Szever kettő, Szabó Matyi, a Pelikán büfé és az Ala Matyi. Durva, vagy ahogy Győry Attila (Süne) mondaná – brutális négyes, brutális téma. Igen, főleg, ha véletlenül kitöröltem a diktafonból a feljátszott beszélgetést Matyival és a Pelikánosokkal… Sebaj, a piszálek megoldja…
Tehát, a cikkem főszereplője egy hot-dog.
Költői kérdés:
– Tibor, gondoltad valaha, hogy hot-dogról írsz egyszer egy ódát? (mivel szereted) Költői válasz: – Nem! Következik az előjáték. A mellékszereplők boncolgatása, amely Szabó Matyival kezdődik.
Matyi 1981-es születésű. Mivel Szabó Peti (alias Gyufa) és Szabó Maros (Rosma) testvérekkel töltöttem a gyerekkorom java részét, nem egyszer kellett az öccsüket,
Matyit és az ikertestvérét, Jarmilát kocsikáztatnunk, miközben fociztunk a blokkok között.
Nincs mit Matyikám! Hehehe…
Szóval, évtizedek óta ismerem Matyit, így gond nélkül viccelhet az orromról, és én gond nélkül kioszthatok neki egy taslit, ha találkozunk egy sörön a Fácánban, és már nagyon butus… 🙂
A Pelikán büfé a rendszerváltást követően nyílt meg, és akkoriban még a Sport utca felőli ablakból árultak. Bevallom, mivel naponta minimum kétszer tettem meg az utat a Pelikán mellett,
volt olyan hét, hogy hülyére hot-dogoztam magam,
ami apróra váltva, heti tizenkét hot-dogot jelentett. Íme egy cikkem a kilencvenes évekből, amelyben arról írok, ahogy a hot-dog vásárlása közben egy kellemes beszélgetést nyomtunk le É. Bélával.
Mit is mondjak a Pelikán büféről? Már az egy sokatmondó tény, hogy több mint huszonöt év után még mindig létezik ebben a nem egyszerű világban… Pont.
A csillag – az Ala Matyi hot-dog
A kétezres években a Royal Dunaszerdahely csapatával focizgattam a műfüvesen, és az egyik csütörtöki fociparti után majdnem mindenki éhes volt, nem csak szomjas… A Zerdában akkor még nem volt kaja. Menjünk a Pelikánba. Megbeszélve. Máhr Tomi haverom is rendelt magának hot-dogot, mint én, de ahogy nézegettem, rohadtul más volt, mint az enyém…
– Tomi, ,,ezmiez”? – kérdezem tőle.
– Ala Matyi… – válaszolt Tomi.
Addig nézegettem, amíg nem vettem egyet. Megkóstoltam az asztalnál, és felálltam. Visszamentem a pulthoz és rendeltem még kettőt…
Pár hónap múlva megtudtam, hogy Szabó Matyi keze van ebben a hot-dogos kísérletbe.
Virsli, majonéz, sajt, kukorica… Mikrohullámban. Soha nem gondoltam volna, hogy ez működhet.
Később megtudtam, hogy eladásban is hihetetlen számokat produkál ez a hot-dog…
Felhívom Matyit, hogy üljünk csak le egy szóra… Az történt, hogy az egyszerű kérdésemnél, mi is az Ala Matyi története, jót szórakoztunk, és a végeredmény: volt egy ötlet, megpróbálták és sikerült. Szabó Matyinak tehát van egy hot-dogja.
Triviális dolog, nem világmegváltó esemény vagy ötlet, és nem is kap egy ilyen alkotás Nobel-díjat, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy egy ilyen ötlet üti a klasszikus amcsi hot-dogokat a maga sajátos összetételével.
Az azért nem semmi, ha körülbelül tizenhét turista betámad a Pelikánba, és mindenki Ala Matyit akar…
Az Ala Matyi írja a maga saját fastfoodos történelmét… Az orvosom már félig meddig megtiltotta az ilyen típusú kajákat, de ha megállok a Pelikánba, nem tudok ellenállni…
Az élet apró örömei… Az Ala Matyi is az… Pont.
