Most egy kis ideig a csapból is a merrikriszmösz fog szólni, beállok, hát, én is a sorba. Adventi naptárra ötleteltünk variációkat a fiúkkal, nekünk ez az igazi várakozás.
A gyerekekkel együtt megérkezett újra az életünkbe a karácsonyi titok, a csodára várás, az éj leple alatt elrejtett kis apróság.
Ez a várakozás jól esik a lelkemnek, mert karácsonyimádó vagyok. Ők azt gondolják, hogy nekik minden egyes adventi naptár rejt majd valami értékeset – hát, mondjuk, sajnos tévednek.
A betlehemes adventi naptárat Detti barátnőm intézte, nyomtatta, laminálta, hogy aztán otthon az apró babakezek nyírják, ragasszák és tegyék helyére az egyes figurákat. Jó alkalom beszélgetni a bibliai szereplőkről, hogy kik voltak a három királyok, mit hoztak a kisdednek, mit is ünneplünk december 24-én.
Egyszerű és nagyszerű. Minden van otthon hozzá, s ami a legfontosabb, hogy újra életre kelnek az árván maradt, páratlan zoknik, hogy beteljesítsék küldetésüket és magukba szippantsák az apró ajándékokat, édességeket. Akinek nagy lába van, az jól jár, ő ugyanis több, nagyobb ajándékot kap.
Évek óta ez az állandó dísze a karácsonyi dekorációnknak. A papírzacskókat évről évre becsületesen elrakom, nem vásárolok újat, vigyázunk rájuk. Belefér a dió, mogyoró, csoki vagy akár egy kisebb könyv is.
Kissé szkeptikus vagyok a neten megjelenő hírekkel/álhírekkel… Az internetes poszt arról szól, hogy Svédországban ilyen fordított adventi naptárat készítenek, melynek lényege, hogy december 24-ig, minden nap valami olyan kerül a dobozba, ami másoknak hasznos, szükséges lehet, amivel örömet okozhatunk valakinek. Az adventi csomag tehát jótékony célra is készülhet, kórház, gyermekotthon, hajléktalanszálló részére. Íme a miénk, jelenleg négy darab ajándékkal:
