Kár, hogy a gyerkőc születésével egy időben nem kapunk egy személyre szabott használati utasítást is. Milyen jó is lenne! Íme pár rövid tipp, hogy egy picit legalább megkönnyítsük a dolgotokat!
1 
Legalább 15 perccel az aktuális fürdésidő előtt szólj, hogy „Menj fürdeni!” Magát a fürdővizet elég a harmadik „- Nem akarok? / – De pedig mész!” kör után elkészíteni.
Ugyanis mire a huszadik felszólításon is túl vagyunk,a kádban pedig ott várakozik a fincsi testmeleg fürdővíz, a huszonegyedik körig tuti kihűl.
2 
A „Mit kérsz reggelire?” kérdés a legnagyobb baklövés, amit még félálmosan elkövethetsz. Mert az első három ételből, pontosabban az egyetlen három ételből, amit hajlandó megenni, biztosan hiányoznak bizonyos főbb alkotóelemek, mint például kenyér, vaj, stb. Főleg akkor, amikor előző nap például túlóráztál, és nem volt időd beugrani a boltba. Ahogy senki másnak a családban, mert ugye ez a Te dolgod.
Erre a megoldás az, hogy egyszerűen azt mondod: ez és ez lesz a reggeli. Ha pedig végérvényes tiltakozásba futsz, jöhet az örök, B-, khm.., Zs-terv, a csokigolyó tejjel.
3 
Ha beakad a hiszti, a legjobb megoldás egy jó poén. (Míg a második legjobb a rezignált közöny, bár ez már nem annyira szép és vidám.)
De csak akkor, ha az a bizonyos jó poén, a közösen megélt vicces sztori nem olyan régi, hogy ne emlékezzen rá, és a hiszti még nem szippantotta be teljesen. A legjobb kombó talán egy meleg, simogató anyai ölelés pár félhangos mély lélegzetvétellel, ami persze ugye csak akkor kivitelezhető, ha nem rántja ki magát azonnal a karjaidból azt üvöltve, „Hagyjál békén”!
S ha a fentiek közül egyik tipp sem válik be, akkor mondd ki azt a bizonyos varázsszót, amire nagyjából minden négyéves lélegzetvétele fennakad és azonnal kezesbáránnyá válik:
Hidd el, megszűnik a világ, elfelejti azt is, milyen napszak van épp. Ez a szó egy igazi reset gomb.
Azt hiszem, megengedhetjük magunknak, hogy apró cselekkel, kis elterelésekkel éljünk. Főleg, ha egy olyan gyerkőccel van dolgunk, aki nem enged a negyvennyolcból.
De ha nem enged, hát nem enged. Én személy szerint hagyom, hogy ne engedjen, majd aztán az apró kis eltereléseimmel, huncutságaimmal, óvatos bökdöséseimmel mégis meggyőzöm, megéri jónak lenni.
