1986-ban egyetlen nap alatt dőlt romba egy nemzet labdarúgásba vetett hite. Egy mexikói város, Irapuato lett a magyar foci Mohácsa, s mint utólag kiderült, ebből a traumából hosszú évtizedekig képtelenek voltunk felocsúdni. Az elvárásokat fokozta, hogy a sikeres vb-kvalifikáció (első európai csapatként jutottak ki) utáni felkészülési mérkőzéseken gólt sem kapott a Mezey-legénység, és mind a négy találkozóját megnyerte. Semmi új a nap alatt – mondhatnánk – hiszen a Mundial után annyi tényfeltáró írás jelent meg a magyar foci helyzetéről, mint korábban még soha.
Détári Lajost hirdette ki az MLSZ ’85 legjobb magyar labdarúgójának, a döntéshez kétség nem férhetett. Ahhoz már inkább, miért került Nyilasi Tibor mellékvágányra a válogatottban, ami azt eredményezte, hogy „Nyíl” végül Mexikóba sem utazott a kerettel. Sérülésből lábadozva, a bécsi Austria hívása helyett utazni szeretett volna, de Mezey leszállította őt a buszról. Mint utólag kiderült, egy egészséges Nyilasira mindenképpen szüksége lett volna a válogatottnak. Nem ez maradt a legnagyobb rejtély ebben az esztendőben, de előrevetítette, hogy nem minden kóser a csapat háza táján.
Lássuk 1986 eseményeit időrendi sorrendben, januártól decemberig, a brazilveréstől a nullhatig:
Januárban egy luzerni teremtornán állt össze a nemzeti csapat, majd Ázsiába utazott edzőtáborba, ezt követte a brazilok elleni meccs a Népstadionban, majd újabb összetartás az osztrák Alpokban. Több szakember megkérdőjelezte ez utóbbi helyességét, hiszen a hómezőkről egy csapásra a forró mexikói nyárba utazni embert próbáló feladat. A vb után összeesküvés-elméletekből sem volt hiány: tészta-kúra, vérdopping, teljes fizikai kimerültség, vagy a szovjetek által felajánlott barátságos eredmény elutasítása is témát kapott.
Tészta ide, tészta oda, apám szerint a hús hétvégén indokolt, máskor ízletes a granatír, a tojásos tészta, meg a darástészta is. Talán Mezey György a fater téziseibe bukhatott bele? Kötve hiszem!
Az ázsiai túrán négy nap alatt három hivatalos mérkőzést jegyeztünk fel. Kétszer a Kontinens-válogatott, majd Katar csapata volt az ellenfél Dohában. Három győzelem, nyolc rúgott gól lett a mérlegünk. Március 16-án az előző májusi, a hollandok ellen rosszul sikerült selejtező óta először játszhatott hazai pályán a magyar válogatott. Ez a találkozó egyben a vb főpróbájának is beillett, mivel a Mundiálig már nem foglalt le több felkészülési mérkőzést a szövetség. Óriási érdeklődés mellett az ellenfél Brazília válogatottja volt, és az önbizalomtól duzzadó magyarok Détári, Kovács Kálmán és Esterházy góljaival 3:0-ra legyőzték a dél-amerikai futballzsonglőröket. Nem varázslat: „A mérkőzés meglepően egyoldalú volt. A magyar játékosok a meccs után velük mezt cserélő vendégek sárga dresszében parádéztak, a Népstadiont elhagyni nem óhajtó közönség előtt…”
Korán, már április 26-án véget ért az NB1 1985/86-os idénye, ismét a Honvéd lett a bajnok.
Komora Imre lett a klub történetének első edzője, akinek összejött a triplázás. Még az ötvenes években, Puskás idején sem tudott a kispesti csapat egymást követő három idényben az élen végezni! A „katonákat” három vidéki csapat üldözte: ezüstérmes lett a Pécsi MSC, míg a dobogó harmadik fokán a Rába ETO végzett, negyediknek pedig a Zalaegerszeg futott be. A Népköztársaság Kupa döntője is bekerült a történelemkönyvekbe, ugyanis először dőlt el tizenegyespárbajban a trófea. Azt a Vasas nyerte 5:4-re a Ferencvárossal szemben, így a zöld-fehérek – mivel csak ötödikek lettek a bajnokságban – lemaradtak az európai kupaszereplésről. A Mundial – várás felfokozott hangulatában befejeződő bajnokság néhány mérkőzésének eredménye ismét bundagyanúba keveredett…
A magyar válogatott elutazott Mexikóba, és Leon városa mellett ütött tanyát, ahol a küldöttség mindennapjait rendőrök és biztonsági őrök vigyázták.
Egyre többször került szóba, hogy Mezey túlhajszolja a csapatot, ami miatt a szövetségi kapitány szóváltásba is keveredett néhány kiutazott magyar újságíróval. Közeledtek a csoportmérkőzések, elsőnek a szovjetek elleni, június 2-án. „Honfitársaink már a bemelegítésnél megdöbbenve tapasztalták, hogy nehezükre esik a mozgás, ám a játékosok nem merték elmondani egymásnak mit éreznek, nehogy elijesszék a másikat”. Máig nem derült ki, mi volt az oka, de megrázó 0:6-os vereséget szenvedtünk a szovjetektől. A magyar csapat a Disztl P. – Sallai, Róth (Burcsa), Garaba, Kardos, Péter (Dajka) – Nagy A., Détári, Bognár Gy. – Kiprich, Esterházy összeállításában lépett pályára. Június 6-ra kapust cserélt Mezey a második, kanadaiak elleni találkozóra, ahol Esterházy és Détári találataival nyertünk 2:0-ra. „Döme” gólja mindmáig a legutolsó, felnőtt vb-n született magyar gól. A hűséges szurkolók hallani sem akartak róla, hogy nem jut tovább a nemzeti tizenegy csoportjából, de június 9-én Franciaország 3:0-ás győzelmével véget ért számunkra a Mundiál. Teljes letargia lett úrrá a magyar futballon.
Mezey helyett Komora Imre lett a szövetségi kapitány, ám az őszi Eb-selejtezőket is elvesztette Magyarország. Az elsőt otthon Hollandiával szemben, kísértetiesen 0:1-re.
Leleményes könyvcímek Mexikóról: Álom és valóság, Mundial zárt ajtók mögött, Gyógyít6tatlan. De édesapám naplójának legfőbb forrása, a Képes Sport hetilap is hosszan taglalta még a sztorit, csak az MLSZ és az OTSH nem adott kielégítő választ a világbajnokságon történtekre. Pár évig még vásárolta apu a magazint, viszont a következő világbajnokságra kiadott számot már én szereztem be. Akkor az már külalakban és tartalomban is elmaradt a régiektől. Nemcsak a magyar foci milyensége, de talán a rendszerváltás sem tett jót a sportújságírásnak Magyarországon egy darabig. Itt is beigazolódott, hogy a nyugati mintát nem mindig érdemes követni. Persze továbbra is a televízió elé szegezte őt a magyar válogatott, még ha gyengébben is muzsikáltak a fiúk, és ha „már megint kikaptak azok a falábúak”, akkor is. Focimeccsre már csak Dunaszerdahelyen járt ki, sokáig egy „kolonccal” a nyakán… Az idő közben elrohant… Látta Magyarországot ismét Európa-bajnokságot játszani, de nagy vágya, hogy az új DAC Arénában egyszer körbenézhessen, már nem teljesült…
Isten veled Apu, a fociszereteted (is) bennem él tovább! Mindörökké Magyarország! Hajrá DAC!
(Roberto)
AZ ÖSSZES RÉSZ:
ÉDESAPÁM NAPLÓJA