Próbálom elképzelni. Hétfő, körülbelül reggel fél négy. Attila forgolódik az ágyban, a hirtelen átfordulós mozdulatának némelyike a cselgáncsra emlékeztet. Már nem bírja tovább, és kiugrik az ágyból. Elkészít magának egy kávét (csak a felét issza meg), és egy nem éppen könnyű reggelit (azt se tudja, mit eszik), zuhany, közben mindenkit felkelt és – elindul a stadion felé…
Megcsinálja a reggeli hangulatfotókat. Posztolja őket a Facebookra, és olvasgatja a reakciókat. Meló, vagy nem tudom, mi van addig Attila képzeletbeli naplójában, és mivel tölti az idegességgel és izgatottsággal teli pillanatokat.
A kocka akkor fordul, amikor elkezdődik a nyüzsgés a stadion körül.
Jönnek a stadionba a Cséfalvay and Company tagjai. Duma a fociról, darabokra szedik az elmúlt hetek történéseit.
Ki megy és ki jön a csapatba? Szaftos dumák, a vér újonnan „bugyog” az erekben, s a ,,srácok” egymást előzgetik, hogy ki szólal meg hamarabb a klasszikus viharos vitákban. Attila közben kattogtatja a fényképezőgépet.
A felkészülés első napjának mindig ünnepélyes hangulata van. Több fogásos recepciós megvendégelés – étel nélkül, de az éhséget bőven csitítja a FOCI menü.
Atiék éhesek a focira, mintha… Bocsi, de adekvát hasonlat nem létezik…
Júj, de szeretem ezeket a szezonkezdeteket!
Ez olyan, mint egy finom kávé a Buenában (plusz egy croissant), egy klassz ebéd a New York restiben és egy jó Chivas a Loftban. Vagy akinek ez nem jó, akkor: egy jó feles a házi krumplifőzelék (kolbásszal) előtt, és utána finom… Hjaj! Na, má’ én is ideges vagyok! Legyen hétfő!
U.I. Kedves Sport utcában lévő illetékes urak! Naon szípen kérem, most már ne rontsuk el! Profizmussal, fociszeretettel és alázattal minden lehetséges!
