Nehéz elfogadnunk azt, akik vagyunk. Ez tény. De inkább csak halkan jegyzem meg, mert erre a kijelentésre a hiúságunk általában igen érzékenyen reagál.
Akarunk valamit. Ráadásul nem csak egy valamit, egyszerre többet. Mindent (is)! Szeretnénk szebbek lenni, többek, okosabbak, jobbak, népszerűbbek, vékonyabbak, kerekebbek, izmosabbak, ilyenek, olyanok lenni, de soha nem pontosan azok, akik éppen vagyunk.
Mit teszünk olyankor, ha ránk tör az elégedetlenség?
Többnyire sajnos nem magunkat próbáljuk felfedezni és értékelni, hanem azonnal elkezdünk tenni azért, hogy ilyenek és olyanok legyünk. Rosszabb esetben pedig csak úgy teszünk, mintha ilyenek és olyanok lennénk, de lényegében a kisujjunkat sem mozdítjuk.
Álcázzuk magunkat azért, hogy biztosítsuk státuszunkat a családban, az iskolában, a kortársaink körében, majd később a munkahelyi előmenetelünkért is ugyanúgy képesek vagyunk felvenni a kompetens szakember szerepét, akiben szemernyi kétség sincs.
Pedig dehogy nincs. Van. Mégpedig egy csomó.
De valahol bent, mélyen, aminek az eredetét már nem is látjuk, nem érjük el, nincs befolyásunk rájuk. A mélybe taszítottuk őket, megtagadtuk létezésüket és most, amikor beismerni kényszerülnénk, már azt sem tudjuk megmondani, kik is vagyunk pontosan. A valódi létezésünkben is elbizonytalanodunk, mert már semmi kézzelfogható, valóban létező tulajdonságunkra nem emlékszünk.
Tehát választunk egy életet magunknak. Az aktuális életcéljainknak megfelelően. Pénzes pasi/csajszi kell, aki békén hagy, hadd éljem az életem úgy, ahogy szeretném, mellette fontos, befolyásos barátokra van szükségem, akiknek van szava. Egy jó ismerős a hivatalos helyeken, szakmai tanácsadó a munkahelyemen, egy örök mentor az életemben, akit bármikor ugraszthatok, mert már elnyertem a bizalmát.
De mivel is? A szíved minőségével, vagy csupán tettetéssel?
Sok kapcsolat teljesen egyértelmű érdekviszonyokon alapulnak, ezek pedig nem barátságok, egyszerű cserék csupán. Én adok neked valamit és cserébe Te is adsz nekem valamit. Megegyeztünk. Kedves vagyok hozzád, hogy legközelebb is engem válassz.
Mondok valamit! Nem kell negédeskedni és indokolatlanul úgy tenni, mintha barátok lennénk, mert valójában nem vagyunk azok – de ez így is van jól!
Egyszerűen nem lehetünk mindenkivel barátok. Valami égi törvényszerűség miatt, valójában nem lehet sok barátod. És ez is így van jól. Semmi baj nem történne, ha megpróbálnánk végre őszinték lenni magunkhoz. Ha ezt meg tudjuk tenni, kimászni a gödörből már gyerekjáték lesz.
