SZERZŐ: MÉSZÁROS KRISZTINA
Egy ausztrál négygyermekes főállású édesanya posztja kapcsán a magyar médiában is megjelentek vélemények arról, normális-e, vagy csak egy kicsit ez a fiatal anyuka, aki teljesen boldog attól, hogy a családját kiszolgálja!
Brooke Smith Facebook-posztjában írt arról, hogy boldog édesanyaként és háziasszonyként addig nem fekszik le aludni, amíg el nem készül azokkal a feladatokkal, amelyek nélkül szerinte nem indulhat új nap a családjában. Négy gyermeket nevelni, főzni, mosni, kikészíteni a férjnek a tiszta ruhát másnapra, majd korán felkelve reggelit készíteni a családnak, őt boldoggá teszik.
Mellesleg ez a nő gyönyörű és ápolt.
A legfontossabb információk hiányoznak a posztból.
Többek közt feltenném a kérdést: ki segít neki? Ez a külső megjelenés, fodrász és körmös, netalántán kozmetikus nélkül fenntartható? Tehát a kérdés, hogy hány gyerekmegőrző segéderőt alkalmaznak, s ha nincs, akkor mikor alszik, eszik, tisztálkodik ez a csodálatos Nő (s ebben az esetben mikor lehet hozzá menni átképzésre?)!
Nem tartom lehetetlennek, hogy igenis lehet boldogan élni a háztartásbeliek életét, ami minden, csak nem nyugodt. Igenis hiszem, hogy van, akinek ennyi teljesen elég, sőt sok is (nekem is az lenne), de emiatt sem őt, sem mást nem szeretnék megítélni. De tényleg jó lenne belelátni, hogy miben tud feltöltődni és meddig tud ép ésszel létezni ekkora nyomásban, ami négy gyerek nevelésével rá hárul. S mivel a posztban csak egy személyes feladatnak jelöli ezeket meg, gondolom, a férj nincs sokat otthon.
Ebben a hírben épp az az abszurd, hogy ez a Nő, nem azt mondta, hogy figyi, négy gyerekem van, jól vagyok, mert a férjemmel együtt neveljük és szeretjük a gyerekeinket! Inkább arról szónokol, hogy a házimunka fontosabb neki annál, hogy lepihenjen. Mert addig csinálja, míg el nem készül. S másnap, gondolom, pár óra alvás után korán kel, hogy megcsinálja a reggelit a férjének.
Oké! Elhiszem neki mindezt, de meddig? Meddig igaz ez az állítás, vagy hogy van a folytatása a történetnek? Mert nem ennyi, az tuti… Lehet ott folytatódik, hogy aztán lefekszem a legkisebb gyerekemmel aludni, hogy este újra takarítani bírjak utánuk… vagy valami hasonlóval, hadd ne találgassak!
Aki volt már kisbaba mellett, több kisgyermeket nevel, az tudja, hogy a gyerekek nem hagynak aludni éjszaka (vannak kivételek, de négyből egy biztos a kivételt szegi meg).
Ha nem tud éjjel aludni, napközben is maga látja el a gyerekeket, hogy van ereje a takarítást választani esténként??? Ezt miért nem fejtegetjük, hogy a hírnek mekkora valóságtartalma lehet?
De mondjátok azt, hogy ez az egészséges, és én akkor megyek kolostorba, mert valamit nagyon rosszul csinálok. Mert itt a bibi! Hogy elhisszük, mi nők, hogy ilyen egyszerű ez, nem? Pedig érdekes lenne, ha további kérdések után tisztább kép alapján ítélnénk meg másokat! Mert higgyétek el, nem minden arany, ami fénylik, még ha a látszat erre is utal.
A liberális elveket, meglátásokat vallóak közt sokan gúny tárgyává tették az anyát, mert hogy az ötvenes években ragadt, és hogy talán lelki problémái lehetnek, amiért így él.
A konzervatív nézeteket vallók persze felszólaltak, és ismertették, hogy igenis a klasszikus családmodellben ez így jó és helyes.
Mikor ezeket a véleményeket elolvastam, szokásomhoz híven teljesen sokkot kaptam. Elképzelhetetlen volt eddig számomra, hogy ennyire félreértsük egymást, hogy ekkora igényünk legyen a gyalázkodásra, ennyire örüljünk a valóság torzításának! Pedig van, így a véleményem meg is tartottam magamnak, mert úgy érzem, felesleges össznépi kommunikációs, szövegértelmezési leckékbe menni a közösségi oldalon vagy a hírcsatornák kommentjeiben.
Valamit mindkét tábor elfelejt!
A hagyományos családmodellek nem azért bomlanak fel, mert a feministák megfertőzték a nőket, az addig tisztességes családanyákat, azok meg egyik napról a másikra ledobálják láncaikat és hippik lettek!
Hogy a sokat emlegetett nemi szerepek családon belül nem véletlenül osztódnak szét a mai kor elvárásainak megfelelő, jól működő családban! Elfelejtjük, hogy jelenleg a gyereknevelés azért nem lehet csak a nő feladata, mert a társadalom elvárása sokkal összetettebb, mint ezelőtt hatvan évvel. Elfelejtetjük azt is, hogy a nő nem alsóbbrendű, nem a család cselédje, nem kell, hogy az életcélja a tökéletesre sikált fürdőszoba legyen! Hogy igenis joga és oka van létezni a konyhán kívül is. Ha ezt így akarja!
Aki nem így él és más utat jár, igenis legalább olyan nagyszerű, mint aki főállású anya.
Jól van ez így, ki-ki a társának, szociális hátterének, de főleg személyiségének megfelelő körülményeket teremtsen önmagának!
De vegyük már észre, hogy nem ezzel van a gond, hanem inkább azzal, amit belemagyarázunk, és amiért eszközként használjuk mások életét arra, hogy a saját frusztrációnkat ventilláljuk! Na ehhez nem kell egyik táborba sem tartozni, ehhez csak a saját önismeretünk kellene! S a másik ember szabad akaratának figyelembevétele.
