Bevégeztetett. Vasárnap reggelre megtudtuk a 2020-as parlamenti választások végeredményét Szlovákiában. Úgy gondolom, sokunknak elege volt már a kampányból, a szórólapokból, a hirdetőtáblákról ránk mosolygó régi és új politikusjelöltekből.
A kampányuk elég silányra sikeredett, de a miértjébe és színvonalába inkább ne menjünk bele. A listákon szereplő személyek feddhetetlenségébe se!
Véleményem szerint azok a pártok – akik többségében minket, felvidéki magyarokat érintettek – a választások előtti optimizmusukkal nem tudtak mozgósítani. Érdekesnek viszont azt találom, hogy a kávéházi „közvélemény-kutatások”, és még a kiskocsmai féldecizés közben kialakított vélemények is azt mutatták, hogy egyik magyar érdekeltségű párt sem fog tudni beleszólni a szlovák parlament munkájába.
Hogyan lehetséges, hogy a pórnép ezt tudta, ők meg nem? Esetleg ők is tudták, csak nem merték kimondani?
Az már nem lehet a kifogás, hogy a választópolgár nem ment el szavazni (cca 66% volt a részvétel), viszont az igen, hogy kire szavaz. Arra a kérdésre, hogy miért megosztott a szlovákiai magyar, van egy nagyon egyszerű opció.
Mert a magyarokat képviselő politikusok megosztották őket!
A hajnali meglepetésekből ocsúdó politikusok már a jövőt tervezik. Vízióik vannak a jövővel kapcsolatban, és az új terveik sokaságában meg sem fordul a fejükben elgondolkodni személyük alkalmasságán.
