Amióta világ a világ, a propaganda körbevesz bennünket. Vastag sugárban ömlik az arcunkba végeláthatatlanul, szinte minden elérhető platformról. Pontosan ennek a kénytelen kényszernek köszönhetően sokszor a propaganda szó hallatán az emberek hajlamosak valami nagyon szélsőséges politikai kampányra asszociálni, és a szónak rögtön valami negatív utóhangot képzelni.
Ahogy azt már rengetegszer volt alkalmunk megtapasztalni a történelem során, a propaganda rossz kezekben tényleg lehet fegyver, de helyesen alkalmazva segítség is. Ezért jó, ha tisztában vagyunk azzal, mit látunk, mi vesz bennünket körbe.
A legveszélyesebb tán nem is az a fajtája, amit kendőzetlenül próbálnak a szánkba rágni, hanem sokkal inkább az, amely burkoltan, rejtve érkezik hozzánk, beépülve a tudatalattinkba.
Legszebb példa erre a filmek és sorozatok világa. Elég csak megnéznünk néhány alapvető mozzanatát az egyes korok populáris filmjeinek, és máris remek körképet kaphatunk az adott kor legnagyobb szociális, avagy politikai problémáiról.
Érdemes megfigyelnünk a hollywoodi akció- és kalandfilmek főhőseit és főgonoszait. Gondoljunk csak bele, hogyan változtak az akcióhősök ellenfelei sorra az évtizedek alatt előbb németekből és japánokból kommunista oroszokká, majd velük párhuzamosan jöttek a vietkongok, aztán irány az arab világ.
Ha ezekkel a változásokkal párhuzamba helyezzük a történelmi eseményeket, egész nyilvánvaló összefüggésekre találhatunk.
Folyamatosan változik a társadalom, folyamatosan más és más ellenfelet kellett állítani az éppen aktuális, a kor elvárásainak tökéletesen megfelelő, a kor erkölcsi értékei szerint működő hősünk elé. Ahogy változik a világ, úgy változnak a regények, filmek karakterei és az általuk közvetített üzenetek.
Míg ’82-ben a Conan a barbár egy egész karriert alapozott meg azzal Schwarzinak, hogy puszta kézzel forgatta a malomkövet (wannabe Toldi), addig a 2010-es évek pozitív karakterei már inkább intellektusukkal hódítanak, mintsem bicepszükkel.
A társadalmi elvárások megszülik az elvárt hőst, hozzá pedig a készítőknek kell fabrikálni egy olyan ellenfelet, aki hozzá méltó lehet, és tükrözi, illetve megszemélyesíti a társadalom problémáit.
Mi hát a társadalom mai problémája, mely ellen a filmkészítés burkolt propagandája lázít bennünket? Nos, fogalmazzunk úgy, hogy Ivan Drago egy 2019-es filmben nem a Szovjetúnió által kinevelt boxoló-szörnyeteg lenne, hanem mondjuk egy környezetszennyező nagyvállalat kizsákmányoló igazgatója, akit egy leleményes kalandos hackertámadás során, a szellemi és morális fölényben lévő ifjú Rocky Balboa legyőz. Így van!
Az utóbbi évek legnagyobb filmes főgonosza, aki ellen teljesen jogosan harcolni hív Hollywood, az a környezetszennyezés és a klímaváltozás.
Közvetve maga az emberiség. Gondoljunk csak bele, mennyi film született 2010 óta, ahol az épp aktuális nagy ellen vagy a klímaváltozás egy metaforája (King Kong, Godzilla stb.), vagy egy elnyomó szervezet, vállalat (Ready Player One). És végül is, ha filmekkel elérték, hogy a csallóközi ember fintorogjon a vietkongokra, akkor talán sikerül az embereket rávezetni a környezettudatosságra is.
