Az úti beszámoló megjelent a Klikk Out 2014/11. számában. Fotók: Varga Ferenc (Ferque)
Itália! tudom városaid csodálni,
hol dús sikátoron vidám nép bizsereg.
Lázas az ily szük út, mint testben kék erek,
s nemes, habár hanyag, szennyében is királyi.(Babits Mihály – Itália)
Olaszországot látni kell. Tehetjük ezt nyáron, a turistaszezon közepén tengerben fürdőzve, vagy ősszel, mikor a régi városok titkai tárulnak fel előttünk. Barátaimmal ez utóbbit választottuk, s ha nem bánjátok, a következőkben beszámolok öt csodás nap élményeiről.
Toszkána Olaszország északnyugati részén, a Tirrén-tenger irányában található. Változatos dombvidék alkotja e tájat, történelmi múltjában pedig nagy szerepe van a Medici családnak, akik Firenzében is kormányoztak.
Az olasz reneszánsz szülőföldjeként tartják számon, építészete, festészete, szobrászata páratlan.
Az ún. firenzei iskola a 13-16. században élte aranykorát, az akkoriban született alkotások pedig a magas szintű kultúra elidegeníthetetlen részeivé váltak.
Érkezésünk egy kellemes csütörtök délutánra esett, landolás után pedig boldogan nyugtáztuk, hogy itt még bizony tart a nyárutó. Első napunkat Pisa felfedezésének szenteltük, ahol szálláshelyünk is leledzett. Irány a város, ahol a sétálóutcán kavargó tömegbe vetettük magunkat. Aki az olasz konyhát kedveli, bőven talál kedvére való ételeket, s érdemes azokat az ízeket is megkóstolni, amelyek tipikusak az adott tájegységben. A pincér örömmel ajánlja a ház specialitásait és jó néven veszi, ha az étkezés végeztével megdicsérjük az ételt. A tereken rengeteg étterem, apró kávézó található, ahol bármikor jólesik egy finom eszpresszó mellett megpihenve hallgatni a sokféle, érdekes zsivajt.
Pisát a legrégibb olasz városok közt tartják számon, A város nevéről mindenkinek elsőként a ferde torony jut eszébe, mi is felkerestük hát ezt a nevezetességet. Rengeteg turista van a környéken a nap bármely szakában, mindenki megörökítteti magát a legendás tornyot „támasztva”. Az építmény gyönyörű, eredetileg a dóm harangtornyaként funkcionált. A történelmi építményeket szépen karbantartott füves terület szegélyezi, ahová sokan járnak ki piknikezni vagy olvasni.
Másnap felkerekedtünk, hogy meglátogassuk Luccát, amelyet a környék kis ékszerdobozának neveznek s amely Giacomo Puccini szülővárosa.Az ókori hangulatú városkát fal veszi körül, amelyről megcsodálhatjuk a panorámát és a vidéket. Szűk utcácskákon át juthatunk el az Anfiteatro térre, amely kör alakú, így az épületek, kávéházak is körben helyezkednek el. Ottjártunkkor egy hangulatos vásárba is belefutottunk, ahol ékszert, ruhákat és toszkán ételkülönlegességeket egyaránt vásárolhattunk.
Firenze a vidék kulturális és közéleti központja, ahol minden szál összefut s amelyet az utazó nem hagyhat ki a bakancslistájából.
Mi ugyan egy nap alatt jártuk végig a nevezetességeket, azonban ajánlom, hogy két-három napot szánjon rá az, aki valóban meg akarja ismerni Firenze igazi arcát. A Dóm téren rengeteg turista nyüzsög, központja maga a firenzei dóm és a szintén pazar látványt nyújtó, nyolcszögletű Szent-János keresztelőkápolna. E hatalmas épületek árnyékában joggal érzi magát az emberi apró hangyának, az épületek díszítése, szinte csipkeszerű mintázata ámulatba ejtő.
A Piazza della Signorián szintén hömpölyög a nép, itt a Palazzo Vecchiót (városházát) és a Neptun-kutat is megtekinthetjük. Az Uffizi-palotában olyan művészek alkotásait szemlélhetjük, mint Caravaggio, Botticelli, Leonardo vagy Raffaello. Mi azonban a Galleria dell´Accademiát kerestük fel, ahová hosszas sorakozás után lehet bejutni. A biztonsági átvizsgálás után juthatunk el a galéria termeibe, ahol vallásos témájú festményeket, szobrokat láthatunk. Ide került át 1873-ban Michelangelo Buonarroti méltán híres Dávid-szobra is, amely 5,17 méter magas.
A Pitti-palotánál való ejtőzés után indultunk el a Ponte Vecchio irányába, amely a 16. században épült. Különlegessége, hogy kétoldalt épületek találhatók, amelyek tulajdonképpen aranyművesek, ill. különböző luxusboltok helyiségei. Ha Firenzében járunk, mindenképp érdemes megsimogatni a Mercato Nuovo közelében található vaddisznó-szobor orrát, amely egészen fényesre kopott már a sok érintéstől. A szobor szájából víz fakad, ide kell betenni egy pénzérmét és hagyni, hogy a víz magával sodorja – ha így lesz, egészen biztosan visszatérünk még a városba.
Negyedik utunk a tengerpartot célozta, azon belül is Livornót. A Ligur-tenger partján fekvő kikötővárosba megérkezve járjunk egyet a Fortezza Vecchiában, amely a város erődje. A tengerig sétálva halászhajókat és halpiacot fedezhetünk fel, rengeteg halászokkal és szirénekkel kapcsolatos legenda él a környéken. A partra érve gyönyörködhetünk a sziklás tengerpartban, vagy akár egy spontán papírsárkány-fesztiválnak is örülhettünk – mint az esetünkben is történt.
A környék bérelt járművel könnyedén bejárható, de a jól kiépített vasúti összeköttetés is rengeteg lehetőséget kínál. A pisai központi pályaudvarról szinte félóránként indul járat a környékbeli városkákba. Így lehetőségünk van belefeledkezni a dimbes-dombos tájba, ahol olívaligetek és szőlősök tarkítják a látképet.
Toszkánát nem csak romantikára vágyó szingliknek ajánlom, hanem bárkinek, aki szívesen szakadna el a mindennapok rohanásától és gondjaitól. Az olaszok nem sietnek, van idejük leülni kávézni vagy ínyenc vacsorát, minőségi bort fogyasztani. Hamar asztaltársaságot gyűjtenek maguk köré és szélesen gesztikulálva, élénken beszélgetnek. S bizony jól csinálják…nyugi… ráérünk…
