A cikk megjelent a Klikk Out 2013/09. számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Fotók: Pixabay.com
Egész eddig menőségnek számított randomra beköpni egy-egy kevésbé jól öltözött, vagy viselkedni nem tudó/nem akaró polgártársunk láttán, hogy Paraszt.
Személy szerint úgy vélem, a parasztság nem ott dől el, hogy az ember vidéken vagy városban él. Lehet, hogy nem is olyan soká mindannyian rá leszünk kényszerülve, hogy otthoni körülmények közt gazdálkodjunk…
A társadalom szép lassan jön rá arra, hogy a városi élet túlságosan költséges, külsőségekre koncentráló létforma. Kell még néhány év, hogy a hölgyek tűsarkú cipellőiket időről-időre gumicsizmákra, márkás kézitáskájukat köténykére cseréljék.
A történet a konyhából indul, a családi tűzhely mellől. A ma kapható élelmiszerek nagy százaléka ugyanis nem biztonságos. Szerintetek normális, hogy egész évben lehet paradicsomot és paprikát kapni?
Idézhetném a szüleim sztorijait arról, hogy karácsony előtt órákig sorakoztak déli gyümölcsért. De nem is vágytak rá az év többi részében! Akkoriban ez volt a megszokott – társadalmi rétegtől függetlenül azt fogyasztották, ami a kertben megtermett.
Hamis Kánaán
Bebizonyosodni látszik, hogy a bevásárlóközpontok slágertermékei többet ártanak, mint használnak. Az összetevők listáját akár eszperente nyelven is lehetne fogalmazni, annyi E-betű lelhető fel bennük. A gyártók a reklámba fektetett horribilis összegekkel igyekeznek kompenzálni azokat a hiányosságokat, amikkel termékeik rendelkeznek.
A baj az, hogy lassan egyáltalán nem azt esszük, amiért pénzt adunk ki, vagy amit évek óta szeretünk, hanem amit okos tudósok kevernek ki elzárt laborokban. Az ember okkal kezdi nyitogatni a szemét – növekszik a rákos megbetegedések, szív- és érrendszeri panaszok baljós statisztikája, és az elhízottak száma is egyre magasabb.
Kiút a diktatúrából?
A háztartások felelőssége, hogy választ adjanak a kialakult helyzetre, ezt pedig sokan a hazai gazdálkodásban látják. Virágzását éli az a fajta „más” gondolkodás, ami a hazai termesztésű élelmiszerek megtermelését hangsúlyozza.
Apró lépések, de okos döntések:
– Ültessünk friss fűszernövényeket, vagy hozzunk létre egy kevésbé igényes veteményest.
– Az udvar dísze lehet egy szépen gondozott sziklakert. Ha nincs is sok helyünk, azért néhány cserép virág biztosan elfér. A legszebbeket el is ajándékozhatjuk.
– A házi tojásnak nincs párja. Egy kisebb udvaron is elfér néhány csirke, sőt a gyomnövényeket is garantáltan kipusztítják.
– Tegyünk az eresz alá nagyobb vödröt vagy kádat! Anyáink módszerével elegendő esővizet gyűjthetünk kiskertünk számára.
– A konyhai hulladékból készítsünk komposztot – növényeink értékes táptalajául szolgálhat.
A környező országokban szép példák születnek arra, hogy miképp tarthatja fenn magát egy közösség, a multiktól való feltétlen függés nélkül. Közös akarattal létrehozhatók olyan települések, amelyeknek bárki a csodájára járhat.
Hostětín sikertörténete
A 250 lelket számláló cseh falucska vezetősége olyan lépéseket valósított meg, amely élhetőbbé tette a községet. Legnagyobb problémájukat a szennyvíz elvezetése okozta, amelyet huszárvágással orvosoltak: nádültetvényt telepítettek!
A találmány a Veronica Környezetvédő Egyesület ötlete volt, akik kihasználták, hogy a nád gyökerén élő baktériumok képesek vizet tisztítani. A faluban mindenütt napkollektorok biztosítják a melegvíz-ellátást, az esővizet pedig mindenki gyűjti. Az ősidőktől fogva termelt gyümölcseiket nagy becsben tartják, a féltett fajtákat génbankokban őrzik.
A Fehér-Kárpátokban meghúzódó „zöld“ települést évente ezrek keresik fel – turisták, kíváncsiskodók, tanulni vágyók egyaránt.
Pozitív példa tehát akad – a kérdés már csak az, akarunk-e a változás útjára lépni.
Ha felkeltette érdeklődésedet a téma, bátran olvass és tájékozódj tovább!
