A cikk megjelent a Klikk Out 2020/01. számában. Borítóterv: Gocoň László
Aprók vagyunk, mint a visszajáró, és a véleményünkre is szinte ugyanazt mondják: tartsd meg magadnak, te mocskos állat! E napokban még pislákol valami az újévi fesztelen és féktelen fogadalmakból, de már lassan odapörköl a hangulatnak az ízetlen, sőt, mérgező pártpörkölt.
Óévbúcsúztatótól karikás szemeinket már csípik a fából ígért vaskarikák, az apokalipszis paripáiról hencegő, s eszet osztó egyszeri hercegek, akik csakhamar elvárják a számkarikát. Százával kopogtatnak a kalandorok, és állítják, ők biz’ nem az eddigi dementorok.
Higgyem el, hogy elbírja a felelősség meg a jövőnk súlyát az ő háta? Majd, ha nem reszket, s fénylik az izzadságtól a homloka úgy, mint a bányászlámpa.
Kitaposhatod idén a magad hídjait, vagy összefoghatsz bárkivel, elindulhatsz szabadon, szolidárisan, progresszívan és egyszerűen az emberekért, arra vigyázz, nehogy a kampánypatkány piszkítsa tele, s rágja élettelenre veled együtt a széles környezetét.
Úgy éljünk, hogy a szomszéd egészséges irigységből legyen kénytelen söprögetni a saját portáján, mert az nálunk már tiszta! Ha meg mi voltunk eddig a piszok szomszéd, szüntessük be a más iránti privát utálatot, idén már nem kell az a rohadt gyűlöletlista!
Azt kívánom, csak annyi eszünk legyen idén, mint a templomban nyújtott békejobb, de annál mindenképp több, mint a közben kikényszerített szemkontaktus. Legyünk idén maradéktalanul őszinték és egyszersmind tapintatosak! Ha kell, osszuk a véleményünk, de fésüljük a széleit, legyenek szavaink jóindulatúak, finomak! Ne higgyük azonban, hogy ha otthon csücsülünk, csak úgy maradhatunk örökké zamatosak!
Vessük el a kockát úgy, ahogy nekünk tetszik, de kockára ne tegyünk családot, barátságot, mert az életünket keresztbemetszik! Dobjuk ki a karácsonyfával együtt a tavalyi féltékenységeket, felelőtlenségeket, sunnyogásokat és torkosságokat, de ne a díszeket: a békét, az alázatot, az érzékenységet, a józanságot és a becsületet!
