A cikk megjelent a Klikk Out 2020/02. számában.
Miről ismerszik meg egy jó nagymama? Nála mindig lehet még egy kicsivel tovább tévét nézni? Az ő nappalijában szét lehet ugrálni a kanapét? Esetleg ő süti a legfinomabb mákos kalácsot? Naná. De ha valami bibit szerzünk, valamink fáj, azt is ő tudja a legjobban, hogy mitől fog az meggyógyulni. “Fáj a torkod, fiam?” (Ha lány vagy, jó eséllyel akkor is ezt a megszólítást választja.) “Igyál egy kis kamillateát, az jót tesz.”
Kilométeres a listája a házi praktikáknak, melyekkel nyavalyáinkat kúráljuk. Ezek zöme növényi alapú. És persze voltak azok az idők, melyekben másfajta orvoslás nem is létezett, vagy ha mégis, nem biztos, hogy volt benne köszönet. Gondolok itt például a középkorban hihetetlen népszerűségnek örvendő érvágásra, mely abban nagyon is hasonlított a modern csodagyógymódokra, hogy kisebb változtatásokkal, de mindent gyógyítottak vele. Vagy legalábbis megpróbálták.
Ennél sokkal régebb óta, évezredek hosszú során át kúráltak viszont gyógynövényekkel, illetve belőlük készült főzetekkel. Emlékszünk például az ausztriai Ötzire, az 5000 évvel ezelőtt élt emberkére, akit a tetoválásaiból kikövetkeztethetően akupunktúrával kezelhettek? Nos, a tetkók mellett egyéb érdekességekkel is szolgált a lelet, például a gyomrában nyírfataplót találtak, valamint ostorféreg tojásait. Előbbi hatékonyan irtja az utóbbiakat, és nagyon úgy tűnik, hogy erre már az ő korában is rájöttek. A gyógynövények mind a mai napig fontos szerepet játszanak az orvoslásban ilyen vagy olyan formában, és a fejlődő világ nagy részén még mindig ez a gyógyítás meghatározó, ha nem az egyetlen elérhető módja.
Fokozatosan, próba szerencse alapon jöttek rá az emberek hosszú generációk alatt, hogy melyik fű milyen tüneteket képes enyhíteni, s az utódoknak is megtanították, amire rájöttek. Tudták például, hogy a nyírfa kérgéből készített főzet leviszi a lázat, vagy hogy az éretlen mák gubójából nyert tej fájdalomcsillapító hatású. Nyilván azzal nem voltak tisztában, hogy miként is működik ez pontosan, de számukra nem is volt fontos, ha a beteg jobban lett.
Edzard Ernst professzor Trükk vagy terápia című könyvében részletesen leírja, hogyan is nőtt ki szépen lassan a modern farmakológia épp a gyógynövény-terápiából. A 18. századtól kezdtek a kutatók tudatosan kísérletezni az adagokkal, a beadás formájával a minél nagyobb hatás, illetve minél kevesebb mellékhatás elérése érdekében. William Withering angol orvos például 9 évet áldozott az életéből arra, hogy 156 betegen kísérletezze ki, hogy a vizenyő ellenszereként használt gyűszűvirág por vagy tea formájában, illetve mekkora dózisban adva fejti ki optimálisan a hatását.
Mások fokozatosan aztán arra is rájöttek, hogy a növényeknek nem feltétlenül egésze az, mely gyógyító erővel bír, és sikerrel tudták izolálni magát a hatóanyagot belőlük. A kínafa kérgét a perui indiánok nagyon régóta használták a malária ellen, de csak Európába való importálása után jöttek rá francia tudósok, hogy a kérgében levő kinin a kulcsa a hatékonyságának, így ezentúl elég volt azt beadni a pácienseknek. A lázcsillapítóként használt fűzfakéregből pedig szintén sikerült a hatóanyagot, a szalicint izolálni. Az azonban ebben a formájában komoly gyomorproblémákat okozhatott. A kellemetlen tünetek kiküszöbölése érdekében kémiailag kicsit modifikálták, s meg is született az acetilszalicilsav, melyet azóta is Aspirin néven ismer és szed a fél világ. Ugyan ritka esetben még így is okozhat gyomorbántalmakat, és kicsi gyerekeknek sem ajánlják, a tanulmányok szerint a felnőtteknél csökkenti a szívroham, agyvérzés és bizonyos ráktípusok kockázatát.
Innen is látszik, hogy – ellentétben azzal, amit sokan gondolnak –, nincsen olyan éles ellentét a gyógynövényterápia és a „nyugati orvoslás” által használt gyógyszerek között, hiszen az alapanyagok nagyon sokszor megegyeznek.
Igaz ez még az olyan gyógyszerekre is, mint a kemoterápia során használt Vincristine, nincs túl sok értelme tehát a „természetes” és „kémiai” szembeállításnak. A természetes dolgokhoz amúgy hajlamosak vagyunk csupa pozitív képzetet társítani, holott messze nem minden természetes dolog emberbarát – eleve az összes vírus és baktérium is az, az általuk okozott betegségekkel egyetemben.
Egy másik gyakori, de téves elképzelés az, hogy a gyógynövénykészítmények szedésének nem lehetnek negatív hatásai. Sajnos, ami valóban hat, az jó eséllyel mellékhatásokkal is bír, főként ha hosszú távon szedik – igazából minden a dózison múlik. Azt pedig könnyebb ellenőrizni a gyógyszertárban kapható készítmények esetében, melyeknél a használati útmutatóban fel is van tüntetve az ajánlott adagolás, minden esetleges mellékhatással egyetemben. A gyógynövények szedése emellett gátolhatja bizonyos konvencionális gyógyszerek felszívódását. Nem árt tehát rákérdezni ezekre a dolgokra, mielőtt valaki úgy dönt, hogy használni kezd valamilyen gyógynövényt. A már emlegetett Trükk vagy terápia vonatkozó fejezetében találunk két táblázatot is arról, hogy melyek azok a leggyakrabban alkalmazott gyógynövények, melyek klinikai tesztek alapján igazoltan hatékonyak (vagy épp nem azok) bizonyos kórképek esetén, illetve hogy milyen mellékhatásokkal jár nagy dózisban való szedésük.
Jó példa az előbbiek illusztrálására az orbáncfű, mellyel sok kísérletet is lefolytattak, így elegendő adattal rendelkezünk a megítéléséhez. A Cochrane Library által végzett nagy metaanalízis szerint, mely összegzi a tanulmányok eredményeit, valóban hatásos enyhe vagy közepes fokú depresszió esetén. Ráadásul e növény esetében nem sikerült a hatóanyagot sem izolálni, vagy legalábbis izolálva nem hatott a kívánt mértékben. Erős depresszió és különböző pszichózisok esetében azonban hatástalannak bizonyult, ezért ilyen állapotokra egyáltalán nem is ajánlott. Emellett nagyon sok receptre előírt orvosság felszívódását gátolja, köztük bizonyos rákgyógyszerekét, fogamzásgátlókét, illetve szervátültetés után szedett kilökődésgátlókét is – mondanom sem kell, ennek katasztrofális következményei lehetnek.
Több okból különösen kell vigyázni a kínai eredetű gyógynövénykészítményekkel. Mivel azoknak a piaca nincs olyan szigorúan ellenőrizve, mint az európai, bizony érhetik és már érték is nagyon kellemetlen meglepetések a fogyasztókat.
Csak hogy egy példát említsünk, a 90-es évek elején nagy népszerűségnek örvendett az aristolochia néven futó készítmény, melytől rengetegen reméltek csodás eredményeket fogyókúrájuk során. Annyi volt „csak” a probléma, hogy a szer sokaknál veseelégtelenséget okozott, 30 esetben halálosat. Erre a lehetőségre persze nyilván nem figyelmeztették a felhasználókat, különben épeszű ember nem nyúlt volna az aristolochia után. Ráadásul évekkel később az is bebizonyosodott, hogy hosszú távú szedésének rákkeltő hatása van.
Ahogy arra Rose Shapiro is figyelmeztet Beveszed?-jében, az ellenőrzés hiánya miatt az is kérdéses, hogy mennyi hatóanyag van a kínai készítményekben. Könnyen lehet, hogy jóval kevesebb, vagy ami rosszabb, több, mint amennyi fel van tüntetve – ez könnyen túladagoláshoz vezethet. Előfordul az is, hogy a gyógynövények nehézfémekkel szennyezettek, melyek a szervezetben felhalmozódva mérgezéshez vezetnek, illetve a hatás biztosítása érdekében az élelmes gyártók valódi gyógyszereket kevernek a termékükhöz. Sheffieldben például 2003-ban gyógynövényes krémeket teszteltek, melyeket gyermekeknek ajánlottak ekcémára. A 24 készítményből 20 kortikoszteroidokat tartalmazott, mely ugyan valóban hatásos ekcéma ellen, gyermekeknek mégsem szabad adni, hiszen hormonális- és növekedési zavarokat okozhat. Mindemellett a kínai eredetű termékekkel az is a baj, hogy gyakorta védett növényeket használnak fel bennük, vagy épp állati eredetű összetevőkkel is találkozhatunk. Megeshet hát, hogy bár épp a természet iránti szeretetünk által vezérelve választjuk a gyógynövénykészítményeket, tudtunk nélkül éppen a természetnek, amúgy is kihalással fenyegetett állatoknak, növényeknek ártunk ezzel.
Mindezekből kifolyólag ugyan nem szeretnék senkit lebeszélni a gyógynövényekről, mindenkit tájékozódásra buzdítanék azok hatását, mellékhatásait, esetleg más gyógyszerekkel való kölcsönhatásait illetően. Semmiképp ne helyettesítsük velük például vérnyomásgyógyszerünket vagy egyéb, orvos által előírt terápiánkat. Továbbá az ellenőrizetlen forrásból származó termékeket mindenképpen érdemes elkerülni, pláne, ha csodás gyógyulást ígérnek mindenfajta nyavalya ellen – az ilyen ugyanis több mint valószínű, hogy sárkány ellen sárkányfű…
