FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
László Csaba távozása után a szurkolók nagyon nehezen fogadták el Marco Rossit. Az olasz távozása után hasonló helyzetben találta magát Peter Hyballa is. Mr. Gegenpressing távozása után pedig ez várt a portugál Hélder Cristóvãora is. Játékstílus-változást ígért, ezért is kérdeztük, hogy miben rejlik az ő edzői filozófiája.
Az interjú és a videóinterjú január 20-án készült
Üdvözlöm önt Dunaszerdahelyen! Kérem, hogy néhány szóban mutatkozzon be nekünk!
A nevem Hélder Cristóvão. Egykori futballista vagyok, aki olyan klubokban fordult meg, mint a Benfica, a La Coruña, a Newcastle vagy a Paris Saint Germain. Pályafutásomat a görög Larissza együttesében fejeztem be. Edzői karrieremet az egykori klubomnál, az Estorilnál kezdtem, majd következett a Portimonense. Ezt követően a Benfica B-csapatánál töltöttem öt évet, ahol sok fiatal tehetséggel dolgoztam együtt. Ezután Szaúd-Arábiába kerültem egy évre, majd Dunaszerdahelyre jöttem az itteni projekt felügyelésére. Jelenleg az aktív játékos-pályafutásom befejeződött, edzőként tevékenykedem. Szeretnék sikeres lenni ebben a szerepkörben.
A DAC megadta a lehetőséget, hogy részt vehessek ebben a szerintem remek projektben, ahol sok tehetséges fiatallal találkozhatok. Tehát, munkára fel!
Tizenhárom éves volt, amikor az 1984-es Európa-bajnokságon Portugália és Franciaország egy olyan mérkőzést játszott egymással, amely a romantikus futball legszebb napjait idézte. Volt-e még a portugál válogatott történelmében hasonlóan emlékezetes összecsapás?
Platini góljával 3:2-es vereséget szenvedtünk akkor. Mindkét gólunkat Rui Jordão szerezte, aki fantasztikus futballista volt. Nagyjából három hónapja hunyt el, és a halála nagy veszteség volt Portugália számára. Sokan mondják, hogy ez volt a nemzetünk legjobb és legérzelemdúsabb mérkőzése. Ellenőriztük a találkozó menetét, lőttünk két gólt, mégis vereséget szenvedtünk.
Szerintem azóta több jó mérkőzést is játszottunk, például a 2016-os Eb Horvátország elleni összecsapását emelném ki.
Szerintem az volt az elmúlt évek egyik legjobb meccse. Rengeteg tehetséges labdarúgónk van és egy csodálatos válogatottunk. Ez a kérdés összefügg azzal, hogy mi fog történni az idei kontinensviadalon. Véleményem szerint sok jó csapat van, de Portugália mindenképpen az öt legnagyobb esélyes közé sorolandó, és szerintem jól is fogunk szerepelni.
Melyek voltak a játékos-pályafutása legnagyobb mérföldkövei? Elégedett a pályafutásával?
Szerintem elégedett lehetek a karrieremmel. Huszonhat éves koromban volt egy súlyos sérülésem, ami miatt másfél évet nem futballozhattam és három műtétet is abszolváltam. A sérülésem előtt voltak ajánlataim Spanyolországból, a Real Madridtól és Olaszországból, a milánói Intertől. Azt gondolom, hogy ezek lehetnek pályafutásom legkiemelkedőbb pontjai.
Mindent összevetve elégedett lehetek a pályafutásommal, hiszen a válogatottban is szerepelhettem, és kipróbálhattam magam a legszínvonalasabb bajnokságokban.
Szerintem a számokkal is rendben vagyok, szereztem néhány gólt. Szerettem volna világbajnokságon is szerepelni a válogatottal, de ez nem jött össze. Meglátjuk, hogy a jövőben vezethetem-e szövetségi kapitányként az országom válogatottját egy ekkora viadalon. Ez az edzői pályafutásom legnagyobb célja.
A portugál labdarúgás mindig is a támadófutballjáról volt híres, de például a 2016-os Európa-bajnokság döntőjén azt is láthattam élőben, hogy milyen fantasztikusan egységes védekezése volt a csapatnak. Portugál edzőként mire fektet nagyobb hangsúlyt: a támadásra vagy a védekezésre?
Mindegyik edző a győzelemre helyezi a hangsúlyt. Tudjuk, hogy a modern labdarúgás nagyon gyors, a játékosok fürgék és erősek, tehát nagyon jól meg kell szerveznünk a csapatot. Ez a különbség a mai edzők között: elkezdtük nagyon jól megszervezni az együttest, hogy blokkolhassuk az ellenfél játékát és megpróbáljunk gólt szerezni.
Az én filozófiám, hogy a gárda játékának mindig kiegyensúlyozottnak kell lennie. Nem vagyok védekező felfogású edző, szeretem a támadófocit, de az elsődleges, hogy ne kapjunk gólt. Ha nem kapunk, akkor egy lőtt találattal is lehet meccset nyerni. Szeretem a látványos futballt, de néha nincsenek meg a kellő játékosok ehhez a stílushoz.
Tíz nappal ezelőtt érkeztem Dunaszerdahelyre, elkezdtem megismerni a futballistákat, és már van is néhány ötletem. Azt gondolom, hogy a múltban túl gyorsan futballozott az együttes, én pedig azt szeretném a játékosoktól, hogy jobban tartsák meg a labdát. Ez nem mindig könnyű, mert változtatni kell a játékosoknak szánt üzeneten és az edzéseken. A labdarúgók rengeteg új információt kapnak, így ezt a folyamatot edzésről edzésre, napról napra kell felépítenünk. Nem törődünk az eredménnyel és azzal, hogy győzünk vagy veszítünk, de úgy vélem, hogy a legutóbbi vereségünk túlságosan nagyarányú volt. Végül azonban a jó dolgokat tartjuk meg. Egy más ötletekkel teli csapatot láthattunk, amely hátulról építkezik, többet passzol a mezőnyben, amelyben több játékos helyezkedik a labdához közel. És ha letámadunk, akkor mindenkit nyomás alá helyezünk, nem csak két-három játékost.
Az ideérkezése előtt milyen információkkal rendelkezett a Fortuna Ligáról és a DAC-ról? Majdnem két hét után van valami, ami szemet szúrt önnek?
Régebb óta figyelemmel követem a DAC-ot. Tudom, hogy előttem gyors visszatámadásos taktikával és támadólag léptek fel. Én azonban szeretném jobban megbecsülni a labdát és alaposan megjáratni a középpályán. A Fortuna Ligában három kiemelkedő együttes van: a DAC, a Slovan és a Zsolna.
A Slovan egy lépéssel mindenki előtt jár, ez az igazság. Az a célom, hogy lassacskán megközelítsük őket és lefaragjuk ezt a lépéshátrányt.
Ez egy nehéz bajnokság sok olyan csapattal, amely hátulról építkezik, és akik nem ritkán öt védővel lépnek pályára. Ezek a gárdák jól szervezettek és a gyors ellentámadásokra játszanak. Ennek ellenére egy jó, versenyképes bajnokságnak tartom a szlovák élvonalat, amely megfelelő a fiatal játékosok fejlesztéséhez. Ez a projekt, azért jöttem Dunaszerdahelyre, hogy megadjam a lehetőséget a fiataloknak, hogy a csapat tagjai lehessenek és a jövőben nagy nevet szerezhessenek maguknak.
El tudná mondani tömören a jelenlegi gárda erősségeit és gyenge pontjait?
Felkészülési időszak van, láttam a játékosokat, és talán lesz néhány változtatás, amely nem a személyeket, hanem inkább a pozíciókat érinti majd. Fontos, hogy mindenkit megismerjek, de még csak másfél hete vagyok itt. Vannak erősségeink és gyenge pontjaink egyaránt, jelenleg azonban nem szeretnék a gyengeségeinkről beszélni, csak az erősségekről. Versengő típusú és tapasztalt futballisták alkotják a keretet, és azért jöttem ide, hogy segítsek nekik még jobbá válni. Ugyanolyan formában kell megkezdenünk a változást, ahogy a legtöbb mérkőzést meg fogjuk nyerni, de erősek akarunk lenni és fel szeretnénk készíteni a csapatot a nagyobb kihívásokra is, hiszen nem akarunk Szlovákia határain belül megállni. Egy olyan együttest akarunk építeni, amely készen áll a nehezebb összecsapásokra is.
Mit tudna mondani az esetleges érkezőkről?
Nem lesznek új futballisták, csak a csapaton belüli pozíciókat szeretném néhány helyen megváltoztatni. Ha lesz is érkező, az valószínűleg itteni játékos lesz. Nem azért érkeztem Dunaszerdahelyre, hogy új futballistákat hozzak, hanem hogy az itteniekkel foglalkozzam.
A dunaszerdahelyi szurkolók Rossi és Hyballa alatt hozzászokhattak a kifelé forduló edzői viselkedéshez. Az eddigi mérkőzéseken önből inkább visszafogottság sugárzott. Ez csak azért volt, mert teljesen a játékosok megismerésére összpontosított? Milyen típusú edző ön?
Nyugodt vagyok, hiszen nekem a labdarúgóim felé kell kommunikálnom, nem pedig a szurkolók felé. Nem vagyok showman, abban a munkában hiszek, amit az edzéseken elvégzünk. Szerintem minőségiek a gyakorlásaim, és ha a játékosok megértik, amit akarok tőlük, akkor nem kell produkálnom magam a mérkőzések alatt.
A szurkolók a csapattól akarnak jó produkciót és győzelmeket látni, nem pedig a vezetőedzőtől. Nem jó, ha az edző lesz a sztár a játékosok helyett. A futballistáknak kell a figyelem középpontjában lenniük, nem az edzőnek.
Az edző azért van itt, hogy megszervezze a csapatot, hogy kiindulópontot adjon a hétközben begyakorolt dolgok tekintetében. Azonban a döntéseket a futballistáknak kell meghozniuk a pályán. Ha minőségi volt a hétközi gyakorlás, akkor csak annyi a dolgom a kispadon, hogy a kisebb dolgokra odafigyeljek. Ha így lesz, akkor jönni fognak a győzelmek, a szurkolók pedig nagyon boldogok lesznek. A szurkolóknak megígérem, hogy minden győztes meccs után közösen fogunk ünnepelni, de a találkozó során a játékosoké a főszerep.
A legutóbbi két felkészülési mérkőzés láthatólag nem hozta ki önt a sodrából, és úgy véli, nem az eredmény a fontos, ám mégis készítenie kellett egyfajta értékelést és levonta a következtetéseket. A felkészülés melyik fázisában vagyunk jelenleg?
A felkészülés kezdetén vagyunk még csak, jelenleg pedig az a célom, hogy mindegyik játékost alaposan megismerjem. Ezért mindkét mérkőzésen másoknak adtam lehetőséget, így most van egyfajra rálátásom arra, hogy kivel számolhatok az első csapatban. A keretben három típusú futballista található meg: azok, akik készen állnak, azok, akiknek fejlődniük kell, és a harmadik kategória pedig azok, akiknek még sokat kell fejlődniük. Ebbe a kategóriába főleg az U17-es és az U19-es futballisták tartoznak.
Tudom, kik állnak készen, azoknak pedig szeretnénk időt adni, akik szerintünk még nem állnak készen, de a jövőben igen.
A Szakolca ellen főleg a fiatalokat vetettem be, a Nyitra ellen már inkább olyan formában küldöm pályára a csapatot, ahogy azt a jövőben is szeretném. Hétfőn a videószobában megmutattuk a futballistáknak, hogy mi működött jól a Brünn elleni összecsapáson, amelyet 5:0-ra vesztettünk el. Az elmúlt héten láthattunk néhány nagyon pozitív dolgot is, a negatívumokat pedig meghagyjuk magunknak. A Nyitra ellen egy kicsit más taktikai hadrendű csapatot küldök pályára, és természetesen győzni szeretnénk.
Az ideérkezése előtt valószínűleg minden fellelhető információt kikeresett a DAC-ról. Mit látott?
Rengeteg információm van a klubról. Tisztában vagyok vele, hogy a szurkolók nagyon fontosak a klub számára. Néha a szurkolók nyerik meg a meccseket, és itt ez több alkalommal is előfordult már. Higgye el, tudom, miről beszélek, hiszen láttam már élőben egy mérkőzést a stadionban. Láttam a környezetet, és megértem a klub kultúráját, de az én célom a Szenice elleni első bajnoki találkozó megnyerése. El kell érnünk a megfelelő erőnlétet addig a meccsig. Nem könnyű dolog néhány nap alatt elérni ezt. Megtehettem volna, hogy a régi kezdőcsapatot játszatom, de vannak olyanok, mint például Javro, Phillips vagy a fél évet kihagyó Bednár, akiknek most kell megadni a játéklehetőséget. A Máltára való utazásunk után tovább folytatjuk a megkezdett munkát, és a Szenice elleni összecsapásnak pedig nagyon erősen vágunk neki.
Nem azért jöttem, hogy új labdarúgókat hozzak, hanem hogy az itteniekkel foglalkozzam, megadjam nekik a lehetőséget. Könnyű lenne megkérnem a klubtulajdonost, hogy hoznék ide egy brazilt, egy portugált és egy spanyolt, akikkel nagyon erősek lennénk, de a szerződésem aláírásakor tisztában voltam az itteni projekttel, hogy javítsak a jelenlegi futballisták teljesítményén és a Fortuna Ligában való helyezésünkön is. Fantasztikus munkát szeretnénk végezni, és nem fél évre, hanem két és fél évre jöttünk.
Ez egy hosszantartó projekt, amely során néhány dolgot a klub működésében is megváltoztatunk, mint például a mentalitást. Csodálatos épületek állnak a rendelkezésünkre, ez nagy pozitívum, tudom, hogy a szurkolók mindig győzelmet akarnak látni, de sajnos ezen a két felkészülési mérkőzésen ez nem jött össze. Bocsánatot kérek ezért, de igyekezni fogunk egy kiváló együttest kialakítani, amelyre bárki büszke lehet.
A beszélgetésünk során nekem az jön le, hogy ön szereti a kihívásokat. Ez a klub magában a remek és igényes szurkolói közeggel egy nagy kihívás. Ezért a beszélgetésünket megköszönve kívánom, hogy a szurkolókkal a sikeres szezon végén egy jót pacsizzon!
Pontosan ez az, amit szeretnék. Ezért is olyan fontos ez a beszélgetés, hogy az emberek jobban megismerhessenek. Azt üzenném a szurkolóknak, hogy tudjuk, mit csinálunk.
Azért jöttünk a DAC-ba, hogy egy új stílusú futballt produkáljunk, de természetesen mindig szeretnénk az ellenőrzésünk alatt tartani az adott mérkőzés menetét.
Ehhez nem mindig az szükséges, hogy valaki ötven métert sprinteljen. Ha a játékosok közelebb helyezkednek a labdához, akkor sokkal könnyebb azt visszaszerezni. Szeretem a látványos focit, és respektálnunk kell a szurkolókat is. Valami különlegeset szeretnénk hozni Dunaszerdahelyre trófeák formájában, és szerintem erre meg is van minden esélyünk.
