Fotók: Horen Instagram: @rokkorokush
Intenzív napjaink vannak, mit ne mondjak. Kisemberünk diktál, mi meg jegyzetelünk. Hadd avassalak be Téged, kedves Olvasóm, hogy is telik egy napunk.
00.01 „Bemegyek most én” – A mondat, amit Rókusunk esti elalvásától a mi lefekvésünkig a leggyakrabban hallhat átszűrődni a konnektoron. A fekvőhelyzet, amiben találjuk, művészi vagy eleve nem fekvőhelyzet, hanem ülő. Előbbire csak úgy képes, ha megtalálta valahol maga körül és bepöckölte a szájába a dudlit. Utóbbi esetben viszont magányosan sírdogál. Átölelem, majd lágyan visszahajtogatom az ágyra. Amint megkapja a rongyocskáját, lábai égnek merednek és eldől velük együtt az oldalára. Ha tőlem el, akkor még egy kicsit simogatom a hátát, ha pedig felém, akkor úgy fekszünk együtt, mint a jin meg a jang.
00.59 „Légyszi gyere!” – írom Reninek, mert kimerült az eszköztáram, miután Rokit már nem lehet csak úgy visszahajtogatni. Ő még vagy épp dolgozik a fotókon, vagy már zuhanyzik. Én ilyenkor már kevés vagyok, cicicunami kell!
01.00 „Anyukám egy nindzsa!” – Amint mi is lefekszünk, kezdődik a pokol. Noha számomra az éjszaka e szakaszából csak egy Guy Ritchie-szerű gyorssnitt marad meg, Reninek ennél jobb a memóriája, számára ez egy ötórás szamurájfilm! Árnyként libben át felettem és elpusztítja a nyűgöt, amikor meg nem, akkor én hajtogatom vissza akrobatánkat a lepedőre. Reggelre mindketten beleöregszünk.
05.57 „Már kilátni az ablakon, végre kelhetek! Hopp, mégse, minek, hisz itt egy cici” – Rókusunk vélhetően első gondolatai reggel. Amint egy-két árnyalattal halványabb az ég a feketénél, már bámészkodik egy picit, de ilyenkor még van esély arra, hogy visszaszendereg. Nem sokkal később viszont már indul a nap.
06.44 „Itt a leltár ideje. Anyu, pipa. Apu, hm. Mindegy, majd meglesz. Addig megmasszírozom anyut. Nem tudom, jól csinálom-e azokat a fogásokat, valamelyikőtök igazán megnézhetné, aki ért hozzá, mindenesetre nyögnek alattam, mint a ménkű, szóval csak jó úton járok! Ja, várjunk, ez egy légcső volt, bocs, Anyu!”
07.04 „No, végre itt vagy. Figyi, Apu, az Anyut már szétdolgoztam, most te jössz! Muti az ádámcsutkád!”
07.16 „Mindig ez a procedúra, szétszedik rajtam a pizsit. Púzni fogsz a hasamon? Oké, hihi-haha-hihi, kapsz három másodpercet, hogy kicseréld a pelust… Letelt, én már itt se vagyok! Csupasz popóval öröm élni! Radiátor a piszoárom, fogadjunk hogy lecsurrantom, mire ideérsz!”
07.21 „Nagy harcos vagyok, az egyszer biztos, de a fölnőttek mindig nyernek! Hiába próbálom csendben leszedni a mosipelust, míg öltöztetnek, a tépőzár mindig leleplez. Nem lehetne valami csendesebb megoldást kitalálni, tudóskáim?!”
07.30 „Végre kijutottam a hálóból. No, itt már megint rend van, az áldóját, valamit el kell követnem, de hova tűntek a könyvek? Múltkor még annyi volt itt!”
07.35 „Engem nem csesztek át! Na! Hol egy könyv? Kérdeztem valamit!”
07.42 „Az ott egy bögre? Azt elérem… Na, mindjárt meglesz… Apu! Hova viszed?!”
07.44 „Na, megtornásztatom az ujjaim apu masináján, csak úgy tüzel a billentyűzet…! No… Apu! Hova viszed?”
07.47 „Na, megvan a telefon. Apu, figyi, hogy tudom forg… Jaj, lepottyant. Na, nem kell rögtön elvenni, még meg se mutattam!”
07.49 „Hogy került ide ez a torony? Trrrsshhhh!”
07.51 „Ez a mosogatógép fiókja volt? Megnézem. Azta, színes fedők! Ide velük! Jaj, apu, ne csukd még be!”
07.58 „Szóval ide rejtettétek a macskakaját! Muti!”
08.10 „Apu igen tudja pörgetni azokat a színes fakorongokat. Ehhez igen ért! Ez lehet a szakmája?”
08.19 „Valami fortyog. Apu meg dobálja bele azokat a színes izéket. Az lesz aztán a reggelim, ha jól sejtem.”
08.32 „Nem kell ide ez a szalvéta. Mondom, nem kell, széttépem, ha még egyszer iderakod. Én szóltam!”
08.33 „Ne add rám a páncélt! Nem fogom leenni magam, esküszöm!”
08.45 „Vajon mi lesz a batátával, mikor leér?”
08.49 „Na, milyen faszácskán néz ki ez a padló ebből a babatankból, mint a csillagos égbolt. Akárhova nézek, mindenhol van valami.”
08.56 „Mi vagyok én, kecske? Kinek kell ennyi brokkoli? Tegyetek elém vadast, aztán dovi-dopo!”
09.03 „No, milyen jól mutatunk a tükörben! Ja, nem ezért jöttünk. A büdös életbe, nem koszos a kezem. Hagyjad! A szám se, mész innen?!
09.10 „Muti a combod, Apu, figyi, így fel tudok mászni ide a kanapéra. Nyugi, nem lesz semmi baj! Várj csak, az ott egy vénuszfodorka? Megnézem…!”
09.11 „Na, Apu, nem akartam én semmi rosszat, csak megsimogatni a levelét. Lódítottam én már valaha?”
09.18 „Ne tegyél le, bőgni fogok!”
09.19 „Ne állj fel, mert sikítok!”
09.20 „Nem kell a guruló faróka!”
09.21 „Hagyd azt a csörgőt!”
09.22 „Miket beszélsz? Csip-csip csóka? Inkább fogjál, ne csipegesd magad!”
09.24 „Na, erről van szó! Anyu! Cicit ide!”
09.31 „Győztem! Megvan a dudli!”
09.33 „Még egyet térek odakint. Mintha valami zajt hallottam volna abból a kis helyiségből!”
09.36 „Apu, mit ülsz ott egymagadban? Na, muti, mi az a fehér papírtekercs?”
09.45 „Azt hiszed, így maradok fekve? Figyi, vetődöm!”
09.47 „És ha idefeküdnék rád?”
09.50 „Jól van, akkor alszom, de te se mész sehova!”
10.49 „Mit mondtam?! Hova lettél?”
10.52 „Na, ne, ezt nem mondjátok komolyan?! Hisz most cseréltünk pelust! Azóta csak egyszer kakiltam!”
10.58 „Jól van, velem lehet beszélni! Ide azzal a cicivel!”
10.59 „Anyu, figyi, mit tudok! Ha fejre állok, úgy is jön a tejecske!”
11.00 „Ez átverés! Nem fogok már alu…”
11.11 „…dni. Ezt még behajtom rajtatok!”
11.13 „Te is hallottad? Hátulról jött. Biztos a macskák lesznek. Maradj nyugodtan, én majd elintézem…”
11.18 „Anyu, ez a fényképezőgéped pántja, ami itt lelóg? Figyi, felhúzom magam rajta!”
11.31 „Apu, hoztam neked egy salátát az ebéd mellé. Valaha egy könyv volt, azt hiszem.”
11.45 „Marci cica, hadd vegyem le a kabátod, muti!”
11.48 „Teszek valami zenét! Mehet közben a tévé is.”
11.55 „Míg nincs minden a földön, addig nem lesz rend. Bízzátok csak rám a dolgot!”
12.00 „Ne menjetek sehova! Üljetek le ide körém. Elmesélek nektek egypár titkot erről a tigrises könyvemről. Gö-gö-gö-gö-gö-gö-gö. Ugye, milyen érdekes? És most tapsoljatok meg, meg ölelgessetek meg engem, mert én úgy szeretlek benneteket! Aztán mehettek a dolgomra, előttünk a fél nap!”
AZ ELŐZŐ RÉSZEK: