Manapság számtalan párkapcsolat, sőt házasság tönkremegy. Olykor olyan emberek válnak szét, akikről a környezetük el sem tudta volna képzelni, hiszen kívülről minden olyan tökéletesnek tűnik. A válások oka pedig sok esetben az egyik fél hűtlensége. A témáról öt hölgyet kérdeztünk meg, köztük olyat, aki boldog házasságban él, de akad válaszadóink közt olyan is, akinek első házassága nem sült el jól. A következőket kérdeztük:
1. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy napjainkban sok párkapcsolat/házasság tönkremegy?
2. Mi a véleményed a hűtlenségről, vajon miért számít ma különlegesnek a hűség?
Bugár Anna (30)
színész, műsorvezető
1. Azt hiszem, az embernek elsősorban önmagát kell jól ismernie ahhoz, hogy egy működő párkapcsolata/házassága legyen. Szembe kell tudni nézni önmagunkkal, a gyengeségeinkkel is. Ha ez megvan, akkor az ember érzi, hogy ki az igazi párja, akivel tényleg szárnyakat adnak egymásnak. Ha nincs, gyakran mellényúlhat, és talán ez lehet az oka sok párkapcsolat vagy házasság félresiklásának. Az, hogy nem jól választ az ember, sok esetben azért történik, mert azzal sincs tisztában, hogy ő kicsoda. Persze ez nagyon összetett dolog és ítélkezni mások kapcsolata felett nem lehet, sőt nem is szabad, hiszen, hogy mi zajlik valójában két ember között, azt csak őt tudhatják.
2. A hűség számomra alapvetés. Az élet minden területén, így a párkapcsolatban is. Amíg két ember tiszteli és szereti egymást, addig nagy baj nem történhet, a kicsiket pedig le lehet küzdeni. Előfordulhat sokféle helyzet egy párkapcsolatban, de amíg az nem törik meg, amíg nincs olyan fokú bizalomvesztés, ami már visszafordíthatatlan, addig meg lehet menteni egy kapcsolatot, azt gondolom meg is kell. De csak azt, ami igazi. Amikor örök szövetséget köt két ember, ott valami olyan cinkostársi kapcsolat is születik (jó esetben), ami tényleg felbonthatatlan. Azért küzdeni kell! Amit viszont legbelül az ember már elengedett, azt engedni is kell. Fel kell tudni ismerni azt is, ha két embernek nincs tovább dolga együtt.
Vítek Eszter (29)
optikus, látszerész
1. Véleményem szerint, a mai stresszes, rohanó világban elfelejtünk időt szánni egymásra. Legyen az egy kezdődő kapcsolat vagy több éves házasság, mindig kell találni rá módot és időt, hogy éreztessük, mennyire fontos nekünk a másik. Egy társat nemcsak megszerezni nehéz, de megtartani is. Egy kapcsolat elején minden rózsaszín, minden tökéletes. Egy idő után, ha ez a faktor elhalványul, hajlamosak vagyunk a „miértet” a másikban keresni, illetve a másikat hibáztatni. Miért nem vagyok már mellette annyira boldog, mint az elején? – tesszük fel a kérdést. Az emberek elfelejtik, hogy annyira vagyunk boldogok, amennyi boldogságot adunk ki magunkból. Kompromisszumot kell kötni, elfogadni a másikat, a hibáival együtt, együtt dolgozni a harmonikus kapcsolaton. Fontos, hogy meglegyen az egymás közti tiszta kommunikáció. Ez egy olyan téma, amit nagyító alá tehetnénk, de szerintem többségben egy kapcsolat romboló tényezője lehet, ha nem ad teret egyik a másiknak, féltékeny, amiért a társa sikeresebb, feladja az eddigi egyéniségét az egész kapcsolatért, vagy ha nincs meg az intimitás. Többségünk már élt át sok negatív dolgot egy előző kapcsolatban, ahogy én is, de a jelent nem szabad összehasonlítani a múlttal. Kell, hogy közösen álmodjunk, tervezzünk és valósítsunk meg olyan dolgokat, amiben mindketten jól érezzük magunkat. Mindig jusson idő arra, hogy kinyilvánítsuk egymás iránti szerelmünket, és ne feledkezzünk meg arról, hogy egy kapcsolat mindig két emberen múlik.
2. Szerintem a hűség alapelve, hogy párunkkal csapatként tekintünk a világra. A hűség számomra döntés és nem érzelem. Mi a férjemmel komolyan vettük a „míg a halál el nem választ” részt, és eszerint is élünk. Dolgozni kell érte. Nagyon is különleges hűségesnek lenni. Mindig lesz szebb, fiatalabb, okosabb, viccesebb, de aki elkötelezte magát valaki mellett, és értékeli a párja jó és rossz tulajdonságait, az bizonyára megmarad a hűségesek táborában. Mindenkinek a saját dolga, hogyan éli az életét, szeretőnek lenni nyilván kellemes ideig-óráig, azonban kilátástalan.
Nagy Edit (32)
pedagógus
1. Szerintem a legnagyobb ok a kommunikáció hiánya. A párok mindennel foglalkoznak, csak épp egymással nem. Nem drága ajándékokat kell egymásnak venni, hanem leülni és beszélgetni. Megkérdezni milyen volt a napja a másiknak, és ha valami gond van, nem elfutni, mert hát azt a legkönnyebb, hanem közösen megoldást keresni. Szerintem a szavaknak hatalmas ereje van, csak az emberek ezt már elfelejtették.
2. A hűség ma már egy ritka és különleges tulajdonság. Nagyon értékes a mai világban, sajnos egyre ritkábban találkozni vele a fiatalok körében. Nézzük meg szüleinket és nagyszüleinket, kitartanak egymás mellett jóban és rosszban is. Ha már megtaláltuk a „nagy Ő”-t, akkor az ne csak arra az időre szóljon, ameddig még tart a rózsaszín köd, hanem tartsunk ki a másik felünk mellett. Ma már nagyon egyszerű hűtlennek lenni. Ha valami gond van a kapcsolatban, ha unatkozik valamelyik fél, ha csak bizonyítani akarjuk, hogy van még hely a vadászmezőn, vagy ami meglepő számomra, ha minden rendben van a kapcsolatban, akkor is félrekacsint az ember. Én nem értem a hűtlenséget, hogy tudunk fájdalmat okozni ezzel a másik félnek, akit elvileg szeretünk? Ha már hűtlenségre adja valaki a fejét, legyen benne annyi, hogy megbeszéli ezt a párjával. Mert hát előbb utóbb úgyis kiderül, hiába van meggyőződve az ember, hogy ő biztos nem bukik le. De igen… És az fájdalmas! Ezért mondom, hogy egy kapcsolatban kell a beszélgetés és a másik fél meghallgatása.
Bartalos Tóth Edina (37)
varrónő, divattervező
1. Napjainkban nagy a kísértés, mivel az internet és az okostelefonok használata nagyban megkönnyítették az ismerkedést. Az emberek mindenféle szégyenérzet nélkül szólítják meg egymást, nem kell az ajtóhoz állni, bekopogni és szemtől szemben bemutatkozni. Így a modernkori udvarlás nagy divat lett. Sokszor hallani, hogy milyen könnyű elválni. Mondják gyakran: „az csak egy papír és egy-két óra alatt a bíróság elválaszt minket”. Hát igen, a mai rohanó világban a párkapcsolatban élők már nem olyan kitartóak, mint a régi világban. Huncutkodni könnyű internetes álarc mögé bújva, aztán mivel tetszik az embereknek, hogy úgymond újra szépnek látják, kedvesnek, aranyosnak, sokszor könnyen kilépnek az akkori életükből egy jobb jövő lehetőségének reményében.
2. Hogy miért számít ma különlegesnek a hűség? Én úgy nőttem fel, hogy a szüleim, csak úgy, mint minden fiatal párocska néha-néha összeszólalkoztak, de mindig, ha egy-két nap is kellett hozzá, rendezték a dolgaikat. A problémák elől nem menekültek el más karjaiba. A hűség náluk fontos szerepet játszott az életben. Hűségesnek maradni, nem megbántani a másikat, elfogadott gondolat volt náluk. A mai trendet követve azt halljuk és látjuk, hogy szinte divattá vált hűtlennek lenni. Mindenkinek léleksimogató egy másik ember dicsérete, bókja, mert nem megszokott napi rutin, mint a párjától hallani e dolgokat. Jól eső érzéssel tölti el az embert, és ilyenkor persze, hogy valaki eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha… De az a jó, ha csak gondolatként fogalmazódik meg benne és továbbra is gondolat marad. Így hát a válasz arra, hogy miért is számít különlegesnek a hűség, egyszerű: mert már nagyon ritka.
Dósa Diana (30)
kozmetikus, énekesnő
1. Én már elvált nőként nyilatkozom. Sajnos az első házasságom öt év után véget ért. Nem bánom, mert az új kapcsolatom egy új lehetőséget adott, anya lettem. Ma már négyéves a kisfiunk, Tibike. Úgy gondolom, a mai rohanó világban az embereknek alig van idejük egymásra, megbeszélni a mindennapokat, mi történt velük aznap, főleg, ha gyermek is van. Akkor azt a kevés szabadidőt is próbálja a szülő inkább a gyermekére fordítani. Ez nálunk sem történik másképp, ezért próbálunk a férjemmel többször beszélni napközben telefonon, mert mire találkozunk, többnyire este van, akkor már a gyermekünkkel foglalkozunk.
2. A hűtlenséghez annyit fűznék hozzá, hogy mindenhez két ember kell… Fontos, hogy megbecsüljük egymást, ha nincs sok időnk egymásra, akkor is próbáljuk éreztetni a másikkal, hogy igen is, szükségünk van rá. Úgy gondolom, ami nem megy, azt pedig nem szabad erőltetni. Tudni kell továbblépni, ha kell, még ha fáj is, mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. „Élő példa vagyok.” ????
