Ami az elmúlt esztendő végét illeti, valószínűleg a Képes Sport és az MLSZ „vitájának” hozadéka, hogy édesapám nem vágta ki az Ön tizenegye pályázatának szelvényét. Szó sincs lázadásról, az okok sokkal prózaibbak: a hetilap nem rendezte meg a szavazást, így megszakadt egy szép hagyomány. A szövetség Kardos Józsefet, a Dózsa középpályását tartotta a legjobb labdarúgónak 1983-ban. Ugyanakkor az MLSZ határozatba foglalta, hogy: „télen és nyáron két-két hét felkészülést biztosít a válogatottnak, valamint a tétmérkőzések előtt hatnapos összetartást engedélyez”.
Tavasszal csak felkészülési mérkőzések voltak terítéken, sőt a válogatott idénye már januárban elkezdődött. Útban Spanyolországba egy teremtornán is részt vett Mezey György csapata, s ha már ott voltak, meg is nyerték azt. A Mercedes által támogatott stuttgarti esemény tiszteletdíja takarta az utazás költségeit, de ezen felül jótékony hatással bírt a társaságra az együtt töltött idő is. A spanyol túra keretében belül négy mérkőzést nyertek, majd jött a célállomás Cádiz. Ott az Eb-re készülő spanyol nemzeti csapat elleni találkozó a „hivatalos” jelzővel került a válogatott almanachjába:
Spanyolország–Magyarország 0:1 (0:0), Garaba góljával legyőztük a fél évvel későbbi kontinensbajnokság ezüstérmesét!
;
Az őszi vb-selejtezőkig főleg a csapatépítésen volt a hangsúly, melynek az év eleji összetartás kellőképpen megadta az alaphangját. Március utolsó napjaiban, valamint április elején ismét együtt táborozott a magyar válogatott. A Mezey – éra legnagyobb győzelmét ekkor aratta a nemzeti tizenegy.
Előbb Szabadkán, a szintén Eb-résztvevő Jugoszlávia vendégeként vereséget szenvedünk (1:2), majd négy nap múlva Isztambulban, Törökországot 6:0-ra kiütöttük, Mészáros 2, Kardos, Esterházy 2, és Bodonyi góljaival. Mindeközben az olimpiai labdarúgó válogatott is folytatta csoportjában a küzdelmeket…
A magyar foci berkeiben mindig is jellemző volt a „most sikerülni fog” effektus, vagyis a gyengébb esztendő utáni „feltámadás” áhítata.
Két mérkőzése maradt még az ötkarikás csapatunknak, akiket szintén Mezey György irányított. Előre borítékolható volt, hogy a szovjet érdekszférába tartozó országok bojkottálják a Los Angeles-i nyári olimpiát, ennek ellenére a magyar csapat nem kapcsolt hátramenetbe.
A bolgárok elleni hazai döntetlen után Moszkvában 1:0-ra legyőzte a szovjeteket. Csak egy góllal nyertek – kettővel kellett volna -, ugyanis egyetlen gólon múlott a morális győzelem. Így talán kevésbé fájt, hogy egyébként sem utazhattunk volna Amerikába, mivel a rosszabb gólarányunknak „köszönhetően” csupán a második helyen végeztünk a csoportunkban.
A nyári szünetig még három összecsapást abszolvált az „A” válogatottunk, mindhármon döntetlen született. Közben az NB1 1983/84-es idénye is a célegyenesbe fordult.
A 30 éves Népstadion „ráncaira” is ráfért a kozmetikázás. Májusban Fehérváron, hazai közönség előtt debütáltak a Disztl fivérek a válogatottban. A norvégokkal gól nélkül végződött a mérkőzést követte a spanyolok vendégszeretetének viszonzása a Fradi zöld gyepén, ahol az 1:1-et Nagy Antal gólja hozta „tető alá”. Júniusban folytatva a remik „sormintáját” 2:2 került a jegyzőkönyvekbe a brüsszeli Heysel stadionban Belgium ellen.
Góljainkat Hajszán és Nyilasi szerezték. Odahaza klubszinten a Bp. Honvéd ért a csúcsra, annak ellenére is, hogy az utolsó fordulóban több klubbal egyetemben belekeveredett egy bundabotrányba. Szomorú, hogy megvesztegetési ügyekből egész évre kijutott, még válogatott kerettagokat is elmarasztaltak.
A történtek ártottak nemcsak a magyar labdarúgásnak, hanem sértették az egyesületek jó hírét, mivel a sportszerűséget sértő, komolytalan játékot produkáltak. Semmibe vették az OTSH és az MLSZ sporterkölcsről nyilvánosságra hozott állásfoglalásait…
…többek között ez állt a szövetség indoklásában, amely két mérkőzés „gyanús eredményeit” vizsgálta. Az MLSZ ezeken megállapított eredményeket hagyott jóvá, a Honvédot pontlevonással sújtotta, ám az előnye még így is elég volt a bajnoki címhez. Második helyen a Rába ETO ért célba, a bronzérem Fehérvárra került. Ha eltekintünk az utolsó forduló történéseiről, vitán felül áll, hogy az idény egészét nézve a Bp. Honvéd nyújtotta a legjobb teljesítményt az élvonalban. Csalódtak viszont a Fradi-szurkolók, mivel csak a 12. helyen végzett csapatuk. Sporttörténelmet írt a Siófoki Bányász az MNK döntőjében, mivel a második vonalhoz tartozó Balaton partiak óriási meglepetésére legyőzték a sokkal esélyesebbnek tartott győrieket.
A magyar labdarúgás szempontjából volt ennek az évnek egy további sikeres vonzata, méghozzá a magyar ifjúsági válogatott!
Bicskei Bertalan korosztályos csapata (U18) Európa-bajnoki címet szerzett Moszkvában. A Petry – Haáz, Pintér, Szélpál, Keller – Deák, Kovács E., Kovács K., Vincze – Zsinka, Oravecz (Zsivótzky) összeállítású gárda a döntőben büntetőkkel győzött a házigazda szovjetek ellen. „…Petry Zsolt már a harmadik tizenegyest hárította, majd Kovács Ervin állt neki a labdának, lőtt, s mindenki csak azt nézte, hogy köröz a karjaival, miközben a többiek eksztázisban ünnepeltek…”. A „nagycsapat”, vagyis az „A” válogatott nyári bajorországi edzőtábora elég zsúfoltra sikeredett, összesen nyolc meccset játszottak, zömében szerényebb képességű ellenfelekkel. Augusztusban még belefért két hivatalos felkészülési találkozó Svájccal (3:0) és Mexikóval (0:2), majd a vb-kvalifikációk következtek.
Mezey György csapata szép lassan araszolt Mexikó felé, az 1984-es esztendő mindhárom selejtezőjén diadalmaskodott!
Szeptemberben odahaza Nagy A., Esterházy, és Kardos góljaival Ausztriát 3:1-re verte, majd októberben Hollandiában a korszak legemlékezetesebb győzelmét aratva nyert 2:1-re – Détári és Esterházy talált be az Oranje kapujába.
Még egy tétmeccs várt a fiúkra, novemberben Cipruson, valamint egy újabb 2:1-es győzelem, ahol Róth és Nyilasi volt eredményes. Úgy köszöntött be a tél, hogy a magyar válogatott csoportja első helyéről várhatta a jövő esztendőt. De még ennek, a ’84-esnek sem volt vége, hiszen újabb összetartásokon további gyakorló mérkőzéseket abszolváltunk. Az egyik ilyen egy jótékonysági találkozó volt Németországban, fagyos, jeges talajon.
Nemzetközi vizeken maradva, de klubszintre váltva, a Videoton csapata nekiállt végigverni Európát.
Különösebb előszele nem volt a sikeres sorozatnak, ahogy három évvel korábban a Tatabánya sem „izomból” győzte le a Real Madridot. Akkor Lakat doktor motivációs beszéde hatott a bányászokra, most Kovács Ferenc vezetőedzőnek jutott hasonló feladat, hogy kellőképpen felrázza, felkészítse a fehérvári játékosokat. A prágai Duklán túljutva a nagy hírű francia PSG-t háromszor is legyőzte a Videoton, ebből az egyik meccs „ködbe borult”, ezért ismételni kellett. Az UEFA kupa 3. fordulójában a Partizán Belgráddal kerültek össze, és 5:2-es összesítéssel versenyben maradtak, már ’85 tavaszára készülve…
A nyolcvanas évek közepén fénykorát élte a nagypályások teremfocija Magyarországon. Decemberben a legnagyobb tornát, immár végérvényesen nem a Képes Sport, hanem az MLSZ rendezte. Annak győztese az MTK-VM lett.
(Roberto)