Saját magát költőként határozza meg – mint mondja, az élete maga a poézis. Ha identitásáról kérdezzük, határozottan vágja rá, hogy kettős identitása van: magyar ajkú roma. Fiatalos, lendületes és mozgalmas személyiség. Pedig nemrég töltötte be hetvenedik életévét. Ravasz József főiskolai docenssel, romológussal, roma politikussal, íróval beszélgettünk.
– Ahogyan korábban, most is azt kell mondjam, úgysem hiszem el, hogy már hetvenéves vagy…
– Úgy gondolom, szerencsés vagyok… Az ember a hetedik ikszén túl kicsit szétnéz maga körül. Sok barátom, pályatársam, osztálytársam sajnos már nem él, akikkel pedig találkozom, azok általában panaszkodnak. Az egészségi állapotukra, az életre.
Én szerencsésnek tartom magam, hogy rendszeresen sportolok és nem dohányzom.
Gondolom, minden a múltban gyökerezik… Édesapám, aki 1917-ben született, egészen korán meghalt. Emlékszem, akkoriban sodort cigarettát szívtak, és az én apám is mindig ezt vásárolta, mellette fizikai munkát végzett. Rengeteget köhögött. Akkor határoztam el, hogy én soha az életben nem fogok rágyújtani. Persze kipróbáltam én is, de majdnem megfulladtam tőle, valami borzalmas volt. Így vagyok az italozással is. Mikor besoroztak, akkor történt, hogy mint mindenütt faluhelyen, szokás volt az új regrutákat megünnepelni.
Nálunk, Apácaszakállason is. Jól emlékszem, hiszen a dátum is történelmivé lett – 1968 eleje volt. Mindenki jól mulatott, gratuláltak a kocsmát második otthonuknak tartó szövetkezeti dolgozók is, sorra. Két nagy üvegpohár rumot megitattak akkor velem. „Meghaltam” aznap este, egy hétig olyan rosszul voltam, hogy megmaradt az „örök tanulság”. Azóta is csak nagyon ritka alkalmakkor koccintok. Mindig megmosolyogtat, mikor visszagondolok egy régi disznóölésünkre.
Nálunk, mint cigány családban is nagy hagyomány és ünnep volt a disznóölés – jöttek ám a disznótoros vacsorára a rokonok, az ismerősök, szólt a nagy cigányzenekar. S persze mindenki ivott. Anyám ismerve a „nyavalyámat”, lefőzött a mulatozás előtt egy jó adag orosz teát, a színe hasonlított a konyakéra. Én azt iszogattam, így „konyakoztam”.
Az interjú tovább folytatódik a dunaszerdahelyi.sk oldalon.
