„Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig” – Örkény István 1912-ben született Budapesten, jómódú zsidó polgárcsaládban. A magyar groteszk próza megteremtője egy új irodalmi irányt jelölt ki egyperces novelláival. A Piarista Gimnáziumban tanult, majd a Műegyetemen két diplomát is szerzett – gyógyszerészetit, később pedig vegyészmérnökit. Első novellája József Attila segítségével a Szép Szóban jelent meg 1937-ben. Ebben az esztendőben nősült meg először. Közben Nyugat-Európába utazott, ahol alkalmi munkákból élt, csak 1940-ben tért vissza Budapestre.
1941-ben magánkiadásban adta ki első groteszkre hangolt novelláskötetét, a Tengertáncot. A második világháborúban zsidó származása miatt munkaszolgálatos volt a Donnál, hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza. Az itt átélt megpróbáltatásait írja le az egy évvel később megjelent Lágerek népe című munkájában. 1948-ban ismét megházasodott, F. Nagy Angéla szakácskönyvíróval való frigye tizenegy évig tartott. Ebben az időben színházi dramaturgként, majd 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott. Az 1956-os eseményekben nem vett részt tevékenyen, viszont ő írta a Szabad Kossuth Rádió Parlamentből sugárzott okt. 30-i köszöntőjét:
„Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon.”
Eltiltották mindennemű irodalmi tevékenységtől, vegyészmérnöki képességeit volt kénytelen kamatoztatni 1958 és 1963 között egy gyógyszergyárban. Kényszerű hallgatása utáni első műve a Macskajáték címet kapta. 1965-ben harmadszor is megnősült: Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja, majd az író halála után hagyatékának és életművének gondozója lett. A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód.
Egyperceseiben azt mutatta be, hogy a hétköznap tényei más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek.
Kisregénye, a Tóték eredetileg filmforgatókönyvnek íródott 1964-ben Pókék, majd Csönd legyen! címmel. Végső formáját 1966-ban nyerte el, a Kortárs c. folyóiratban jelent meg első ízben. Könyvként 1967-ben adták ki, és világsikert hozott az írónak. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében, Isten hozta, őrnagy úr! címmel. A második világháborúban játszódik egy hegyvidéki faluban, Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja vendégül látja az orosz fronton harcoló fiuk parancsnokát, egy őrnagyot…
Műveit számos nyelvre lefordították, színdarabjait sok országban játszották. A Tóték párizsi előadása 1970-ben megkapta a Fekete Humor Nagydíját. Novelláiból, regényeiből, egyperceseiből filmek, tévéjátékok sora született. Kétszer részesült József Attila-díjban, majd 1973-ban a Kossuth-díjat is megkapta. 1979-ben hunyt el Budapesten, végakarata ezekkel a sorokkal zárul:
„Most, amikor e sorokat írom, nemcsak vér szerinti rokonaimra, hanem barátaimra és ismerőseimre is szeretettel és hálával gondolok. Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt; több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam. Sorsomat befejezettnek érzem. Kérem, ne maradjon utánam gyász. Isten veletek, kedveseim”.
Örkény István – Tóték
1942-ben járunk, Mátraszentannán, egy észak-magyarországi kis faluban. Tót Lajos, a község tűzoltóparancsnoka nagy köztiszteletnek örvend. Mindig ad magára, haját középen elválasztva hordja, ruházata mintha skatulyából húzták volna elő. Felesége Mariska, két gyermekük van: lányuk Ágika és fiuk Gyula, aki az orosz fronton szolgál. Egy nap levél érkezik Tótéknak, melyben fiuk közli, hogy parancsnokát Varró őrnagyot megromlott idegállapota miatt két hétre betegszabadságra küldték, és ez idő alatt viseljék gondját. Jótanácsokkal látja el szüleit, hogy mire figyeljenek oda az őrnagynál, hogy jó véleménnyel térhessen vissza: például egyes szagokat ki nem állhat, nem szereti, ha ásítanak előtte stb. A nagy várakozás közepette sürgöny érkezik a Vöröskereszttől, Gyula halálhírével. A különc postás, mivel szereti Tótékat – és csak jó híreket kézbesít nekik –, összetépi a levelet.
Tóték az őrnagy autóbuszát várják, elképzelik, hogy nézhet ki. Magasnak, délcegnek hitték, azonban csalódniuk kellett. Alacsony termetű, ütött-kopott ruházatú alak állt velük szemben, egyedül Ágikának tetszett. Mivel Tót sokkal magasabb volt az őrnagynál, az őrnagy félreértette a helyzetet, azt hitte, mögé néz. Ágika kitalálta, hogy húzza a szemébe a tűzoltósisakját, így aztán az őrnagy nem látja majd hova néz. Mikor hazaérnek, az őrnagy hamar elalszik, és látogatók sora érkezik, hogy szemügyre vegyék a vendéget.
Este a Tót család az udvaron levegőzik, az őrnagy felébred és játszani akar. Igen ám, de Tót nem tud kártyázni, ezért Ágikának az az ötlete támadt, hogy hajtogassanak dobozokat. Az őrnagynak megtetszik a dolog, és azonnal nekilátnak dobozolni. Tót ásít egyet, amit az őrnagy zokon vesz, de sikerül kimagyaráznia magát, végül reggelig dobozokat hajtogatnak. Tót elalszik a fáradtságtól.
A család napirendje teljesen a feje tetejére állt, lassan megtanultak aludni addig, amíg a leves ki nem hűl, amíg a kávé fel nem forr. Este ismét dobozolni kezdenek, amikor Tót azzal áll elő, hogy új margóvágót kell készíteni, mert a régi kicsi a kartonokhoz. Amikor elkészül, Tót a plébánoshoz megy, hogy megszabaduljon az őrnagy hóbortjaitól, ami miatt az őrnagy megsértődik és el akar menni Tótéktól. Végül tisztázzák a dolgot és marad.
Letelik a két hét, az őrnagy elutazik, és a család a kertben levegőzik. Élvezik a csendet, amikor betoppan az őrnagy azzal a hírrel, hogy három napig nem járnak a vonatok, mert felrobbantották a hidat a partizánok. Még három napig maradni szeretne, és azonnal nekiállna dobozolni. Tót erre azt feleli, hogy a margóvágót levitte a kertbe. Az őrnaggyal együtt lemennek érte, majd Tót felesége és a lánya háromszor hallják lecsapódni a margóvágó karját. Mikor Tót visszamegy a házba, Mariska megkérdezi tőle, hogy mi történt, mire a férje azt válaszolja, hogy négy egyforma darabba vágta az őrnagyot…
(Roberto)