Nemrégiben azon gondolkodtam, miért van ilyen kevés ütközés az életemben. Említhetnék itt most példaként jellemütközést, különféle konfliktusokat, vagy egyszerűen csak a céljaim, álmaim megvalósulásnak gátjait.
Mert valóban, igen kevés ilyen ütközés ér. Elárulom hát a titkot, amire rájöttem.
Belesimulok az életembe! Ez tényleg titok! 🙂 Így elmondom hát mindenkinek! Hátha Ti is profitáltok belőle, mert nekem tényleg nagyon sokat segített. Először is szeretném, ha megértenétek egyvalamit: valami mellett állni nem csak azt jelenti, hogy azzal értek egyet, hanem azt is, hogy a többivel nem. Ez egy olyan tényállás, amin nem tudsz változtatni. Egyedül akkor sikerül az „Igaz-Hamis” csapdából kiszabadulni, ha eleve bele sem mész.
Nem mondom, hogy ne légy vallásos, vagy ne érvelj valami mellett, amit fontosnak tartasz, vagy ne állj ki a számodra igazságtalan bánásmód mellett, hanem azt szeretném csak mondani, hogy ha kinyilatkoztatsz, akkor egyúttal megteremted a kinyilatkozásod ellenpólusát is: a másik oldal mellett való „nem állásodat” is.
Egyszerűbben fogalmazva: ha elfogadó vagy, kevesebb ütközés ér majd Téged is. Például ha azt mondod, hogy Te ezt szereted, akkor én örülök neki és támogatlak abban, hogy azt a dolgot szerethesd. Persze, ha a véleményemre vagy kíváncsi, szívesen elmondom. De a lényeg az, hogy elfogadom azt, aki vagy.
Ez minden másra is alkalmazható. Fogadjuk el azt, amerre az út vezet. Ez az egyetlen módja annak, hogy derűnk soha ne lankadjon.
Igyekszem még odafigyelni arra is, hogy ne tápláljak magamban makacs akarást, mert az élet legfontosabb dolgaira valójában nem sok befolyásunk van. Tehetek azért, hogy egészségesen éljek, hogy jobb állásom legyen, de ki dönti ezt el végül?
Tehát, ha nem táplálok „akarást”, ha nincs bennem törtetés, törekvés semmi felé, akkor a vágyódást is könnyedén kiküszöbölhetem. A vágyakozás egyenlő a rabsággal. Ugyanis a vágy bennünk nem szűnik meg attól, ha megkaptuk annak a tárgyát, magát a vágyódást kell kiiktatnunk.
A vágy, a sok akarás, törekvés olyan ütközéseket idéz elő, ami miatt folyamatos harcban érezheted magad. Valóban szükséged van erre? Valóban elég erős vagy ahhoz, hogy minden egyes ellenlábast legyőzz, vagy legalábbis megfutamodásra ösztönözz?
Csak egy pillanatra képzed el, hogy szabad vagy, nincsenek ellenfeleid, mert eleve nem küzdesz. Végre csend van körülötted és ami a legfontosabb, béke. S most azt képzeld el, hogy ez nem csak egy pillanatra igaz, hanem egész életedre! Milyen jó is ez.
