Klikk Out Vikkendhouse: Válogatott filmzenék a mestertől

Karantén idején legyen társunk a film és a zene. Most van időnk mindenre. Ízleljük és fogyasszuk azokat, ahogy eddig sosem tudtuk, mert rohantunk, vagy éppen egy tökjó filmen aludtunk el végkimerültségben. A filmzene, azaz a soundtrack a film hatásos és esszenciális alkotóeleme. Jónéhány lehetne akár életem zenéje is. Magazinunk filmesztétája, Hodosy Péter mutatja be tizenegy kedvenc soundtrackjét, melyek hallatán teljes libabőrbe burkolóztam. 

Fotó: Szabó Péter Pál / Grafika: Gocoň László

Te hogy éled meg ezt a karanténhelyzetet? Hogy telnek a napjaid?

Bár a helyzet komoly, de kicsit azokra az időkre emlékeztet, mikor a suliból lógtunk. Olvasás, videójáték, filmezés, internet stb. Én bírom, de tudom, meglesz ennek az ára.

A filmek nagy ismerője és rajongója vagy. A zene mennyire játszik fontos szerepet az életedben?

Hát ja. A zene talán még fontosabb szerepet játszik, mint a filmek. Egészen kiskorom óta foglakoztat a zene, és már nagyon régóta gitározok, zenekarom is van, a Szuperzöld.

A soundtrack mitől lehet jó, és mennyire fontos, hogy összhangban legyen a filmmel?

Általában az a cél, hogy összhangban legyen a filmmel a zene. De hogy mitől lesz jó, az jó kérdés. Van úgy, hogy észre sem venni, és van olyan, hogy nagyon emlékezetes. De mindkettő lehet jó. Vannak film nélkül értelmezhetetlen zenék, melyek filmmel együtt mégis működnek, mint a nemrég elhunyt Jóhann Jóhannsson zenéi.

Szerinted milyen lenne a film zene nélkül? Kell az összhatáshoz, hogy a történet mélyen megmaradjon bennünk?

Például a Nem vénnek való vidéknek nincs is zenéje, a Csillagok háborúja filmekben meg mindig szól a zene.

Ha mondjuk megnézed A Jó, a Rossz és a Csúfot, az olyan, mint egy szimfónia vagy egy opera. Annyira jó az összhang a zenével, hogy nézheted üzbégül is, úgy is érthető.

De mondjuk ott van Quentin Tarantino, aki hagyományos értelemben nem nagyon használ filmzenét, ellenben nagyon sok válogatászenét használ, mégis ugyanolyan emlékezetes.

Léteznek olyan filmek, amiket a zenéjük miatt kedveltél meg? Ahol kevésbé ragad meg a sztori, de a zenéje annál inkább – illetve létezik olyan film, ami fenomenális, de a zenéje hallgathatatlan?

Létezik hát. Ott a Rózsaszín párduc (az eredeti). Előbb szerettem a zenéjét mint a filmet, de később természetesen a filmet is. De ott van például a Jupiter felemelkedése. Michael Giacchino (nagy kedvenc) eszméletlen zenét írt hozzá. Igazi rejtett kincs. Viszont a film sajnos gagyi. És persze vice versa. A hegylakóban öt percenként megszólal egy Queen-szám. Egy idő után idegesítő, mégis jó film.

Kik a kedvenc filmzene-szerződ?

Természetesen nagyon sok kedvenc van. Vannak zeneszerzők, akik már kitörölhetetlen legendák a filmzene történelméből. Ennio Morricone, John Williams, Bernard Herrmann.

Az az igazság, hogy én nagyon nagy filmzene-rajongó vagyok, így a lista végtelen.

Szerinted változott a filmzenék minősége a 80-as évektől napjainkig?

Nagyon sokat. Persze divatok jönnek mennek, de minden változik. Ahogy a film, vele együtt a zene is. Sajnos az a fajta klasszikus filmzene, amit én szeretek, egyre jobban megy ki a divatból. Hasonlítsd össze például az 1978-as Superman zenéjét a mostani szuperhősös filmek zenéjével. Ahogy a filmekben manapság a tartalom helyett a forma dominál, úgy a zenékben is sokszor a hanghatások veszik át a dallamok helyét.

A filmek a jóbarátjaink karantén idején. Mit tanácsolsz, mit nézzenek meg az olvasók?

Ha viccelni akarnék, azt mondanám, hogy a legjobb film a témában a Hetedik pecsét. De nem szabad elbagatellizálni ezt a helyzetet. Nagyon sok áldozata van a vírusnak. Élvezzük a pihenést és a szeretteinkkel való együttlétet. Ha van idő filmnézésre, mindenképp olyan filmet nézzünk, amit szeretünk. Én biztos megnézem az összes Shane Black filmet. Valahogy mindig szebbnek látom a világot tőlük.