„Anya, ez a katicabogár halott, szegény, nézd!“ – Félix először találkozik ennyire testközelbőL az elmúlással. Beszélgetünk a megszületésről, érdekli őt, hogyan zajlik az élet, hogyan ér véget, mi lesz velünk.
Nehéz róla egy négyévesnek mesélni úgy, hogy ne ijesszem meg túlságosan. Keresem a szavakat, én magam is hadilábon állok ezzel a témával, nem szeretném a bizonytalanságomat rávetíteni. Sajnos ez is egy tabu a sok közül a családok életében.
Míg a megszületést a világ egyik legtermészetesebb dolgának vesszük, a halál gondolatát elhessegetjük. A gyerekeinket is óvjuk tőle, jaj, csak ne kelljen róla beszélni.
Pedig a halál témája ott lebeg a mesevilágban is, a haldokló király magához szólítja a fiait, Hamupipőke is árva marad a mesében, a természet állandó változása, megújulása és elcsendesedése is a szemünk előtt zajlik, ahogyan a döglött légy is a mindennapjaink része az ablakpárkányon. A téma sokkal közelebb van hozzánk, mint azt gondolnánk.
A novemberi halottak napja még közelebb hozza a családokhoz az elmúlás témáját. Hogyan lehet erről a témáról természetesen, de főleg őszintén beszélni a gyerekekkel?
Nyilván, ha a családban, közeli környezetünkben történik valami tragikus, nehéz tárgyilagosan és egyszerűen fogalmazni. De valóban az egyik leghasznosabb tanács, hogy nem kell túlmagyarázni a dolgokat, a gyerekek nehezen értik a felnőttek kacifántos logikai gondolatmenetét. Fontos figyelembe venni a gyermek életkorát és ismerni a lelkivilágának működését, mi az az információ, ami nem túl sok a személyiségét tekintve.
Mi az élet körforgása? Mi a születés és mi az elmúlás? Mi a halál? Kik vannak a temetőben? Ha erről a témáról beszélgetünk a gyerekekkel, jó már az elején tisztázni a fogalmakat, kicsit mesélni az életről, az idő múlásáról, az idősekről, akár halottainkról, akikhez a temetőbe sietünk. Legyen egy saját tapasztalása az élet körforgásáról, például a kistestvér születése, az életkezdete, a nagymama ősz hajának a színe, az idős ember ismertetőjegye.
Ha egyszer már beszéltetek az elmúlásról, legközelebb is ugyanazokat az információkat érdemes használni, például ha a család házi kedvence eltávozik, visszacsatolhatunk azokra a beszélgetésekre. Mesélhetünk a házi kedvenc első napjáról a családban, a csínytevéseiről és arról, mennyire fontos számunkra a vele eltöltött idő, majd arról, hogy búcsúzunk el tőle.
Ne legyen a halál tabutéma! Még ha nagyon nehéz is róla beszélni, engedjük meg, hogy kérdezzen róla a gyerek, ha beleszövi a tevékenységébe, pl. játszás közben, ne tiltsuk meg! Ha valóban nem találjuk rá a megfelelő szavakat, keressünk a témában mesekönyveket. Például ezt: Patrice Karst : A láthatatlan fonal vagy Kiss Ottó: Atti és a holdvilág.
