Civil a pályán rovatunk közel két tucat interjúalanya között volt már egy-két pedagógus, de olyan, aki szombatonként vőfélybotra cseréli a logarlécet, a tanári szigora pedig ifjú párokat megnevettető versikék szavalására vált át, még egy sem. Idáig. Vendégünk ugyanis hivatását tekintve a nyékvárkonyi Móra Ferenc Alapiskola matematika-fizika szakos tanára, ám amint pénteken délután kilép a tanáriból, máris a másnapi lagzin töri a fejét. De hogy fér bele az életébe a sport? Nagy Ivánnal beszélgettünk.
Csapjunk egyből a közepébe! Végigpörgetve a Facebook-profilodat, arról tanúskodnak a fényképeid, hogy a B-középben szurkolsz a DAC-meccseken. Minek örülsz jobban, ha hétvégén lakodalmat irányíthatsz, vagy ha végre szabadod van, és elmehetsz egy mérkőzésre?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Ilyenkor, az esküvői szezon végén örülök, hogy nincs több lakodalom, és mehetek még a maradék meccsekre, de februárban, márciusban meg már azt érzem, hogy hiányzik a lagzi. Azon kevés emberek közé tartozom, akik ujjongnak, ha vasárnap van a meccs, nem szombaton.
Édesapámmal együtt harmadik éve bérletesek vagyunk a B-középbe. Végigugráljuk és szurkoljuk a találkozókat, ahogy kell.
Ha pedig nem tudok ott lenni, akkor a bérletem felajánlom a szomszédoknak, barátoknak. A lényeg, hogy a helyem sosem marad üres. Ami pedig igazán örömmel tölt el, hogy már a kislányom is volt velem a MOL Arénában, sőt két idegenbeli kupameccsre is eljött velem.
Emlékszem egy lakodalomra, amelyikben vőfély voltál, én pedig a menyasszony sofőrje. Akkor este Trencsénben játszott a DAC, és mikor egyikünknek sem volt feladata, telefonon néztük élőben meccset.
Valami dereng. Ha tudom, hogy olyan a parti, ahol DAC-szurkolók vannak, akkor be szoktam jelenteni az aktuális állást vagy a végeredményt, de a válasz rendszerint az, hogy már ők is tudják. Feltűnnek a terített asztalon az okostelefonok. Olyankor van nehezebb dolgom, amikor a férfiak egy része eltűnik a kocsmába a közvetítés idejére. Ilyenkor általában a feleségek besegítenek visszacsábítani őket.
Hogy látod a Hyballa-legénység jelenlegi helyzetét?
Mindenképp biztatóan. Az út, melyen elindultunk, fantasztikus. A két évvel ezelőtti harmadik helyünket picit korainak éreztem. Aztán tavaly jött az ezüstérem, ez pedig meghozta a szurkolók étvágyát. Olyannyira, hogy ha most négy-öt győztes meccs után kikapunk, mindenki temeti a csapatot. Ezt nem tartom jónak, noha természetesen én is azt szeretném, ha egyszer bajnoki címet ünnepelhetnénk.
Létezik más focicsapat is számodra a DAC-on kívül?
Mivel DAC-drukker vagyok, szinte kötelezőnek tartom, hogy a magyar válogatottnak is szurkoljak.
Hatalmas élmény volt, amikor októberben eljutottunk az Azerbajdzsán elleni Eb-selejtezőre a gyerekekkel. Az volt az a zárt kapusnak hirdetett mérkőzés, melyre csak diákok kaptak belépőt. Az utolsó pillanatban jött a visszajelzés az MLSZ-től. A hangulat végül óriási volt, mindenkit lenyűgözött.
A mieink mellett mindig is szerettem a németeket, akik kedvéért gyermekkoromban még fekete-piros-sárga színű zászlót is varrt nekem édesanyám. Klubszinten pedig a Real Madrid a kedvenc. Érdekes a történet, mert már viszonylag érett korban, tanító bácsi koromban lettem a csapat szurkolója és követője, a diákjaim ösztönzésére.
A tanítás, vőfélykedés – nem utolsó sorban pedig a gyermeknevelés – mellett mennyi időd jut magadra és a fizikai karbantartásodra?
A csoportos edzéseket szeretem, de egy ideje hanyagoltam a tréningeket, ezért otthon igyekszem behozni a lemaradásomat. TRX edzésekre jártam Csiba Zsolt kollégámhoz, de volt ott más gyakorlat is, mint a ketlebell, az evezőgép vagy a saját testsúllyal végzett erősítések.
Megérzem a lakodalomban is, ha kimarad az edzés.
Van egy játék, a Toborzó, ami után észrevettem, hogy ver a víz és sűrűbben kapkodom a levegőt, ha nem vagyok formában, ezért megígértem magamnak, hogy a közeljövőben ismét elmegyek az edzőterembe. Zsoltban maximálisan megbízom. Kiváló testnevelő tanár, aki folyamatosan képzi magát. Iskolai sítáborba is általában együtt járunk kétévente a gyerekekkel.
Ott aztán igazán szükség van a hajlékonyságra és a jó kondira.
Elvégeztem a síoktatói vizsgát, és igazán büszke vagyok a diákokra is. Némelyikük sokkal gyorsabban elsajátítja a sízés alapjait, mint amilyen gyorsan megértené, mit kell kezdeni egy kétismeretlenes egyenlettel. Az oktatók közül én vagyok az óvatosabb, a kollégáim szinte nem ismernek félelmet, és nyílként süvítenek le a pályáról. Nekem a lejtőn arra is gondolnom kell, hogy ha eltöröm a lábam, egy darabig annyi a lagziknak.
Évekig cserkészkedtél. Ehhez az időszakhoz fűzödik valamilyen sporthoz köthető kellemes emléked?
Sokat jártunk túrázni és evezni. Ez utóbbit aztán az egyetemi éveim alatt is kipróbáltam. A csoporttársaim egyszer vízbe fordultak, s mivel nem volt száraz ruhájuk, úgy kellett elvillamosozniuk a kollégiumba, vizes ruhában. Hozzáteszem, október volt, amikor nem a legmelegebb a Duna. Szerencsére velem hasonló malőr nem történt, cserkészként sem.
Egyszer egy táborban a sziklamászást is kipróbálhattuk. Igazi adrenalinsport, de tetszett.
Fitnesz karkötőt látok rajtad klasszikus óra helyett. Divatból hordod csupán, vagy van valami szerepe is a hétköznapjaidban?
Tavasszal kaptam a feleségemtől. Ő is arra buzdít ezzel az ajándékkal, hogy folytassam a rendszeres tréningeket. Időt mér, lépést számol, olyan okos funkciói vannak, melyeknek mondjuk futás, túrázás vagy kerékpározás közben veszem igazán hasznát.
Egyéni bringás vagy, esetleg családi program nálatok a kerékpározás?
Egyértelműen közös. Az útvonalat a kislányom diktálja. Van, hogy körözünk ugyanabban a pár utcában, de megesik, hogy elmegyünk a város egyik végéből a másikba. Azt élvezi, amikor bent tekerhet a városban az autók között. Eleinte féltünk kicsit, de nagyon szófogadó, és betartja a szabályokat.
Túrázni is hármasban jártok?
A kislányomat már akkor is magunkkal vittük a feleségemmel, amikor még jóformán menni sem tudott. Felkötöttem őt a hátamra, és úgy vágtunk neki a hegygerincnek. De így is nagyon élveztük. A feleségemnek például a magassarkú cipőin kívül nincs más lábbelije, csak a túrabakancsa.
Síelni, korcsolyázni egyedül is szoktam, de ez olyan sport, amit mindig együtt művelünk.
Ilyenkor elszakadunk kicsit a külvilágtól, nincs telefon, nincs internet, élvezzük a táj szépségét. Jártunk már a Magas- és az Alacsony-Tátrában, következőre a Szlovák Paradicsomot tűztük ki túracélul. Persze ehhez az is kell, hogy akkor épp ne legyen se DAC-meccs, se lagzi.
