A cikk egy részlete a Dunaszerdahelyi.sk-val folytatott együttműködésünk révén kerül közlésre.
Már néhány hete karácsonyi hangulatban fürdik a világunk. A boltok kirakatában karácsonyi díszítés csillog, az éttermek bejáratánál karácsonyfák díszlenek, az üzleti negyedekben a hangszórókból karácsonyi zene árad. Karácsony estéjén pedig a templomok zsúfolásig megtelnek és az ünneplők között bőven találunk nem keresztényeket is. Sokan feletették már a kérdést, mi ennek a hatalmas vonzóerőnek a titka és legtöbbször arra a megállapításra jutottak, hogy a ma élő emberek is azért szeretik a karácsonyt, mert a szeretetnek, a családba való hazatérésünknek, a mi teljes emberségünknek az ünnepe és az Istenben hívők valahogy azt érzik, hogy a mindennapok hideg, sötét, szeretetlen, reménytelen világában ez a nap valami meleg, szeretetteljes reménysugarat áraszt.
Ady Endre a Férfi – ünnep c. versében megfogalmazta, hogy ez az ünnep nem idillikus, nem meseországbeli ünneplésre hív, hanem férfias helytállásra – élni akarásra –, mivel szerinte „a Kisded-sírás velünk veszekszik. A nagy Titok fejünkre fekszik. Óh, testvérek, miénk az élet. Bennünket bíztat és sebez. Óh, élni bús és élni szép.”
Szent Pál apostol a Tituszhoz írt levelében megfogalmazta, hogy: „Amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, üdvözített minket Jézus Krisztus a mi Üdvözítőnk által”.
…
A teljes cikk elolvasható a Dunaszerdahelyi.sk-n.
