Klikk Out Vikkendhouse: Élőben Dél-Indiából

A Vikkendhouse most egy rendkívüli epizóddal ékesíti a napos vasárnapot. Egy dunaszerdahelyi házaspár, Árvai Ágnes és Mátis Iván jelenleg egy meseszép világban barangol több ezer kilométerre innen. Útjukon rengeteg élmény és zenei impulzus éri őket, ennek okán most az a megtiszteltetés éri a mixsorozatot, hogy otthonról a fotelban ülve élhetjük át nepáli és indiai élményeiket beszámolójukkal és az általuk kiválasztott tíz mantrával, illetve dallal.

Fotó: ÁgIván

Pár kilométerrel arrébb töltitek napjaitokat. Milyen céllal indultatok útnak és merre jártok mostanság?

szaunamaraton

Igen, úgy nyolcezerrel arrébb… 🙂 Nepálban kezdtük a csavargást, megmásztuk a Himalája 5357 méter magas Gokyo-Ri csúcsát, azóta folyamatosan csorgunk lefelé a térképen, most épp Dél-Indiában járunk. Kezdtük utunkat Mumbai-ban, megjártuk Dharavi milliós nyomornegyedének szűk utcácskáit, ahol a Slumdog Millionaire filmben kergették Jamalt, tűzijátszottunk a Diwali fény ünnepén, láttuk Ellorában a hegyből kivájt buddhista, hindu és dzsáin templomokat, bicikliztünk Hampi elveszett birodalmának nagyon jó állapotában fennmaradt romjai közt, lejtőztünk Goa különböző homokos tengerpartjain, élveztük a nagy hullámokat, voltunk egy autentikus jóga elvonuláson Assagaóban, láttuk Gokarnában, hogyan ünneplik az újholdat és még hosszan sorolhatnánk az élményeinket… Most épp Mulkiban, India első szörf iskolájában vagyunk – Mantra Surf –, aminek érdekessége, hogy egy Krishna ashram ad neki otthon. A szigorú házirend ellenére nagyon laza a hangulat, holnap reggel indul az oktatás, izgalmas lesz, először állunk majd boardon.

India, Goa tengerpart

Mik a további tervek? Az ünnepekre is maradtok?

Az ünnepeket valószínűleg Sri Lankán töltjük, majd visszajövünk az év elején bejárni India keleti részét is, amikor ott alábbhagy az esős időszak. Onnan talán az Andamán-szigetek felé vesszük az irányt, vagy Mianmar van még kinézve, illetve Délkelet-Ázsia országai, de ne szaladjunk a távoli jövőbe, nem szívesen tervezzük ennyire előre a dolgainkat. Szeretünk spontán utazni, mindig helyben eldönteni, merre tovább, mire van kedvünk. Ebben nagy segítségünkre vannak különböző útikönyvek, a világhaló, az utunk során szembejövő jófej hátizsákos turisták és a vendégszerető helyiek, akik ajánlásait becsületesen lejegyzeteljük.

Egy éve házasodtunk össze, akkor döntöttük el, hogy egy hosszabb nászútra indulunk, amiben a család és a barátok is támogattak. Idén szeptember végen sikerült is elstartolni, mindkettőnk gyerekkori álmát valósítva meg ezzel. Az utazás az egyik közös hobbink, így ismerkedtünk meg Indiában három éve, egy VandorLáss túrán. Akkor az északi, most pedig a déli részt járjuk be azzal a különbséggel, hogy most nincs előre vásárolt retúr jegyünk. Az első alkalom, hogy egyirányú jeggyel hagytuk el Európát, nagyon izgalmas kaland ez mindkettőnknek. Két hónapja, és pár napja vagyunk úton. Kíváncsian varjuk, milyen újabb csodákat, felismeréseket, tapasztalásokat tartogat számunkra az út.

Indiai vonatozás, Ági

Az út során milyen zenei impulzusok értek eddig titeket?

A hazatelefonálásokat leszámítva az út során nem találkoztunk magyarokkal eddig, így csak egymással értekeztünk az anyanyelvünkön, csallóköziül, amire valamiért úgy reagált az agyunk, hogy folyamatosan gyerekkori dalokat, mondókákat húz elő tekervényei melyéről. Így jutottunk el Weöres Sanyi bácsi Bóbitájától a Mézga család 30-ik századbeli rokonáig, jelenleg a Bőg a tehén és az Én vagyok a híres egyfejű pörög felváltva a szürkeállományunkban, ezt füttyögjük sétálás, buszozás, vonatozás közben is. 🙂

De hála a ténynek, hogy pár napja boldog indiai SIM-kártya tulajdonosok vagyunk, közel korlátlan internet-hozzáféréssel, így miután az infantilis énünk teljesen kitombolta magát, váltottunk “felnőtt” tartalomra. A lejátszási listánkon eddig előkelő helyen az Anna and The Barbies, Szeder, Palya Bea, Várkonyi csibészek, Góbé, Kiscsillag, Napra, Kaukázus, Belga és Yonderboi Egyenes labirintusa szerepel. Ahogy Dr. Bubó, úgy más szakavatott pszichológus is valószínűleg a gyerekdalokat és a lejátszási listánkat látva arra a következtetésre jutna, hogy nekünk bizony nagyon hiányzik a magyar nyelvünk, annak apró finom játékaival, frappáns kifejezéseivel egyetemben.

Indiai vonatozás, Iván

Kárpótlásul annál intenzívebben kapjuk a hindu zene lüktetését a helyiektől, minden irányból. Egyszer például fiatal srácok autójába pattantunk be, segítettetek eljutni a kis Taj Mahalhoz, miközben valami nyugati romantikus popzene és bollywoodi táncos stílus összeremixelt, mi fülünknek ismeretlen, de kedves fúziójától ugrált az autó, majd mivel ők történetesen muszlimok voltak, egy arab remixet is leengedtek és nézték a tekintetünket, várva a visszajelzést, hogy ugye tetszik. 🙂 Szerintük most itt ez a menő és mivel az utcán a portékájukat kínáló árusok, kifőzdék, éttermek is ezt a stílust nyomatják a vendégek becsalogatására, hittünk nekik.

Aurangabad zenét engedő autós fiatalok, India

Egy másik, frissebb élmény Gokarna városában érte dobhártyánkat, ami India egyik híres zarándokhelye, így itt a púdzsákba (imádságok) is jóval többen kapcsolódnak be, mint máshol. Akkor még nem tudtuk, hogy a következő újholdas éjszakán hangos dobpergés és cintányérozás közepette a város apraja s nagyja egy díszes, többméteres öreg faszekeret fog húzni és tolni a főutcán keresztül, miközben az őket kísérő emberek mantraénekléssel támogatják az erőfeszítéseiket.

Ezzel ellentétben, november közepén egy sokkal ingerszegényebb és lecsendesedettebb hetet tudhattunk magunk mögött Goán, ahol jóga elvonuláson vettünk részt. Az első nap közös tábortüzes, énekléssel egybekötött ismerkedő kirtan estbe csöppentünk. A gitárhúrokat egy amerikai énekeslány pengette, a harmonium sípjaiba egy indiai fiú pumpálta a levegőt, mi pedig kis csörgőket és dobokat kaptunk, így kísértük magunkat mantraéneklés közben. Következő este egy formálisabb tűzceremóniához, a Havan-hoz lehetett csatlakozni. Ilyenkor mindig egy konkrét kéréssel imádkoznak egy istenhez. Mi Gayatrinak énekeltük el 108-szor a neki íródott mantrát, hogy bölcsességet és tisztánlátást adjon nekünk nehéz helyzetekben, tudjunk különbséget tenni jó és rossz között. A ghee-vel életben tartott tűz lángjai közé a ceremónia végén szárított növények keverékét szórtuk, ezt ajánlva fel Gayatrinak az áldásért cserébe.

Nagyon jó érzés volt ezen élményeken keresztül a helyiek zenei világához kapcsolódni, érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire a mindennapok része az imádságokkal egybekötött közös örömzenélés, ráadásul a végén egy darab kénszagú démont se kellett visszatessékelni a pokolba… 😉

Kirtan mantra yoga elvonulás, India

Az utolsó este egy rövidke három órás filmmel búcsúztak tőlünk a szervezők, amelyik a hindu és muszlim lakosok közt húzódó feszültséget dolgozta fel, na ebben volt elég zene meg táncos betét, ahogy az a bollywoodi filmekben megszokott.

Koncerten is jártatok az elmúlt hónapokban?

Különösebben koncerteket ezidáig nem kerestünk. Ha időnként nem szökünk el tudatosan csendesebb helyekre, annyi hanghatást kell idegrendszerünknek napi szinten feldolgoznia, hogy estére, jó érzés csak úgy lenni a csendben, már amennyire csendesek itt az éjszakák… Katmandu utcáit járva viszont szembesétált velünk egy találóan Jazzmandu névre keresztelt jazzfesztivál plakátja, a kíváncsiságunk nem hagyott nyugton, egyik este belehallgattunk, jazzszerető lelkünk teljesen ki is virult tőle, de ezen kívül nem tudunk egyelőre más koncertélménnyel eldicsekedni. De ígérjük, ha szembejön egy újabb lehetőség, videóra vesszük és megosszuk a Facebook-oldalunkon, ahol folyamatosan posztolunk álló- és mozgóképeket az utunkról rövid élménybeszámolókkal tarkítva, akit érdekel, kattintson ide.

Hampi langur majmok, India

De hogy ne önmagunkat, hanem a zenét és annak rendeltetését reklámozzuk, álljon itt Kodály Zoltán üzenete és hagyatéka, amit egyik kedvenc zenekarunk, a Góbé meg is zenésített, szívesen hallgatjuk utunk során, segíti belső világunk megismerését, felvirágozását és kiteljesedését:

Lehet élni sokáig zene nélkül is, vezet út keresztül még a sivatagon is, de mi mindannyian inkább azt akarjuk, hogy végig az igazi emberi élet útját úgy járjuk, mintha az nem kopár, sivár, sivatagos vidéken menne át, hanem virágos réteken!

A MIX:


 

TRACKLIST:


1. Weöres Sándor – Bóbita
2. A Mézga család főcimdala
3. Belga – Dal a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez
4. Gayatri mantra
5. Alka Yagnik – Aapke Pyaar Mein Hum
6. Slumdog Millionaire – Ringa-ringa
7. DJ Mudit Gulati, Nora Fatehi, John Abraham – O Saki Saki (Remix)
8. Napra – Jaj, a világ
9. Kispál és a Borz – Csillag vagy fecske
10. Góbé – Kodályos
Az eddigi epizódokat itt találod.

 

 

 

 

 

 

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább