Visszük magunkkal, bármerre járunk. Esterházy Péter: Egy nő című könyve jut mindig eszembe erről, ahol a férfi és a nő különféle jellegű szerelmi kapcsolatain keresztül szembesülünk szexualitásunk ezernyi arcával.
Ki így, ki úgy – így mondják. De arra már nem gondolunk, hogy a szexualitás, akár egy öltözet, borítja be testünket, s így alakítja, formálja is hétköznapi viselkedésünket.
Félreértés ne essék, ez a gúnya nem a párunkkal való intim kapcsolatunk milyenségéről árulkodik, hanem a saját magunk szexualitásához fűződő viszonyunkról.
Egyszerűen fogalmazva: ha dögösnek tartom magam, akkor dögös vagyok, ha pedig vacaknak tartom magam, akkor képtelen is vagyok vonzóan viselkedni.
Persze nem árt az sem, ha a párkapcsolatunkban folyamatos megerősítést kapunk arról, hogy miben vagyunk jók, ugyanis ezzel sikerülhet egy megfelelő, egészséges szexuális önbizalmat kiépítenünk. De fontos, ha szem előtt tartjuk azt is, nem minden este lehet tökéletes, ahogy a teljesítményünk sem.
A saját testiségünknél, ahogy egy bizalmi kapcsolat kiépítésénél is igen fontos, hogy lépésről, lépésre építkezzünk. Lassan és biztosan haladva ismerjük meg magunkat, s a párunkat. Testünk ugyanis adott paraméterekkel rendelkezik, így egyedül ehhez viszonyítva tanulhatjuk meg, mi, hogyan és mikor jó. Nem ábrándokat, meséket kergetve, legkevésbé sem felnőttfilmek alapján. Ha ügyesek és felfedező kedvűek vagyunk, még párunkat is meglephetjük és olyat mutathatunk neki a saját testén, amit még ő maga sem tudott.
Ha pedig volt egy jó esténk, ne szégyelljük, viseljük büszkén azt a bárgyú mosolyt, ami ilyenkor olyan eleven huncutságot kölcsönöz az arcnak. Ami jó, az jó, nincs kétség.
