Így az ünnepek közeledtével magam is kissé elérzékenyülök. Nem bírok nem azon töprengeni, hogyan segíthetek olyanokon, akiknek még annyi sem jut, mint nekem.
Majd az jut eszembe, hogy
– ha mindenki tenne egy, csakis egy lépést a másik felé, máris sokkal jobb lenne a világ,
– ha előítéletek, vallási hovatartozástól, nemtől és bőrszíntől függetlenül próbálnánk meg tekinteni a másikra,
– ha egyedül a másik emberi mivoltára lennénk tekintettel, nem a pénzére, nem a rangjára, nem a barátaira.
Ha egy ember, egyszerűen csak egy másik ember lenne, se több, se kevesebb. Én már ennyivel is beérném.
Most is mennyire dolgozom magamban azon, hogy ne keserű szájízzel szóljak. Talán sikerül.
Kedves Olvasóm, fogadd hát most tőlem, hús, vér és csont embertől, egy másik hús, vér és csont embernek írt szavaim:
Szeressétek egymást!
Mert nem lesz semmi más, ami összeköt majd minket a végén. Csak a hús, vér és csont. Nem marad majd semmink, sem család, sem rokonság, sem barátok. Egyedül leszünk. Mi, Te is és én is a magunk emberségességével.
Kérlek, tartsuk hát meg méltóságunkat a megpróbáltatások közepette is, ne csak akkor, mikor épp példabeszédet tartunk arról, mit kéne tennünk és hogyan. Egyszerűen csak tegyünk úgy.
Soha nem késő magunk példaképévé válnunk. Tegyünk hát érte, hogy jobbak legyünk. Megéri!
