Szeretjük a családunkat, hozzátartozóinkat, barátainkat biztonságban tudni. Ebben mind egyetértünk. De szülőként mégis hogyan tudjuk ezt a gyermekeink életében is megvalósítani?
Az tagadhatatlan, hogy a szülő egyik elsődleges felelőssége gyermekei érzelmi biztonságának megteremtése.
Úgy hiszem, szülőként, nem úgy teremtünk biztonságérzetet egy gyermek életében, hogy minden bizonytalanságot kiszűrünk és teljesen kiiktatunk, hanem csakis úgy, ha a természetes bizonytalanságérzést, és időnként a biztonságérzet hiányát gyermekünkkel is elfogadtatjuk.
Rengeteg dolog van a saját életünkben is, amit mi magunk sem vehetünk biztosra. Nem tudjuk a választ a világmindenség létezésére, ahogy arra sem, mégis mi fog történni velünk a jövőben, még azt sem, mi lesz egy perc múlva. Miért kergetjük hát még mindig azt az illúziót, hogy képesek vagyunk egy másik életet „elrendezni”, megtervezni, irányítani. Ahogy a magunk jövőjét, úgy a gyermekünkét sem láthatjuk előre.
De! Megoldás lehet, ha segítünk neki ezen törvényszerűségeket megérteni. Hogy természetesnek vegye azt, amit nem tud befolyásolni, de legalábbis el tudja fogadni. Hogy ne lázadjon a megmásíthatatlan dolgok alakulása ellen és értse meg, emberi mivolta korlátozott. Ez nem azt jelenti, hogy mondjon le az ambícióiról és adja fel – az elérhetetlennek hitt – álmait, hanem csak annyit, hogy ne lőjön túl a célon, de mégse futamodjon meg egy kis kihívástól.
Ez az egyetlen út, hogy egy biztonságos helyet találjon magának, magában. Ha elfogadja, bármit is tesz, csinál, vagy mond, nincs garancia arra, hogy az a végén is úgy fog alakulni.
