Amióta a „nő” létezik, azóta idegenkedik tőle a férfi, azóta kutatja rejtélyes mivoltát. De talán mégsem magától a nőtől idegenkedik, hanem a rá gyakorolt hatásától. Ez jelenti vajon számukra a valódi „női uralmat”?
Azt hiszem, hogy a rájuk gyakorolt hatásuk az, amitől a leginkább tartanak.
Legnagyobb vágyálma a Nő, minden ízében vonzódik hozzá, de ezzel egyidőben attól is tart, hogy ezt a neki való kiszolgáltatottságát, ezt az akaratgyengeséget észrevéve majd felülkerekedik rajta és átveszi az oly nagy nehézségek árán megszerzett hatalmát.
Ezért fél a nőtől. Ezért is igyekszik némely férfi szándékosan nem komolyan venni és mások előtt is elértékteleníteni a barátnőjét, a feleségét, hogy – legalábbis látszólag – csökkentse ezt a láthatatlan befolyást.
Nem szép dolog. De mi lehet ez ellen tenni? Megszoksz, vagy megszöksz.
Ha végül egy „férfias” nő megjelenik a színen, azaz van önbizalma, bátorsága, kellően életrevaló és erős ahhoz, hogy megálljon a saját lábán és mindeközben még szemtelenül boldog is, szóval ha egy ilyen nő megpróbálja érvényesíteni az akaratát, vagy csak egyszerűen közli a véleményét, sokszor azonnali ellenállásba ütközik. Ezt a nők ugyanis:
– nem szokták,
– nem illik.
Még talán ki is közösítik. Nők, férfiak egyaránt.
Miért tesszük ezt?
