1956: „A felvidéki magyarok lélekben ott voltak a tüntetők között és a pesti utcákon”

A cikk egy részlete a Dunaszerdahelyi.sk-val folytatott együttműködésünk révén kerül közlésre.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc Közép-Európa szabadságvágya volt, hogy lerúgja magáról a sztálinista terror és a kommunista őrület béklyóját. Erre a szabadságvágyra emlékeztek tegnap Dunaszerdahelyen is, a diktatúrák áldozatainak emlékművénél, a városháza tövében.

„1956 kapcsán nemcsak a dicső forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, hanem a forradalom leverését követő megtorlás időszakára, a sok áldozatra, akik életüket vesztették a szabadságért vívott harcokban, a százezrekre, akik elhagyták hazájukat, hogy egy szabad világban élhessenek, a sok mártírra és meghurcolt magyarra, akiket szovjet segítséggel a hatalomra kerülők börtönöztek be, vagy végeztek ki” – tette hozzá Hájos Zoltán.

Őt követve Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár tartott ünnepi beszédet.

„Sok évnyi megalázottság és elnyomás után a magyarság saját kezébe vette sorsa irányítását, s megdöbbentő vakmerőséggel szállt szembe az óriási túlerőben lévő hatalommal. 1956-ban a magyar ifjúság nem új követeléseket fogalmazott meg, hanem gyakorlatilag ugyanazt, amit egy évszázaddal korábban a 48-asok. Amit történelmünk során mindig is akartunk, hogy nemzetünk sorsát szabadon, más hatalmaktól függetlenül alakítsuk” – mutatott rá Potápi.

A teljes cikk elolvasható a Dunaszerdahelyi.sk-n.

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább