FORDÍTÁS SZLOVÁK NYELVRŐL: NÉMETH ANDRÁS
FOTÓK: ÖRZSIK ÖDÖN
Túlságosan egyszerű lenne megmaradni a fekete-fehér látásmódnál, amely arról szól, hogy mi csak az erősebb, jobban mondva az olyan csapatok ellen tudunk jó teljesítményt nyújtani, amely játszani akarja a futballt és felvállalja a nyíltsisakos küzdelmet.
Ha hosszútávon akarunk sikeresek lenni, akkor a játékunk minőségének egyensúlyban kell lennie a védekezésben és támadásban egyaránt. Ezért is gondolom úgy, hogy a tegnapi volt a legjobb találkozónk és az egyik legösszetettebb futballelőadásunk a jelenlegi idényben. Ennek abszolút nem a csodálatos gólok az okai – azok csak a törvényszerű habot jelentik a tortán.
Kár, hogy a trencséni klubfilozófia úgy van felépítve, hogy valószínűleg sohasem tudjuk meg, mire képes a jelenlegi játékoskeretük egy hosszabb szisztematikus munka után. Szinte biztos, hogy a gárdájuk nem marad sokáig együtt. Ez törvényszerű, ám ugyanakkor kissé szomorú dolog is, mert, ha a szlovák élvonalat valahogyan jellemezni kellene, akkor a legjobban a „félkész áru liga” kifejezés illik rá.
Térjünk át azonban a tegnapi összecsapásra, amely rengeteg pozitívumot hozott
Elsősorban Fábry a neki megfelelő posztra való helyezését. Nem azt mondom, hogy parádés teljesítményt nyújtott, de szemmel láthatóan megváltozott a játékunk képe. Andrej olyasvalamit hozott a csapatba, amit nem lehet pontosan meghatározni, de hirtelen ugyanazok a passzok és a támadásbeli átmenetek, amelyek az előző mérkőzéseken nem mentek és vért izzadtunk a kialakításuk közben, tegnap könnyebben sikerültek.
Hangsúlyoznám, hogy a jó támadósor mellett sokáig a védelemben is erősek voltak a trencséniek.
Igaz, hogy tegnap ráadásul nagyot küzdöttek a játékosaink, de ez nem lett volna elég egy, fizikálisan és gyorsaságban is olyan gárda ellen, mint amilyen tegnap a Trencsén volt.
Véleményem szerint tegnap ráleltünk a fő konceptusunkra, amely néhány dolog finomhangolásával egy kompakt csapatot eredményezhetne.
Igaz, az ígéretes első félidei kezdeti fázis után a támadójátékunk egy picit elvesztette a fonalat. Vida Máté a kispadon nem egy rossz megoldás, végtére is a hiba inkább a nagyjából tizenhárom labdarúgó rendszertelen bizonyosságában és abban rejlik, hogy bérelt helyük van a kezdőcsapatban.
Simán a kispadon hagynám néha Kalmárt, Ronant és Krisztophert is, tehát a legjobb játékosainkat, mert a bérelt kezdőcsapatbeli helyekből fakadó és a csapatra ható rossz hatást már Stevie Wonder is láthatta…
Paradox módon Máté hiánya megmutatta, hogy egy ilyen tipológiával rendelkező labdarúgó kulcsfontosságú az együttesünk játéka számára. Bár a vezetőedző azt állította, hogy Oravecre egy kvázi konzervatív védőként volt szüksége, de ez a fiatalember nincs akkora pozitív hatással a gárdára, mint Máté. Oravecnél a labdakihozatalnak, majd az azt követő konstruktív- vagy segédpassznak nincs meg a minősége, ráadásul nem szerez annyi labdát, mint Máté, ami az első félidő második felében meg is mutatkozott, amikor a támadójáték sokáig „out of game” üzemmódban funkcionált.
Ha Máté a hiányzása okainak kiküszöbölése után visszatér, akkor szerintem Oravec helyét kellene elfoglalnia, aki pedig hadd küzdjön meg a kezdőcsapatbeli tagságért a védelem fennmaradó részével. Kalmár, (a tegnap kiváló) Ronan és Fábry ugyanis képesek együtt futballozni, de szükségük van olyan biztosításra hátulról, amilyet Máté szokott produkálni.
Térjünk át a mérkőzés gyönyörű pillanataihoz
Három csodálatos gólt lőttünk, de szükséges rávilágítani arra is, hogy mi előzte meg azokat.
Egy ,,apróság”. A különlegesen gyors trencséniek mindkét szélen alaposan megforgattak minket, azt viszont kétlem, hogy lesz olyan ellenfél a bajnokságban, amely ezt képes ilyen szinten megismételni. Ez viszont már az esetleges Európa-ligás mérkőzések előtti feladat lesz.
A cikk végére…
Az edzőket is dicséret illeti, egyszerűen így képzelem el a külső behatások, a résztvevők színészkedései nélküli élvonalbeli labdarúgást, amelyet aztán a PR irodák úgy fényeznek, hogy bár szar focit láthattunk, de az lényegében kiváló foci volt.
A tegnapi mérkőzést nem kell mesterségesen fényezni. Mindkét csapat és az edzők részéről is minőségi teljesítményt láthattunk, az ők logikus döntéseit, a játékosok pedig fizikailag mindent kiadtak magukból, a mérkőzés utolsó másodpercéig hajtottak.
A futball istene kegyetlenül igazságos. Ha hátat fordítasz neki, akkor úgy megbüntet, hogy az már fáj. Ha mindent kiadsz magadból, hideg fejjel jó döntéseket hozol és nem csinálsz elhamarkodott lépéseket, akkor az kifizetődik és bónuszként kapsz három csodálatos gólt is.
