Poór Tibor: Felhőtlen optimizmus nélkül, vagy hasonló kijelentések nélkül, mint például a ,,haladás megkérdőjelezhetetlen”, mert ugye a magyar klubfoci nem éppen a szuperminőség szinonimája, tény, hogy idén egy magyar csapatnak megvolt az utolsó pillanatig a lehetősége a továbbjutásra. Mivel élőben, a helyszínen láttam a Ludogorec elleni hazai meccset, szerintem ott csúszott el a nagy sansz – azon a meccsen a Fradi abszolút nem volt partiban az ellenféllel. Amolyan kiengedett első félidő volt az a meccs, amit a másodikban már nehéz helyrehozni. Végeredményben – ahogy a Fradi, úgy a Slovan szereplése is érdekes volt, de ezt nem hagyhatom ki – a pozsonyiaknál a tegnapi meccs összefoglalójának megtekintése után megemlíteném azt a lazaságot egy meg nemnevezett játékosnál, amellyel eladja a tizenhatosa előtt a labdát egy kapott gól előtt…
Szigeti Attila: Nem abban a felfogásban érkeztek a portugálok Pozsonyba, hogy továbbjutás már a zsebükben van, Slovan pedig presztízscsatát csinált a mérkőzésből. Éppen ezért egy hajtós, mindkét csapat részéről a győzni akarás volt jellemző a mérkőzésre. Gyorsaság és a nagyobb technikai tudás döntötte el a meccset, amin Dominik Greif újra óriási bravúrokat mutatott be. A mérkőzést a televízió előtt ülve követtem figyelemmel, és a kamera keveset mutatta Kozák edzőt, akinek remélhetőleg semmi problémája nem adódott az ellenfél edzőjével. Talán nem küldte vissza Sa Pintot, a Braga edzőjét Portugáliába?!
