egy igen komoly gyenge pontom. Egyenesen irritál, ha valaki tiszteletlen e téren. 🙂
Sokan vannak, akik Angliában érzik magukat, s előszeretettel praktizálják a magázódás nélküli kommunikációt. Mondanám, hogy nincsen nekem ezzel sem bajom, de akkor hazudnék… Az oké, hogy az angol nyelv nem használ magázódást, ugyanakkor a tiszteletet ők is megadják embertársaiknak, például a mister és miss/missis megszólítással.
Na, de térjünk vissza az eredeti kiindulóponthoz, az üdvözlésekhez!
– Úgy illik, hogy elsőnek a férfi üdvözli a nőt.
– Elsőként a fiatalabb köszön az idősebbnek.
– Társaságban az újonnan érkező üdvözli elsőként a már ott lévőket.
– Munkahelyen a beosztott köszön elsőként a magasabb rangúnak.
– Asztal felett és ülve soha ne fogj kezet!
A tegeződés-magázódás aranyszabályai:
– Ha valaki felajánlja nekünk a tegeződést, azt udvariatlanság visszautasítani.
– Kortól függetlenül mindig a nő ajánlja fel a tegeződést!
– Azonos neműek esetében az idősebb a fiatalabbnak.
– Kizárólag családi kapcsolatoknál áll fenn, hogy az egyik fél tegez, a másik pedig magáz. Munkahelyen, amennyiben valaki tegező formában szól hozzánk, feljogosít bennünket, hogy viszonozzuk a tegezést.
– Ismeretlen, tőlünk idősebb embereket tiszteletlenség engedély nélkül tegezni.
Ott van még a mimika és a testtartás is. De azt hiszem, ezek betartásával már sokat kívánnék a társadalomtól. JÉpp elég, ha a fentebb felsoroltakat betartjuk. Az előző írásomhoz hasonlóan itt is hangsúlyozom, nem kell görcsösen ráfeszülni ezekre a dolgokra.
Annyira egyszerű, szinte magától értetődő dolgok ezek, nem kell túlgondolni őket! Persze, országonként, világrészenként e szokások, „szabályok” változók. Ha távoli vidékre utazunk, érdemes kicsit utánanézni, mit illik és mit nem. Azonnal kedvesebben fogadnak majd bennünket az ottaniak. 🙂
