A mai epizódban Csicsai Heni kétgyermekes édesanya gondolatait olvashatjátok.
„Megírni egy cikket, miközben két gyerek nyűglődik körülöttem, már magában nem egyszerű feladat. Eleinte hullámzó érzelmekkel fogadtam a kormányrendeletet, miszerint bizonyos üzleteknek kötelezően be kell zárniuk. Kisvállalkozóként ez nekem azt jelentette, hogy a 6 éve működő webáruházamat fel kell függesztenem. Azt az üzletet, ami alatt két gyerekem is született, miközben folyamatosan dolgoztam, irányítottam. Annak ellenére, hogy online működik, jelenleg nem tudok árut biztosítani, mivel a nagykereskedők is zárva tartanak. Időközben belevetettem magam a pedikűr szakmába, éppen tele voltam tervekkel, iskolázásokra jártam, magánórákat vettem gyógypedikűr szakembertől. Az élet átírta a forgatókönyvet, hirtelen minden abbamaradt.
Hamar rájöttem, hogy az egyetlen esély, hogy ebben a szörnyű helyzetben próbáljuk meglátni a pozitív dolgokat. Például most először tudom megtenni azt, hogy teljes mértékben csak a családdal vagyok. Bár imádom a pörgést, mégis most semmi más feladatom nincs, csak az otthonlét.
A karantén első napjaiban a család újraértelmezte a helyzetet, és azt gondolták, karácsony van.
Folyton a konyhában találtam magam, főztem, sütöttem, mosogattam. Arra lettem figyelmes, hogy a fiam néha dudorássza játszás közben a Jingle Bells-t.
Én nagyon utálom a semmittevést, de két kisgyerek mellett az a fajta szellemi kikapcsolódás, hogy könyvet olvasok vagy sorozatot nézek a tévében, laptopon, nem működik. A kezdetektől próbálom magam feltalálni, végre lett időm kitakarítani a spájzot, megmosni az ablakokat, bedobozolni a gyerekek kinőtt ruháit, amit addig mindig csak egy helyre pakolásztam. Főleg a kislányom vevő nagyon ezekre a dolgokra, lelkesen próbál segíteni. Néha csak azért porszívózok fel napjában, mert ez közös program.
Nálunk is törvényszerű, hogy ha a hétvége jő, akkor biztosan reggel hat órakor ébred valamelyik gyerek, az pedig azzal jár, hogy felébred az egész család. Most, hogy a hétköznapok is hétvégék lettek, az az opció, hogy addig aludjunk, míg jól esik, ki van lőve.
Nagyban meghatározza a napunkat az adott időjárás. Ha szerencsénk van, és jó az idő, akkor ki tudunk menni az udvarra játszani. Ez esetben előre tudom, hogy az egész napunk jó lesz. Kint ugyanis a két gyerek nagyon szépen feltalálja magát, elég nagy az udvar arra, hogy tudjanak homokozni, labdázni, játszani, még arról is megfeledkeznek, hogy egymást megtépázzák néha. Mi, szülők pedig hagyjuk őket kibontakozni a saját kis világukban.
A probléma akkor kezdődik, ha bent kell maradnunk a házban. Nincs az a játékmennyiség, ami elegendő lenne arra, hogy egy gyerek előbb-utóbb ne kezdjen el unatkozni, ezért időnként próbálom eldugni előlük a nem használt játékokat. Most, karantén idején sokszor életmentőnek bizonyult egy-egy elfeledett régi kisautó, puzzle. Ha már végképp kifogytunk az ötletekből, az interneten számos praktikum van, ami segít abban, hogy a lurkóknak feladatot adjunk. Például a „107 szuper benti játék és elfoglaltság gyermekeknek” című válogatás. 🙂 Próbáljátok ki, tíz perc nyugi néha aranyat ér!
Mindezek ellenére sokszor az egész helyzet megbélyegzi a napunkat, és olyankor nincs mindig kedvem Montessori-ötletekkel bombázni a gyerekeimet. Az ember akarva akaratlanul is olvassa a híreket és sokkolódik az ismeretlen helyzettől.
Ez a kilátástalan szituáció elveszi az ember kedvét, de a gyerekek miatt tartani kell magunkat, bízni a jóban, hogy előbb-utóbb minden a régi lesz. Éppen ezért nekünk, felnőtteknek is nagyon fontos és jól esik a friss levegőre kimenni. Talán még az eddigiektől is sokkal fontosabb.
Nálunk abszolút működik a #maradjotthon projekt. Szerencsés helyzet a környezet, ahol élek. Le a kalappal a panelházasok előtt, udvar nélkül, gyerekkel egész más értelmet kap a karantén szó.
Az én családomban van onkológiai beteg, úgyhogy egyértelmű volt, hogy haza, a nagyszülőkhöz most nem mehetünk. A nagyobbik fiam négyéves múlt, ő folyton kérdezi, mikor mehetünk hozzájuk. Nem kerteltem neki, elmagyaráztam, hogy mi történik a nagyvilágban. Vigyáznunk kell rájuk. Most nincs mamánál alvás, nincs papával játszás.
A mai technika nagy kincs, összetehetjük érte a kezünket, hiszen annak ellenére, hogy nincs személyes kontaktus, egy-egy videóhívás mindenkinek örömkönnyeket tud csalni a szemébe.”
Előzmények:
