Borítókép: Juraj Varga / További fotó: Ugróczky István
Mit tehetünk szülőként, ha látjuk, hogy gyermekünk tehetséges? Ez a kérdés, azt hiszem, minden gyermekét felelősségteljesen nevelni próbáló anyában és apában felmerül, aki szeretné őt boldognak látni, boldognak tudni, nemcsak most, hanem egész életén keresztül.
De higgyétek el, sok esetben ez még ma sincs így. Nem minden család próbálja elsősorban a boldogság köré építeni az életét, mert a kötelezettségeket minden másnál fontosabbnak tartja. Jön tehát a válasz, amikor a gyermek csillogó szemmel szalad az anyjához az első komolyabb rajzával:
„Fiam, menj el egy gyárba dolgozni, keress inkább pénzt!”
Ez nem azért van, mert ők rosszabbak lennének bárki másnál, csak egyszerűen mások. Más nevelést kaptak, más értékrend szerint éltek, ahogy az ő szüleik is, és amikor arról van szó, hogy a gyermeküknek a legjobbat akarják, akkor ez tűnik a tökéletes tanácsnak: olyan pályát válassz, ahol pénzt keresel.
De a gyermek művésznek született, nem bír kibújni a bőréből. Egész életében keresi, kutatja az útját. Majd nagy nehezen választ egy szakmát, egy kétkezi munkát, de csupán kényszerből, azért, hogy elmondhassa, van neki. A gondolatai viszont csak a rajzoláson, a festészeten, a zenén, a táncon járnak. Mit lehet tenni ilyenkor?
Most gondolkodjunk el egy pillanatra, és pörgessük végig a fejünkben, hány olyan ismerősünk van, aki felettébb tehetséges, de nem volt meg a megfelelő környezet ahhoz, hogy kibontakozhasson. Na ugye! Bizony, igen sokan vannak így.
Bernáth Mikke is hasonló körülmények között nőtt fel. Ma már meglett férfi, de mégis kevesen tudják róla, hogy gyerekkora óta rajzol.
Elsősorban saját maga öröméért alkot, egy olyan egyedi látványvilágot hozva létre, melyet a szakma absztrakt expresszionizmusnak nevez. Ezen irányzat legismertebb képviselői pedig Jackson Pollock, Mark Rothko, Franz Kline, Pierre Soulages.
Képzést sohasem kapott, így az út, melyet a rajzolás mezsgyéjén bejárt, igen korlátozott volt. Saját magát képezte, míg eljutott oda, hogy 40 éves korára a rajzai hamarosan Dunaszerdahely város Művelődési Központját díszíthetik.
Itt ficánkolnak bennem a vonalak és úgy érzem, ki akarnak jönni, én pedig csak hagyom nekik
– mondja Mikke, aki szorgalmas gyermekkorát követően tíz év kihagyás után, 2011-ben újra ceruzát ragadott, hogy elmondja azt, amit addig máshogy nem tudott. És jöttek a vonalak, ő pedig engedte, hagyta nekik, hogy megjelenítsék magukat a papíron.
A vonalak tőlem függetlenül léteznek. Nem is az a lényeg, mi formálódik ki végül belőlük, hanem az odáig vezető út, maga a rajzolás
– teszi hozzá.
S hogy miért épp Százezer vonal a kiállítás címe? Éppen ezért. A százezer nem csak azt a sok vonalat szimbolizálja, amelyek már a papíron vannak, hanem azokat is, amik egyelőre előle is rejtőzködnek.
Legtöbb rajza spontán készül, bizonyos mélyrehatóbb benyomások és hangulatok hatására. Többnyire nincs előre megálmodott koncepciója, minden az első vonással kezdődik, abból nő ki a virág, abból rajzolódik ki végül az a tökéletlen összhang, ami épp a tökéletlensége miatt olyan tökéletes.
Bernáth Mikke képei 2019. november 26-tól 2019. december 31-ig lesznek láthatóak a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban.
A megnyitó időpontja: 2019. november 26. Kedd 17.00
Büszkén mondhatjuk, hogy az esemény létrejöttét több művész és szakmai tekintély is támogatja.
A tehetséggondozás fontosságáról és a művész alkotásairól beszél:
Ferdics Béla képzőművész
A háttérzenét biztosítja:
Juraj Varga, Liquid Delay
Bernáth Gabbo, Damolh33
A képek fényét emelik Bokros Rozi, No Discipline csodás, különleges shibori-technikával készült kendői.
