A sajtó ezekben a napokban Harry herceg és Meghan hercegné sajtónyilatkozatától hangos. A döntésük, mi szerint függetlenedni szeretnének a királyi családtól egyesek szerint várható volt, s ezzel egy újabb fejezet veheti kezdetét a brit monarchiában.
Van a baráti környezetünkben egy angol pár, akikkel évente néhányszor a világ valamelyik részén összefutunk. Fiatalok, sikeresek, nem hordanak bent papucsot és szeretik a királynőjüket. Gyakran beszélgetünk politikáról, országaink hasonlóságáról, különbségeiről. Nagyon érdekes figyelni, hogy felvilágosult, haladó fiatalként mennyire erős a beléjük nevelt tisztelet a királyi család felé, hogyan éltetnek, s olykor kritizálnak egy olyan intézményrendszert, amely az eltűnt korok hangulatát cipeli magával.
A karácsonyi cukortúltengés következtében akadtam rá (Köszi, Gabi) a The Crown c. történelmi dráma televíziós sorozatra. A sorozat jelenleg a harmadik évadnál tart, számos díjat bezsebelt már.
Nem vagyok filmkritikus, és a nem értek a filmezéshez túlzottan. Azt nézem, ami tetszik és ami gondolatokat ébreszt bennem, lefekvés előtt még él bennem a film hangulata, mondanivalója, és gyakran ténylegesen azon kapom magam, hogy felteszem magamban a kérdést, vajon mit tennék a szereplő helyében.
Mit tennék akkor, ha egy olyan felelősségteljes kirakatszerepet kényszerítenének rám, amelyet egyáltalán nem akarok, amiben elveszik a személyiségem, a céljaim, az álmaim?
Mit tennék akkor, ha a család fejeként az én feladatom lenne eldönteni, a testvérem kihez mehet hozzá, kit szerethet, hogyan viselném az ő boldogtalanságát, mely az én árnyékomból fakad. Hogyan keverednének az egyes szerepeim, anyaként, nőként, feleségként és királynőként, és vajon melyik lenne a legfontosabb?
Mit tennék annak a tudatában, hogy a gyermekemre ugyanez a sors vár, és vajon meg tudnám-e őt védeni a korona súlyától?
A The Crown (A Korona) c. sorozat nemcsak történelmileg ad egy átfogó képet a brit eseményekről, hanem kinyitja a Buckingham palota súlyos, aranyozott ajtóit, mely mögött kicsit megporosodva, karót nyelve ülnek ugyanolyan emberek mint mi, tele hibával, szeretettel, büszkeséggel és családi konfliktusokkal.
