Meg kell mondjam, sok téli felkészülést reszkettem már végig, némelyiket a hideg miatt szó szerint is, de… Ezt a mostanit majd az első öt tavaszi forduló igazolja. Ha fanyalognék – mert hát joggal tehetném – talán beleesnék abba a hibába, amibe sokunk. Figyelem szurkolótársaim véleményét, naponta állítanak meg az utcán vagy a lakótelepi élelmiszerüzletben. Csak, hogy értsék a szituációt:
Egy magamfajta nem azért kritizál, mert az olyan marha nagy „stíl”, hanem mert fáj neki az eredménytelenség, szenved a védelem „töketlenségétől”, s ha tehetné, naponta 1 eurónként rakna félre otthon a malacperselybe egy jó csatárra. Nem szakemberek vagyunk, csak „szívemberek”, mi elnézzük a csapat gyatra játékát, de elvárjuk, hogy a stáb „nézze el”, nekünk ez szívügyünk. Mert ha már az összes légiós elfelejtette, merre van Dunaszerdahely, mi akkor is itt maradunk! És akkor is, ha az edzőnek nehézkes kiejteni a klub nevét, amit irányít. Szombat van, 16:00, kezdődik az utolsó felkészülési mérkőzésünk:
⚽️ Száraz – Kružliak, Šimić, Beskorovainyi, Davis – Kalmár – Divković, Schäfer, Fábry, K. Vida – Philips.
Különleges az ellenfél klubszíne: lila-sárga! Érdekes kombináció, a Maribor sokszoros szlovén bajnok is egyben. A Zvezda elleni kezdőt több helyen megváltoztatta Heldér Cristovao, nekem speciel rögtön feltűnt az új középső bekkünk, Lorenco Šimić. Nameg az is, hogy nincs Ramirez, van viszont ismét egy Ricardo Phillips. Azt hiszem, a venezuelait simán otthagyhatnánk törökbe, esetleg ha kapnánk érte két-három tevét, az is pozitívabb lenne.
Élénkebb iram, és egy, a fizikát is meghazudtoló gól Davistől, ez jellemezte kezdetben a játékunkat. Aztán összeomlott a net, majd egy tűzeset borzolta a kedélyeket, ami miatt a második félidőtől folytattam csak a mérkőzést. Hogy tudta úgy csavarni belsővel a labdát Erick, hogy közben a hosszú sarokba küldte, nem a rövidre? Az nem a szél volt!
A szél a füstöt fújta Dunaszerdahelyről, Erick bombájával nem tudott mit kezdeni. Két góljával a felkészülés legeredményesebb góllövője…
… jegyezte meg N. K. a meccs végén, ami azt hiszem, sokat elmond rólunk. Illetve ugye a csapat jelenlegi helyzetéről, s bár a tréner ígéreteiből mintha megvillantottak volna a fiúk ezt-azt, összehoztunk egy olyan gyermeteg gólt, amitől egy gyöngytyúknak az összes tolla kihullana! Kapufánál mindig centiken múlik a siker, ezen a találkozón kétszer is centiken múlott… míg a Zvezda ellen a kaput is több méterre elkerültük.
Szeretném látni, és szeretném hinni, hogy képesek vagyunk folytatni a Hyballa mester által kikövezett utat. Egyelőre nehéznek mutatkozik. Nehéznek és rögösnek. Hamarabb cseréltünk viszont, mint a múltkor:
64. Ramirez, 55. Vida Máté, 79. Čmelík, 86. Blackman…
… az eredmény viszont már nem változott (1:1), majd az első játékrész hiányzó perceit tisztelettel jelentem, utólag pótoltam. Legalább így azt is megértettem, miért játszottuk az első játékrészt a mi labdánkkal, a másodikat pedig a szlovénekével. Ilyet utoljára gyermekkoromban a Grundon láttam, hogy igazságos legyen a párharc. Egy jó feleség elviseli férje hóbortjait, egy jobb feleség meg is érti. Az enyém hozzá is szól!
A játékon túl még szembetűnő volt, hogy fél óra alatt szinte koromsötét lett. Hálás szurkolóként megköszönném a DAC munkatársainak a közvetítéseket, tudósításaikat, képeket…
Fiúk, jó utat hazafelé, pontosan egy hét múlva találkozunk. Szerintem még egy csatár elkelne a csapatba. Az elvonási tüneteim súlyosbodtak, úgy érzem, ez az utolsó hét a felkészülés szempontjából a legfontosabb időszak lesz, mind a csapatnak, mind nekem…
Február 16., 15:00: DAC–Szenyice, gyere Te is az Arénába! Mindent bele!
(Roberto)
