NYITÓKÉP: PIXABAY
Tegnap volt a szerelmesek napja. A virágüzletekben a férfiak egymásnak adták át a kilincset. A legtöbbjük gyönyörű virágcsokorral lepte meg kedvesét. Ezen a napon az éttermek is tömve voltak, előzetes foglalás nélkül nem is igen lehetett üres asztalra lelni.
A szerelmes párok ilyenkor együtt ünneplik meg a kapcsolatukat. Ekkor jöhet a pohár finom bor és a gyertyafény is. A baráti köröm egy része is ugyanígy tett. Egy másik része azonban szembement a „szokásokkal”.
Péntek este lévén a férjek elindultak a megszokott pasis estjükre, míg mi csajos estet tartottunk. Közösen töltöttük az estét egy üveg bor és némi finomság mellett. Csacsogtunk, filmet néztünk, s jókat nevettünk azon, hogy milyen „különlegesen” töltjük ezt az estét.
Persze, délután mindegyikük megajándékozta egymást egy-egy aprósággal. A lányok virágot kaptak, a fiúk csokit és bort. Az este azonban külön telt. Félreértés ne essék, nem azért történt így, mert rosszak lennének a kapcsolataik, sőt!
Két pocakos kismama is volt a társaságunkban. Jómagam és egy barátnőnk szingliként voltunk jelen, a többiek azonban mind boldog házasságban élő hölgyek. Csak épp nem osztják a véleményt, miszerint
február 14-én kötelező romantikázni, akkor kell kimutatni a másik iránt érzett szerelmünket, majd az év többi napja folyhat szürkén, ezek nélkül.
A tegnap este együtt lévő barátnőimmel egyetértünk abban, hogy minden nap egy új alkalom arra, hogy megéljük érzéseinket. Nem kell ezt egyetlen naphoz kötni. Bármelyik napból csinálhatunk Valentin-napot. Igazából minden napban kellene lennie egy kicsi Valentinnek…
A kedvesség és odafigyelés nem ünnepnaphoz kötött. Mindenesetre sokan csodálkozva néztek ránk, amikor elárultuk az esti programunkat. Kikerekedett szemmel kérdezték, „de hisz Valentin-nap van, tudjátok”?
Igen, tudtuk! Kicsit másképp, de meg is ünnepeltük azt. 🙂
