FOTÓK: LELKES ERNŐ
László Csabát szerették Dunaszerdahelyen. Talán kivétel nélkül mindenki, hiszen 2016 őszén olyan helyzetben vette át a DAC irányítását, amikor a csapatnak egyáltalán nem ment a szekér. Ő azonban jött, látott és győzött. S noha még maradt volna tovább, Világi Oszkár klubtulajdonos megköszönte a remek munkáját, és sok sikert kívánt neki a folytatáshoz – valahol máshol. A sárga-kék szurkolókat egy életre a szívébe záró székelyudvarhelyi születésű szakember azóta megfordult Skóciában a Dundee United-nél, az új év elején pedig Sepsiszentgyörgyön, jelenlegi állomáshelyén értük utol telefonon.
Érez még amiatt csalódást vagy sértettséget, hogy 2007 júniusában, a több rekordot hozó tavasz után nem hosszabbították meg a DAC-ban lejárt szerződését?
Sértődést abszolút nem, mert ebben a szakmában nem szabad sértettnek lenni. Az edzők bizonyos szempontból kiszolgáltatott helyzetben vannak. Úgy érzem, hogy amit elvártak tőlem és a stábomtól Dunaszerdahelyen, azt teljesítettük.
Sportszakmai szempontból, ami a legfájóbb számomra az ott töltött időszak alatt, hogy nem sikerült kupadöntőt játszanunk. Az a csapat nagyon megérdemelte volna, és mindig is fájni fog, hogy ez nem jött össze.
Nagyon közel voltunk hozzá, és egy második vonalbeli csapat, a Poprád ejtett ki bennünket. Remélem, az akkor tapasztalt érzés rémálmaimban sem jön elő többé. Olvastam, hogy ismét ők lesznek az ellenfél a kupában, drukkolok, hogy revansot vegyen rajtuk a csapat. Egyébként a mai napig is barátságban vagyok Világi úrral és Jan Van Daele sportigazgatóval. Otthon éreztem magam Dunaszerdahelyen.
Milyen emlékeket őriz magában a sárga-kék szurkolókról?
Három csapat van, melyet őszintén a szívembe zártam az eddigi pályafutásom alatt, s ezek egyike a DAC. Azt lehet mondani, hogy a dunaszerdahelyieket szinte nem lehet felülmúlni. Egy felbecsülhetetlen visszajelzés számomra, hogy az emberek szívesen emlékeznek arra az időszakra, amit a Csallóközben töltöttem. A szlovák futballt egyébként továbbra is követem. Szinte napi kapcsolatban vagyok néhány szlovák szakemberrel és több szlovákiai magyarral is, akikkel a futballnak köszönhetően ott megismerkedtem.
Arról mit gondol, hogy a távozása után már a harmadik edző irányítja a DAC-ot?
Őszintén fogok beszélni. Ahhoz, hogy egy edző csapatot tudjon építeni, hosszabb időre van szükség. Enélkül ez nem működik. Még akkor sem, ha a profi futballban mindenkinek a gyors eredmények elérése a célja. Nagyot ugorva nézzük meg például a Liverpool-t.
Az első fél évben mindenki – szurkoló, sajtó egyaránt – bírálta Jürgen Kloppot. Azt mondták, nem lesz jó, amit csinál. Ő mégis kitartott ez elképzelése mellett, eltelt három év, és Európa trónjára emelte a csapatot. A folyamatosság és a stabilitás nagyon fontos.
Nem vagyok arról meggyőződve, hogy ha egy klub félévente vagy évente edzőt cserél, akkor stabil csapatot tud kialakítani. Minden klubnak kell, hogy legyen egy struktúrája, és meg kell találnia az ahhoz megfelelő edzőt.
Dunaszerdahely után másfél évig ült a Dundee United kispadján. Itt viszont fordított volt a helyzet, mert ezalatt „elfogyasztott” három tulajdonost is a klub.
Fél éve sem voltam még ott, amikor az első tulajdonosváltás megtörtént. Az új vezetésnek is felvázoltam az elképzeléseimet, de már nem volt meg a skót élvonalba való feljutáshoz szükséges anyagi keret. Aztán megjelent egy amerikai úriember, aki úgy gondolta, hogy megveszi a csapatot, és mindenkit meneszt. Ez pedig nemcsak engem érintett, hanem más klubon belüli alkalmazottakat is. Ez a futballban így működik.
Mit tudhatunk a skót szurkolókról? Lehet párhuzamot vonni a Dundee-drukkerek és a sárga-kékek között?
A DAC-szurkolókat abszolút nem lehet összehasonlítani a Dundee United szurkolóival. Ez nem lenne fair.
Dunaszerdahely a futballról szól, a DAC pedig nem pusztán egy klub, hanem egy intézmény.
A skót futballban kevesebb az érzelem. Amit viszont nagyon tisztelek az ottaniakban, hogy amikor a legnehezebb helyzetbe kerül egy klub, akkor még többen járnak ki a meccsre, hogy kisegítse a csapatát a gödörből.
2019 májusában ült le a Sepsiszentgyörgy kispadjára. Mondhatni, hogy hazatért, hiszen egy korábbi nyilatkozatában azt nyilatkozta, hogy felemelő érzés ott lenni. Ma már mégsem vezetőedzőként tevékenykedik a klubnál.
Diószegi László klubtulajdonos barátom korábban már megpróbált – úgymond – hazacsábítani a Székelyföldre, de ez csak másodszorra sikerült neki.
Életem legnehezebb edzői szakasza következett. Alig volt játékos, amikor idejöttem.
Amikor elkezdődött a bajnokság, nem volt itt több tizenkét, tizenhárom játékosnál. Nagyon nagy erőfeszítésünkbe került, hogy össze tudjunk rakni egy csapatot. Azt mondtam, hogy ezzel a kerettel az első tíz hely bármelyike jó, és ha jövőre egy-két játékossal tudunk erősíteni, akkor egy picit többet tudunk álmodni. Ősz végén aztán jött egy olyan periódus, amikor megállapodtunk arról, hogy vezetőedzőként nem folytatom tovább, de megígértem Laci barátomnak, hogy maradok a klubnál és a struktúra megerősítésén fogok dolgozni. Azt szeretnénk elérni, hogy stabil első osztályú klubbá váljunk.
Voltak más kluboktól megkeresései?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Például a Zalgiris, amely három éve volt utoljára litván bajnok. Megígértem Diószegi Lacinak, hogy segítek stabil alapokra állítani a klubot.
Abban maradtunk, ha olyan ajánlatot kapok, ami egyedülálló, akkor újra leülünk egyeztetni a jövőt illetően, de amíg ilyen nem érkezik, addig maradok Sepsiszentgyörgyön. Korábban tárgyaltam Kubatov Gáborral is, hogy visszamennék a Ferencvároshoz, de a tárgyalás végén nem csaptunk egymás kezébe.
Egy csapatnak viszont soha nem tudnék nemet mondani, az pedig a DAC.
A román bírók nem fújnak a csapat ellen azért, mert magyar csapatról van szó?
A román tévé kiemelte, hogy a bírók nagyon sok hibát követnek el, de nem kiemelten csak a mi kárunkra, hanem minden csapat kárára. Mindenféle sértés nélkül mondom, hogy erről könyvet tudnék írni. Nagyon sok tizenegyest nem kaptunk meg.
2017-ben, amikor a magyar válogatott éléről menesztették Bernd Storckot, az ön nevét is emlegette a sajtó a lehetséges utódok közt. Aztán a belga Leekenst választották meg kapitánynak, majd nem sokkal később Marco Rossi hagyta ott a DAC kispadját a válogatottért. Egyszerű a kérdés: van-e esélyünk kijutni az idei Eb-re?
Georges Leekens kinevezése meglepetés volt, de azt hiszem, hogy még épp időben jött a váltás, és jött Marco Rossi. Az ő munkáját pozitívan értékelem. A horvátok ellen például ott voltam a stadionban, és szenzációs győzelmet arattunk. A szlovákoktól viszont kétszer is kikaptunk, ami sorsdöntő volt. Az utolsó mérkőzéseken úgy éreztem, hogy már nem volt meg az a stabilitás, ami például a horvátok ellen látszódott. Úgy érzem, Bulgária ellen 50 százalékos esélyünk van. Előbbre tartunk, mint a bolgár futball, de hogy mi lesz a meccs után, azt még most nem tudom megmondani. Előbb lépjünk túl rajtuk. Kisgyermek korom óta szurkolok a magyar válogatottnak, függetlenül attól, ki a szövetségi kapitány. Hosszú évek után négy éve láttuk, mit jelent kijutni az Európa-bajnokságra. Szeretném azt az érzést újból átélni, már csak azért is, mert részben hazai rendezésű lesz az idei torna.
A Puskás Arénával egy olyan stadiont kapott a magyar futball, amit megérdemelt. Már csak meg kell tölteni érzelmekkel, mérkőzésekkel, győzelmekkel, mert a múlt kötelez.
